A spanyol futsalról, futballról
2016.02.22 | 10:27
4+1=Spanyolország
A spanyol futsalválogatott hetedszer bizonyult Európa legjobbjának, pedig négy alapemberét, Adrit, Fernandaót, Lozanót és Aicardót is nélkülöznie kellett. Hozzáteszem, a mindenkori spanyol szövetségi kapitánynak rendkívül könnyű dolga van, hiszen olyannyira gazdag a hispán futsal, hogy bárkit azonnal lehet pótolni, és nem csupán az élcsapatokból, hanem adott esetben az utolsó UMA Antequerából is. Spanyolország futsalja fényévekre eltávolodott mindenkitől, Európában nincs ellenfele, világviszonylatban is csak Brazília képes megnehezíteni a dolgát.
A spanyolok korán felismerték, ha sikeresek akarnak lenni, akkor el kell távolodniuk a nagypályás futballtól. A ’80-as években, persze, senki nem nézte jó szemmel a rendszerbontók, az újítók törekvéseit, de azoknak lett igazuk, akik korán rájöttek arra, hogy a kettőt külön kell választani egymástól. Amikor elértek egy bizonyos szintre, akkor feltették maguknak a kérdést, hogyan fogják majd letaszítani a trónról Brazíliát?
-Úgy, hogy kimunkálunk egy saját stílust!-válaszolta meg a kérdést a korábbi szövetségi kapitány, Javier Lozano, aki egy homlokegyenest ellenkező játékstílust képviselve, kétszer nyert világbajnoki címet a spanyol válogatottal.
A spanyolok a nagypályás világbajnoki címüket is annak köszönhetik, hogy felismerték, belátták, hogy amit korábban csináltak, az nem jó, sőt, kifejezetten rossz, és csak árt a futballjuknak. Javier Clemente kapitánykodása idején előfordult, hogy a spanyol válogatott hét belső védővel állt fel, ami nem vezethetett sehová, és főleg nem mutatta, nem mutathatta meg a győzelem felé vezető utat. Sok időnek kellett eltelnie, míg a döntéshozók tudomásul vették- a kudarcok is sokat segítettek-, hogy a spanyol genetikailag nem erős, nem magas, nem harcos, tehát ezekre a tulajdonságokra nem lehet építeni, ugyanakkor ügyes, jól bánik a labdával, eszes és kreatív, tehát ebbe az irányba kell elindulni. A Barcelona pozitív példája jó nagy hátszelet biztosított Luis Aragonesnek, aki letette a voksát a katalánok picinykéi mellett, a többi már puszta történelem.
Nem furcsa, hogy a nagy Kína, ahol milliárdokat áldoznak a futballra, egyetlen játékost sem tud felmutatni? Akik már dolgoztak arrafelé, azt mondják, hogy ez cseppet sem meglepő, ugyanis háromévente stratégiát váltanak, és még egyetlen úton sem mentek végig.
A spanyol futsal évtizedek óta megjelölte az irányt, és most már semmi sem indokolja a változtatást, persze, mindig meg kell újulni egy olyan sportágban, amelyben a stratégiának kulcsszerepe van. Az állóképességnek nem kevésbé. Ma már a futsalosok többet futnak, mint a nagypályások, de semmiképpen sem kevesebbet. A spanyolok felépítették a játékot, és kivívták a társadalom elismerését, ami nem egyszerű egy olyan országban, mint Spanyolország, amely a világ legerősebb nagypályás ligáját üzemelteti, és a világ öt legjobbját foglalkoztatja. Az oroszok elleni döntőre közel 1 millió néző volt kíváncsi. A lefújás után a legnagyobbak, így Casillas, Sergio Ramos, Iniesta, twitter üzeneten keresztül gratuláltak a játékosoknak, de a spanyol politikai elit is megmozdult az újabb siker láttán. Gratulált a miniszterelnök, elismerésüket fejezték ki kormánypártiak és ellenzékiek.
A spanyol válogatott Oroszországot legyőzve hetedszer ünnepelhetett Európa-bajnoki címet, negyedszer Venancio Lopezzel a kispadon. A szövetségi kapitány 2007. október 20-án vette át a csapatot (közel 10 éve!!!!), három meccs híján 150 alkalommal irányította az együttest a kispadról, ám ez idő alatt csupán kétszer állt úgy fel, hogy csapata vereséget szenvedett. A belgrádi Európa-bajnokságon a spanyolok mind az öt meccsüket megnyerték, 27 gólt rúgtak és 11-et kaptak. Miguelin és Rivillos, 6 góllal és 4 gólpasszal elvitte az Aranycipőt, Alex pedig 2 gólpasszal lemaradva Ezüstcipős lett. Miguelin és Alex a Pozót, Rivillos az Inter Movistart erősíti. Szombaton 13:00-kor egymás ellen meccseltek, a mérkőzést pedig élőben mutatta a Sport1-en. A spanyol „futsalklasszikust” a „Ricardinho, aki lábbal varázsol” című műsor vezeti fel, amit a futsalosoknak kötelező megnézni.
