A futsalt nekem találták ki
2019.11.20 | 20:56
A futsalt nekem találták ki Akik hétről-hétre figyelemmel követik a Miskolci Vénusz mérkőzéseiről készült összefoglalókat, azoknak bizonyára feltűnt, hogy milyen istenáldotta tehetség a borsodiak kapusa. A mindössze 17 esztendős Ádám Anna is bizonyítéka annak, hogy a női futsalban is vannak komoly tehetségeink. Nagy örömmel mutatjuk be olvasóinknak Annát, akinek szorgalma és alázata eredményezte azt, hogy ilyen fiatalon is kirobbanthatatlan a Vénusz kezdősorából. 67477663_2356961704343140_4026837164930105344_oAz interjúra készülve megkérdeztem több személyt is akik a Vénusz kötelékébe tartozik, hogy mit szeretnek benned? Gyakorlatilag mindenki hozzáállásodat, kitartásodat, fanatizmusodat, valamint azt emelte ki, hogy minden edzésen 100 százalékosan teljesítesz. Az élet minden területén a maximalizmus jellemző rád, vagy ez kizárólag a futsalra korlátozódik? - Ami azt illeti igen, mindenhez maximalistán állok hozzá. A szüleim már nagyon kiskorom óta úgy neveltek, hogy mindig a legtöbbet hozzam ki magamból. Pontosan ezért igyekszem, ahogy említette is, 100%-ot nyújtani edzéseken is. Amióta együtt dolgozom Galambvári Tamással- kapusedzőnkkel- és megismerte a természetemet, azóta ő sem adja alább az elvárásait. Addig szoktunk egy feladatot újra kezdeni, amíg nem érezzük azt mind a ketten, hogy végre megütötte azt a lécet amit elég magasra tettünk. Természetesen magammal szemben mindig sokkal szigorúbb vagyok, úgy szoktam érezni hogy lehetnék jobb is. De igyekszem ezt a pozitív maximalizmust a környezetemre is kiterjeszteni. Bár néha egy kicsit túlzásba esek, próbálom még egészséges szinten tartani, több kevesebb sikerrel. Hat évvel ezelőtt kezdődött pályafutásod, 11 éves voltál ekkor. Mi adta neked az inspirációt a kispályás futsalhoz? - Igazából mér előtte is fociztam, nem egész 6 évet. Akkoriban még fiúk között. Velük csak kispályáztam teremtornákon, és bozsikokon. Azt mondanám, hogy akkor szerettem bele futsalba. Megtetszett a gyors játék és hogy egy meccs az utolsó pillanatig nincs lejátszva. Aztán 11 éves koromban a lányokhoz kerültem. Eleinte még kint játszottam a Sárréti Géza által irányított korosztályos csapatban. Csak egy évvel később kóstoltam bele a futsalba, ahol akkor Kovács Aliz edzősködött. Néhány meccs után úgy éreztem, hogy nekem itt a helyem. Nagyon fiatalon játszottunk az eggyel nagyobb korosztályban, ezért nehezen jöttek a győzelmek is. Ettől függetlenül egy jó társaság kezdett kialakulni, és 13 éves koromra már úgy voltam vele, hogy a futsalt nekem találták ki. Úgy gondolom ekkor köteleztem el magamat végleg a kispályás futsal mellett. 73409193_265884904293510_673411972494000128_n A Vénusz saját nevelésű játékosa vagy, így kötődésed a klubhoz nem szorul magyarázatra. Amikor valaki ilyen sok időt eltölt egy helyen az egy idő után nem válik monotonná, túlságosan kiszámíthatóvá? - De igen, biztos vagyok benne, hogyha egy sima csapatról beszélnénk, nagyon unnám már azt a közmondásos banánt. Viszont itt a Vénusznál nem csak egy sima csapat vagyunk, ahol pénzért focizgatunk. Ahogy többen is mondták már előttem, egy nagy család vagyunk. Egymásért küzdünk a pályán és nem öncélúan. Nem gondolom, hogy