4.RÉSZJelenleg tehát, a nagypálya asztaláról lehulló, többnyire a durva koordinációs szakaszt nem túllépõ játékosokkal kell felvennünk a versenyt más nemzetek fiaival. Megjegyzem a környezõ országokban sem jobb a helyzet. Itt-ott kialakulhat egy-egy jobb korosztály, akik csakúgy, mint nálunk, ideig-óráig elfedik a hiányosságokat. Szükség lenne pedig az önálló futsal utánpótlás képzésére, mert jelenleg még a labdarúgásból átvándorolni szándékozókat sem tudjuk fogadni.
Konkrétan tehát mit kellene tennünk? Meg kell oldanunk az önálló utánpótlás bázis felépítését és versenyeztetését, és ehhez megfelelõ szintû szakembergárdát kell képeznünk. Elõször is a környezetünk általános iskoláival fel kell vennünk a kapcsolatot, mint ahogyan azt már az ETO, vagy a Csõ-Montage is tette. El kell érnünk, hogy ezekben az intézményekben valamennyi óraszámban megismertessék és megszerettesség a futsalt a gyerekekkel. Tapasztalatból mondom, hogy az iskolák nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadják a futsalt, hiszen valóságos versenyt folytatnak a gyerekekért. A kevés gyerek ugyanis, az iskola bezárását eredményezheti, ezért alapvetõ érdekük, hogy intézményükhöz csábítsák és kössék a fiatalokat. A foci pedig a legalkalmasabb erre. A szülõknek is tetszik a dolog, mert nem kell kivennie az iskolai közegbõl a csemetéjét, amelyet a 6.osztályig nem is szívesen tenne meg.
Az eddigi utánpótlás képzési koncepciókkal ellentétben, nekünk nem az iskolából kell az egyesületbe irányítani a nebulókat, hanem inkább ott kell tartan õket. Az iskolákban van ugyanis számunkra a szükséges és elengedhetetlen infrastruktúra. Oda kell vinnünk a szakmai tudást az alapok letételéhez. Ehhez idomúl egyébként, a több lépcsõsre tervezett edzõképzésünk elsõ fokozata is. Itt, az alapvetõ taktikai, élettani és módszertani ismeretek mellett, a legnagyobb teret az utánpótlással kapcsolatos ismeretek teszik ki. Ez az összóraszám 30%-a. Célunk ugyanis az, hogy az itt szerzett ismeretek azonnal hasznosíthatóak lehessenek sportágunk jövõje szempontjából. Az óraadó Márkus Ákos pedig mindennapi hétköznapi tapasztalatait is fel tudja használni a képzés során. Az elméleti és gyakorlati tudás átadása mellett, praktikus tanácsokkal is el tudja látni az abszolult kezdõket. Az iskolai oktatásban a felszínre került és kiválasztott tehetségekkel, 2 éves bontásban külön szakembereknek kell foglalkozniuk.
Azért kell a kétévenkénti bontások szerint vizsgálni a korosztályokat, mert ebben az életkorban életünk egészéhez mérve ugrásszerû, rohamos fejlõdést tapasztalhatunk. Óriási, szemmel látható különbségek vannak egy 12 éves és egy 14 éves, vagy akár egy 16 és 18 éves gyermek között is. A képzés mellett kik kell alakítani régiós rendszerben ezeknek a korosztályoknak a versenyeztetését is. Ehhez persze rengeteg, gyerekekkel foglalkozó szakember kiképzésére van szükség. Bármilyen edzõi, testnevelõ tanári ismeret már elegendõ alapot jelenthet a képzésben, amelyet speciális futsal ismeretekkel gyorsan ki lehet egészíteni. Fordítva azonban nem mûködik, mert alapvetõ élettani, módszertani ismeret nélkül nem lehet emberekkel bánni, hiszen ez akár még kárt is okozhat. Nem elég tehát osztani az észt, tudni is kell, mikor, mit lehet tenni.
A ragyogó kezdeményezésnek tûnõ futsal akadémia sem kerülheti ki az általános iskolákkal kötött szoros kapcsolattartást. Innen, ebbõl a bázisból tudnak csak õk is meríteni, válogatni. Ne feledjük, 14 éves korra már technikailag kész játékosokról beszélhetünk. Az akadémiák pedig csak ebben az életkorban kezdenek. Jó lenne azonban a városi sportiskolák rendszerére rákapcsolódni, hiszen ezek a nagypályák által kialakított akadémiák miatt már nem elég hatékonyak, minõségi utánpótlás terén nem tudnak lépést tartani a labdarúgó utánpótlás nevelés területén. A futsalban viszont a sportiskolák szervezettsége, felépítési rendszere elengedhetetlenül szükséges lenne. Ráadásul az általános iskolák is és a sportiskolák is városi kezelésben vannak, tehát az infrastruktúrához olcsó hozzáférést biztosíthatnának. Ahol ezek egyike sem lehetséges, ott a sporttagozatos középiskolák bevonása jelentheti a közvetlen kapcsolatot a futsal egyesületekkel. Ha ehhez még egy felsõoktatási intézmény is kapcsolódni tud, akkor még perspektíva is kínálkozik az általános iskolákban hozzánk kapcsolódó gyerekek számára.
Gyõrben ez utóbbi rendszer mûködik. Berettyóújfalun az akadémiai rendszert szeretnék megvalósítani. A lényeg, hogy mozduljunk már valamerre, de ne csak ezen a pár helyen. Az ország minden pontján érdemes lenne elõre lépni, és ha ez sikerül, a tömegsport rendszere is átvált a kispályás fociról a futsalra. Egyszerûen azért, mert néhány év múlva már olyanok vesznek részt a városi kispályás bajnokságokban, akik csak a futsalt ismerik gyerekkoruk óta.
KOZMA MIHÁLY
