Bódi Attila távozozott a Sepsiszentgyörgy csapatától, ahová a nyáron érkezett a Magyarországon megszûnõ Szeged kispadjáról. Hosszabb távra tervezett, ám különbözõ okok miatt már most elhagyta a székely várost. A szakítás okairól a vele készült interjúban vall a szakember.
- Mi volt a távozásod oka?
- A távozásom oka több oldalú, szakmai és személyes is. Szakmai gondot jelentett, hogy az egyesületnek nem volt mûködõképes vezetése, elnöksége. A vezetõ pozíciókat játékosok töltötték be, ami alapvetõen ellentmondásos mivel egyik oldalról a beosztottaim, másik oldalról a fõnökeim voltak. A másik ok, hogy az a játékos, aki az elnökhelyettesi pozícióból diktátori hajlamokkal egyszemélyben próbálta irányítani az egyesületet, sem emberileg, sem szakmailag nem volt alkalmas a feladatra, folyamatos nézeteltérések voltak közöttünk. Ez állandó feszültséget okozott az öltözõben, a pályán és azon kívül is.
- Mennyire sikerült elkezdeni azt a munkát, amit a nyáron hosszabb távra elterveztél?
- A nyáron azzal a céllal láttam munkához, hogy egy olyan újonc csapatot kell felkészítenem a román elsõ osztályú futsalbajnokság küzdelmeire, amely gyakorlatilag baráti társaságként mûködve jutott fel és a játékosok döntõ többsége semmilyen futsal alapokkal nem rendelkezik. Ez nyilvánvalóvá tette, hogy hosszú kitartó munkára és mindenki részérõl türelemre lesz szükség. Sajnos a kitartó munka és a türelem is idõ elõtt ért véget.
- Szeretted volna folytatni azt, amit elkezdtél?
- Természetesen csalódott vagyok, hogy nem tudtam eredményesen befejezni azt amit elterveztem, illetve hogy nem tudtam eleget adni és segíteni azoknak az embereknek, akik végig bíztak bennem. Ugyanakkor még ha természetesen szerettem volna is, a korábban említettek miatt kialakult légkörben nem lett volna szerencsés tovább folytatni.
- Milyen volt a viszonyod a játékosokkal? Hogyan tudtatok együtt dolgozni?
- A játékosokkal való viszonyom úgy gondolom teljesen normális volt. Csapatsportágaknál teljesen megszokott módon kialakultak konfliktus helyzetek, nálunk is, mint ahogy bármely más csapatnál is. Ezek kezelésének a már töbször említett vezetõkkel való nézeteltérések miatt is nehéz volt.
- Mi lehetett a rosszabb szereplés oka?
- Fogós kérdés. A bajnokság közben sajnos erre nem is jöttem rá, különben valószínûleg jobban szerepeltünk volna. Utólag elemezve pedig bármit is mondanék, az magyarázkodásnak tûnne. Ezért inkább megtartom magamnak, illetve egy szûkebb szakmai közegnek és megpróbálok tanulni belõle.
- A román bajnokságot testközelbõl láthattad, milyennek tartod azt a pontvadászatot?
- Úgy érzem az, hogy rálátási lehetõségem nyílt egy másik ország futsalját közelrõl megismerni, nagyon hasznos volt számomra. Sok, mások számára talán meglepõ ismerettel gazdagodtam. Elõször a bajnokság szervezettsége. Otthon sokat bíráltuk a szövetséget, mégis azt mondom azon a területen mégis sokkal jobban állunk. Itt szakmailag teljesen tervezhetetlen a bajnokság menete. Például adott hét keddjén, vagy szerdáján tudtam meg, hogy a soros bajnokit szombaton, vasárnap, vagy hétfõn játszuk. A bajnokság színvonala már más tészta. Nagyságrendekkel erõsebb mint odahaza. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy sokkal több pénzbõl gazdálkodnak az itteni egyesületek. Ennek megfelelõen több teljesen profi együttes sok idegenlégióst foglalkoztat, akik jelentõsen emelik a bajnokság szinvonalát. A helyi játékosok is egy teljesen más futballkultúrát képviselnek, mint a magyar játékosok döntõ többsége. Itt a játékosok megdöbbentõ futómennyiséget produkálnak. Otthon igen gyakran bírkoztam azzal a problémával, hogy vajon miért olyan statikusak a játékosaim bizonyos szituációkban. Itt inkább arra kellett figyelni, hogy a játékosok ne ész nélkül rohanják végig a mérkõzést. Összegezve sajnos a román futsal jóval elõttünk jár.
- Hogyan tovább? Mit tervezel a közeljövõben? Voltak-e már esetleg magyarországi megkeresések?
- A hogyan tovább még kérdés. Mivel igen friss a dolog nem sokan tudnak a történtekrõl, így megkeresés sem volt. Remélem elõbb vagy utóbb lesz majd olyan komoly célokat kitûzõ, megfelelõ háttérrel rendelkezõ egyesület, ahol szívesen felhasználnák a tapasztalataimat.