kiszámítható lenne, de monoton sem. Edzéseken György Gábor vezetőedzőnk mindig kitalál valamit, amitől az edzés színessé válik, és a kemény munka mellett sokszor jó hangulatban telik. Továbbá sokszor szervezünk csapat programokat, ahol együtt eresztjük ki a hétköznapok megfáradt gőzét. A véletlennek vagy a Te tudatos választásodnak köszönhető, hogy a kapusposztot választottad? - 3,5-4 éve vagyok kapus. Ami azt illeti tudatos választás volt hogy beálltam a kapuba. De az hogy ott is maradtam az inkább a vakszerencse, vagy még inkább a véletlen műve. A 2014/2015-ös bajnokságban sajnos elég gyengék voltunk kapusposzton. Ráadásul az akkori kapus nem is járt le az edzéseinkre rendszeresen. Ezért sokszor kellett egy mezőnyjátékosnak beállnia a kapuba. Senki nem vállalta szívesen, hiszen mindannyian gyakoroltuk inkább a kapura lövéseket. Amikor viszont én álltam a kapuba nagyon élveztem, hogy kitudtam védeni társaim lövéseit. Aztán az egyik meccsre nem tudott jönni a kapusunk. Önként jelentkeztem a feladatra. A meccsre megvettük az első kapuskesztyűmet, és onnantól már nem volt visszaút. Nagyon hamar ráéreztem a lövésekre, és kezdőhöz képest egész jól is ment. Azt a szezon még kapusedző nélkül védtem. De mivel  Sárréti Géza és az elnökünk, Juhász Viktor is meglátta a lehetőséget bennem, hamar kerestek egyet. Az első kapusedző aki ott volt és foglalkozott az akkori NB1-es kapusokkal, viszont nem az erre megfelelő ember volt. Amikor Galambvári Gréta megérkezett a csapatunkhoz, hamar kiderült hogy édesapja kapusokkal foglalkozik. Így egy tehetséges játékos mellett aznap egy kapusedzővel is gazdagodott a csapatunk. Neki köszönhetően tartok én is, és az egyesület kapusai is ott ahol most vagyunk. 74592457_958613501187458_7449389963369512960_n Sosem vonzott az, hogy a mezőnyben játsszál? Nagyon sokan vannak úgy vele, hogy a gólszerzés öröme semmi máshoz nem mérhető. - Igen, én is tapasztaltam a góllövés örömét. amikor elkezdtem focizni 5 évesen, csatár voltam. Aztán már középpályás. Utána nagyon sokáig belső-védő. Körülbelül 8 évig játszottam a mezőnyben. De valahogy én mindig is különc voltam. Szeretek lázadni a "rendszer" ellen. Ezért is, nekem valahogy nagyobb örömet okoz ha megállíthatom a játékosokat attól, hogy gólt szerezzenek. A másik ok, hogy gyengébb állóképességgel rendelkeztem mint a csapattársaim, és nem akartam őket emiatt hátrányba hozni. Úgy gondoltam hogy kapuban sokkal nagyobb hasznomat veszi majd a csapat. És végül úgy gondolom igazam lett. Viszont az utánpótlásban néha kiálltam a kapuból a könnyebb meccseken. A csapattársaim rúgattak velem néhány gólt. Nem mondom, hogy nem élveztem. Igazából nagyon is. De nekem inkább való a kapuskodás. A gólvonalon érzem magam inkább otthon, mint a pálya többi részén. Nagyon speciális poszt a tied. Hiszen hiába mutatsz be akár 15 bravúrt, egyetlen hiba elég ahhoz, hogy Te legyél a bűnbak, s elmenjen rajtad egy meccs. Lelkileg miként tudod túltenni magad azon, ha véletlenül bakizol? Érzékeny lelkivilágú vagy? - Sokszor mondják, hogy a kapus poszt  a legnehezebb. Ahogy rá is világított, könnyen felejthetőek a védések, ha van egy hiba. Sokáig nagyon nehezen békéltem meg azzal ha gólt kaptam. Akkoriban sokkal nehezebben éltem meg a maximalizmusomat. Nagyon érzékeny voltam, és egyébként vagyok még most is. Sokszor szoktam beszélgetni Tamással. Ő segített benne, hogy elfogadjam, egy meccs soha nem csak rajtam múlik. Azt mondogatja mindig hogy neki nem a hibák a fontosak. Hanem az hogy mennyi lövést állítottam meg, és hány bravúrom volt. Megtanította nekem, hogy a meccsen soha nem szabad megállni és feladni. Ha kapok egy gólt akkor nem foglalkozok ott rögtön vele. Kikapcsolom az agyam teljesen, és a következő lövésekre koncentrálok. Nagyon nehezen tanultam ezt meg, de végül megértettem. hogy a csapat érdekében kell továbblépnem. Később meccsek után sokszor beszélgetek edzőimmel és a családommal is. Ők szoktak minden esetben talpra állítani egy nehezebb meccs, edzés-időszak után. 60188057_1652114621599243_5523180414824349696_nA Vénuszban nagyon komolyan veszik a kapusképzést is, talán az összes női klub közül nálatok volt először kapusedző. Galambvári Tamás személyében kiváló, szenvedélyes szakemberrel dolgozol együtt évek óta. Rögtön megvolt az összhang közöttetek? - Megmondom őszintén, hogy ez közös munka elég döcögősen indult. Igazából a véletlennek köszönhetően derült ki, hogy Tamás kapusedző. Egy utánpótlás meccsre kellett volna bemelegítenem, de egyedül nem tudtam. Aztán megszánt engem, bemutatkozott és elkezdődött a közös munka. Juhász Viktor lehívta az NB1-es edzésekre is, hogy foglalkozzon a kapusokkal. Akkor még csak velük edzett. Sokszor láttam a nagyok edzését, és nagyon félelmetesnek találtam azokat a feladatokat amiket csináltak.Elképesztően gyorsan mozogtak a bóják között, és utána tökéletesen fogták a labdát. Aztán később mivel már nem én voltam az egyetlen kapus az utánpótlásban, és megvoltak elégedve tökéletesen a munkájával, lehívták a mi edzéseinkre is. Beletelt némi időbe amíg mind egymásra hangolódtunk. Pár hónap után felhívtak edzeni engem is az NB1-be, hogy szokjam a környezetet, és többet fejlődhessek. Tamás meglátta bennem azt, amit akkor még én magam sem hittem el. Ezért nagyon komolyan vette, veszi edzéseimet. Próbált mindig a végsőkig hajtani. Rátenni még egy lapáttal. Egy ilyen szakemberrel, aki szívén viseli a csapat ügyeit, magukat a kapusokat, és rengeteget áldoz a saját szabadidejéből, nem találkoztam még soha. Hatalmas szerencsém volt nekem is, a csapatnak is, hogy van egy Galambvári Tamásunk. Kívánok minden csapatnak egy ilyen lelkiismeretes edzőt. Kizárólag a futsalt érintő kérdésekben szoktál Tamáshoz fordulni, vagy akár magánéleti dolgokban is számíthatsz tanácsaira? - Ő is a családom tagja. Olyan mintha a második apám lenne. Akármilyen problémám van, személyes vagy futsalt érintő, tudom hogy hozzá nyugodtan fordulhatok. Bizalmasan kezeli akármit is mondok, és segít amiben csak tud. Néha már azt érzem, hogy jobban ismer engem mint én magam. Röviden, akármiben számíthatok rá. Ott van minden kapusnak, és játékosnak amikor szükség van rá. Mi volt a legnagyobb dicséret amit kapusedződtől kaptál? - A legnagyobb dicséret amit kaptam Tamástól, az nem szóbeli dicséret volt. Minden edzésen, és meccsen dicsér természetesen. Úgy gondolja, hogy nagyon fontos a pozitív vissza jelzés. De ami a legtöbbet jelentett a számomra, az az volt amikor esélyt adott 15 évesen az NB1-ben. Megkaptam a lehetőséget, még úgy is, hogy két másik kapus is volt előttem. Természetesen nem egy egész meccset, de még csak félidőt se. 10 percre beállhattam a meccs végén. De nagyon sokat jelentett a számomra.Ehhez hatalmas bizalom szükséges, és én azóta is próbálom bebizonyítani, hogy akkor ott jól döntött. 74390879_471160466825695_4411601887451676672_n Már 15 esztendősen beleszagolhattál az élvonal légkörébe. Készen álltál akkoriban erre a feladatra? Az akkori Ádám Annát bátran be lehetett állítani a kapuba? - Nagyon fiatal voltam, ráadásul nagyon izgulós is. Amikor megtudtam, hogy leültetnek a kispadra, szó szerint rosszul lettem. Semmilyen tapasztalattal nem rendelkeztem. Nem mondanám, hogy bátran be lehetett volna állítani. Nagyon kapkodós, és szétesett voltam azon a meccsen. Bár ez szerintem egy kicsit normális. Még most se igazán érzem magam felkészülve, nem hogy akkor. A kapusoknál ez szörnyen  fiatal kor. Teljesen más mint a mezőnyjátékosoknál. Olyan támaszt kell tudni nyújtani a játékosoknál, hogy tudják, ha ők hibáznak akkor számíthatnak a kapusra. Erre egy 15 éves, lényegében gyerek, még nem képes. Amikor beállítottak a kapuba, természetesen mindent megtettem, hogy egy biztos pont legyek hátul. Viszont érthető lehet ha azt mondom, hogy egy olyan fiatal játékostól, a nála sokkal idősebbek elfogadják az irányítást. Ez volt a legnehezebb. Két éven keresztül nem Te voltál az első számú kapus, a mostani kiírásban azonban már igen. Miután a nyáron több alapembereteket elvesztettétek, nem volt benned félelem, hogy meg tudsz e felelni a várakozásoknak? Hiszen kimondva-kimondatlanul sokkal nagyobb nyomás nehezedik kaputokra mint korábban. - Semmilyen félelem nem volt bennem, szezon elején. Nyár elején már tudtuk, hogy több nagyon fontos játékosunk is kiesik a pakliból. Pontosan ezért, én már készítettem magam fejben és lélekben. Mint mondtam nagyon izgulós voltam. Mostanra minden meccsre úgy állok ki, hogy tisztában vagyok a képességeimmel. Nincsen semmi okom az izgulásra, hiszen egy olyan csapat áll előttem, akikben teljes mértékben megbízom. Több olyan meccs is volt, amikor nem ment jól a védés, és ezt a többiek is látták. Olyan mértékben tudtak segíteni nekem, hogy szinte nem tudott az ellenfél kapura rúgni. Hiába mondják sokszor, hogy túl fiatalok vagyunk, mindenki felnőtt a feladatához. Sokan játszanak 15 éves koruktól az NB1-ben. Igaz hogy sok szempontból tapasztalatlanok vagyunk, de ezt pótoljuk gyorsasággal, agresszióval és teljes csapat összhangban. Úgy vélem hogy nekünk van az egyik legegységesebb csapatunk a bajnokságban. Az első élvonalbeli meccsedhez képest miben fejlődtél a legtöbbet? - Mint azt már említettem, nagyon izgulós és kapkodós voltam. A mostani szezonban már sokkal nyugodtabb és összeszedettebb vagyok. Tapasztaltabb is, bár még nagyon sok van előttem. Akkoriban az volt velem szerintem a legnagyobb baj, hogy túl közel voltam a talajhoz. Túl hamar indultam el a lövésekre. Mostanra sikerült ezeket kinőnöm. Valamint sokkal magabiztosabban tudom irányítani a csapatot. És ezt már a csapat is érzi. Többször is mondták már, hogy sokkal nyugodtabban játszanak, ha tudják, hogy ott vagyok mögöttük, és  hallják is azt.

13323282_1550370438599417_3649039332705780705_o

A magánéletben csendes ember vagy, azonban a pályán mintha kicseréltek volna. A kapusposzt vagy a nagy nyomás hozza ki belőled ezt a változást? - Nem tudnám ezt pontosan megmondani. Nem mondom, hogy teljesen kicseréltek volna. Inkább csak kikapcsolom az agyamat teljesen. Úgy, hogy már nem gondolkodok, sokkal könnyebben elhatárolódok magamtól. Eleinte nehéz volt ezt megtanulni. A pályán is ugyan olyan csendes voltam, mint a magánéletemben. De aztán ahogy megismerkedtem a többiekkel, sokkal könnyebbé vált. Ismerik a legtöbb viselkedés típusomat, és ezeket el is fogadták. Én nyomás alatt sokkal nehezebben reagálom le a dolgokat. Ezért nem mondanám, hogy annak köszönhető. Inkább a kapusposzt. Igyekszem megtenni mindazt, amit ez megkövetel tőlem. Még ha ezzel nem is leszek 100%-osan önmagam. Ez olyasmi amit el kell fogadni. És teljes mértékben meg is tettem. Egy bajnoki meccs után mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a civilben megszokott karakteredet hozzad? - Minimum 2-3 óra. De sokszor van olyan, hogy ennyi sem elég. Minden meccsen egy ilyen eufórikus hangulatban vagyok. Onnan általában a meccstől függően  tudok visszatérni. Néha előfordul az is, hogy napokig abban a nyomott, vagy feldobott hangulatban maradok. Bár azért ez ritka. Az ismerőseim már teljesen hozzászoktak ezekhez a hangulatingadozásokhoz. Tudják, hogy ilyenkor inkább jobb nem foglalkozni velem. A kapusok általában babonás emberek. Ez rólad is elmondható? - Lehet. De magamat nem mondanám kifejezetten babonás embernek. Vannak rutinjaim kifejezetten meccsek előtt, amikor mindent végig csinálok. Van kedvenc, szerencsehozó kesztyűm. A nagyon nehéz meccsek előtt néha még imádkozni is szoktam. Sok kapust ismerek viszont akik kifejezetten azok. Lehet csak magamnak nem akarom bevallani, de én is az lennék.

74182698_2130996937209500_5914660636540796928_n

Úgy tudom nemcsak a sportban, hanem a tanulásban is élen jársz. Könnyen össze tudod egyeztetni a kettőt? Melyik élvez elsőbbséget? - Egyáltalán nem tudom összeegyeztetni őket. A megye legjobb gimijébe járok, és ezt meg is érzem. Ötös átlagom van, lényegében az összes tantárgyból. De ez rengeteg tanulást igényel. Nem csak sporttal szeretnék foglalkozni a jövőben, ezért nem sportsuliba járok. De ez így sokszor azzal jár, hogy későn, edzés után kezdek neki tanulni csak. Viszont igyekszem egyensúlyban tartani a kettőt. Ha ez mégse sikerülne, akkor általában a foci nyer. Mivel a legtöbb hétvégén meccs van, ezért ritkán tudok menni osztálykirándulásokra, osztályprogramokra. Szerencsére ott is tudják, hogy sportolok, szóval minimálisan elnézőbbek, amikor a kötelező délutáni programokról eljövök edzés miatt. Ugyan ez igaz a sportnál is. Ha néha ki kell hagynom egy edzést a tanulás miatt, akkor elnézik. Tudják, hogy igyekszem mindent megtenni a csapatért. 74229500_523327121546637_2296341321784229888_nA szüleiddel és testvéreiddel milyen a viszonyod? Mindenben számíthatsz rájuk? - Nagyon jó a viszonyom a családommal. Az ő támogatásukkal jutottam el idáig. Alapvetően nekik köszönhetően kezdtem el focizni is. Amíg nem tudtam busszal menni, addig minden edzésre hoztak és vittek is. A testvéreimmel pedig nagyon szoros a kapcsolatom. Sokszor megyünk együtt, csak így tesók moziba vagy kirándulni. Akik téged ismernek azok szerint néha túlzottan is makacs vagy, ami nem áll jól neked. Elfogadod ezt a kritikát? Mit teszel annak érdekében, hogy ezt a tulajdonságodat elhagyd? - Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy makacs vagyok. Néha nagyon is. De mivel ez is én vagyok, ezért nem szoktam túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Van amikor rosszkor jön rám ez a makacsság. Néha edzésen is megmakacsolom magam, és olyankor teljesen leállok. De nem feltétlenül mondanám azt, hogy csak rossz tulajdonság lehet. Például ha nem lennék az, vagy megpróbálnám elnyomni magamban, akkor nem mennék minden labda után. Más esetben lehet hogy már régen abba hagytam volna a focit. Sokan mondják hogy egyszerre jól tanulni és sportolni nem lehet. Ezért is van bennem az a tartás, hogy mindenkinek megmutathassam, hogy igenis lehet. Akármit lehet, csak makacsul ragaszkodni kell hozzá. Könnyen barátkozó típusnak tartod magad? - Egyáltalán nem. Általában hagyni szoktam had történjen minden magától. Nem szoktam oda menni magamtól senkihez csakúgy barátkozni. Maguktól szoktak megismerni az emberek, vagy pedig egyáltalán nem. Nem nagyon foglalkozom már azzal, hogy minél több barátom legyen. Van néhány ember akikkel nagyon jóban vagyok, és ismernek engem. Engem egyáltalán nem zavar ez a zárkózottság. Számodra melyek a legfontosabb emberi értékek, s mi az ami a legjobban taszít? - Mindenképpen az őszinteséget és a hűséget tartom a legfontosabbaknak. Igyekszem én is megfelelni ezeknek az elvárásaimnak és ezeknek élni. Viszont a hazug és nagyképű embereket nehezen viselem el.

22219946_1734177950218664_3078114565575689856_o

El tudod képzelni az életedet futsal nélkül? Környezeted miként fogadta el, hogy legfőbb szenvedélyed az, hogy hatástalanítsál a sokszor 100 km/h felett meglőtt labdába? Nem néztek rád furán emiatt? - Semmiképpen sem tudnám elképzelni. Egész életemben sportoltam, ezért nem tudok megülni egy helyben sokáig. Először nagyon furán néztek rám. Nem is értették a motivációimat. Aztán látták, hogy mennyire otthonosan mozgok a kapuban. És végül el fogadták. Nagyon sokszor aggódnak miattam, mert mindig kék-zöld foltos vagyok. Azon az elven vannak az ismerőseim, hogy azt csinálom amit szeretnék. Talán még az elején le tudtak volna beszélni, mert hát nem kicsit ijesztőek néha a lövések. Nem véletlenül mondják, hogy a kapusoknak valami baj van a fejével. Nem sokan vállalják hogy beleálljanak az ilyen lövésekbe. Már mindenki elfogadta ezt a környezetemben, és én is. Már senki nem néz rám furán, ha meglát a karomon egy nagy lila foltot, vagy kötést a csuklómon.

Mi a célod a futsalban és konkrétan a klubcsapatodban?

- Ugyan az a célom mint mindenkinek. Beszeretnék jutni majd az NB1-es válogatottba. Ezért edzek minden nap keményen. A klubban pedig az, hogy alapember legyek. Azt szeretném, hogy ha valaki meghallja a nevemet, akkor tudja ki vagyok. És a klub is eszébe jusson. Próbálom gazdagítani a futsal örökséget, hogy ne csak Magyarországon tudják hogy kik vagyunk, hanem a világban máshol is. Szeretnék magam után hagyni valamit.

Címkék

Hírdetés

Videók

Új játékosok a válogatottban
2024.03.27 | 20:40
Aramis SE - MAG-LOG Maglódi TC (2024.03.22, stream)
2024.03.22 | 11:00

Tabellák

HASONLÓ HÍREK

2024.03.18 | 22:30
2024.03.17 | 10:00
2024.03.16 | 08:15
2024.03.15 | 07:45
2024.03.10 | 09:30
2024.03.07 | 12:15
Támogatóink

Partnereink