Szembetûnõ, hogy egy 25-35 méteres sávra szûkül le a játék, ahol a kapusok kivételével, a játékban résztvevõ összes többi játékos, tehát húsz ember tartózkodik. Õk pedig a labda irányába még tolódnak is, így tehát a futsalhoz hasonló játékos sûrûség és dinamika alakulhat ki a labda környékén. Könnyebb rombolni, mert hamar ki tudják segíteni egymást a védekezésben, és nehezebb támadni, mert kisebb a tér, rövidül az idõ is. Felértékelõdött a technikai tudás, hiszen a labdát többnyire egybõl, pontosan kell megjátszani, ami jóval nehezebb, mint álló helyzetben dekázgatni. A támadások szövögetéséhez sokkal nagyobb labdabiztonságra van szükség, mert a labdanélküli védõknek könnyebb a rombolás, mint a támadóknak az építkezés. Ráadásul kimutatott tény, hogy a védõk, a kapott góljaik 85 %-nál helyzeti elõnyben voltak a támadókkal szemben.
A kreativitás, a gyors gondolkodás és az egybõl történõ cselekvés tehát döntõ a mai labdarúgásban. Az a csapat nyer, amelyik gyorsabban tudja játszani a játékot. Ez persze sok mindendtõl függ még, de elsõdlegesen a technikai szintet kell kiemelni, hiszen a labda sebessége határozza meg a játék gyorsaságát nem pedig a játékosé. Az csak másodlagos, de a dinamikai szint miatt az sem elhanyagolható tényezõ. Az alábbi ábrán bemutatom mi az, ami ezen kívül még, a játék gyorsaságában meghatározó tényezõként szerepelhet.
Aki technikailag képzetlen, az soha sem tud iramot diktálni. A technikát át kell alakítani gyorsaságra. A labdát egybõl megjátszani nehezebb, mint ezerszer emelgetni."
/JOHANN CRUYFF/
Akárcsak a futsalban. Az ember tehát azt tapasztalhatja, hogy a mi játékunk és nagypályás testvére egyre inkább közelít egymáshoz, összeérik. Az érintésszám csökkenése és a dinamikai szint növekedése jellemzi tehát a mai modern labdarúgást, akárcsak a mi futsalunkat. Az edzésmódszerek is ehhez alkalmazkodva, jelentõs változásokon mentek át az utóbbi években a futballban. Nagy szerephez jutottak az un. kis játékok, amelyek éppen a leszûkített területen történõ, dinamikus játékhelyzeteket hivatottak modellezni. Igen ám, de azok hibás megoldásait ott legfeljebb csak néhány fekvõtámasszal büntetik az edzõk, míg mi mindezt élesben és gólra játsszuk. Itt nagy felelõsséggel és nyomás alatt kell bemutatnia egy játékosnak mindazt, amit tud, hiszen nincs mögötte még ötven méter, vagy valaki, aki segítsen kijavítani a hibát. Itt azonnal gólt lehet kapni, a büntetés sokkal kegyetlenebb és drámaibb. A felelõsség tehát sokkal nagyobb, mint a futballban, ahol egy ember mindössze csak 10%-ot jelent, míg a futsalban az egy fõre jutó felelõsség aránya 25%-ot tesz ki.
A szemmel látható hasonlóságok és átfedések miatt a futsal oktatása, használata tehát, részese lehetne a nagypályán használt edzésmódszereknek, remekül ki tudnák egészíteni egymást. A technikai tudás megszerzése és magas szinten tartása érdekében használják is a futsalt a labdarúgás utánpótlásának fejlesztésére a latin futball országai közül néhányan. Így többek között Brazília is. Ezért van az, hogy sok világsztár pályafutása kikerülhetetlenül a futsallal indul, amely aztán természetszerûleg látszik is a játékukon. Kiemelkedõ technikai tudásuk lehetõvé teszi, hogy gyorsabban játszanak a nagypályán. Az is tapasztalható persze, hogy néhány technikai elemet a mi játékunkból visznek át a futballba, hogy ott gyorsabban vagy biztonságosabban játszhassanak. Ilyen például a talppal való átvétel, vagy a csõrrel történõ kapura rúgás is.
Minél magasabb szintû a technikai tudása egy játékosnak annál több taktikai elem kivitelezését teszi lehetõvé. Ha pedig ez alacsony szintû, akkor annál a csapatnál csak a kontra focira marad esély. A futsalban is ábrándokat kerget az, aki nem veszi tudomásul csapata képességeit, és azt hiszi, csak a hozzáállásukon múlik az, hogy nem tudnak valamit elsajátítani. Az edzõ, vagy a csapatvezetõ tehát kikerülhetetlenül a játékosállományának minõségéhez kell igazítania terveit és a mérkõzéseken használt taktikájukat. Az is téved tehát, aki elsõdlegesen a rögzített helyzetekben, az erre a célra begyakorolt álló helyzetbõl indított, taktikai elemek mindenhatóságában hisz. A játékban ugyanis el kell érnünk, hogy egyáltalán eljussunk a szögletekhez vagy a szabadrúgásokhoz. A támadásépítéshez pedig minõségi játékosokra van szükség.
Megfelelõ technikai szinten, elegendõ taktikai elem alkalmazható, így gazdaságosabb lesz a játékosok mozgása a pályán, mert tudatosan mozognak, fölösleges energiát nem veszítenek. Azzal, hogy kevésbé fáradnak el, mentálisan is erõsebben veszik fel a versenyt bármelyik riválisukkal szemben. A magyar futsalban többnyire ezért kell viszonylag sûrûn és sorokat cserélni. A külföldiek, akik magas technikai felkészültséggel és taktikai érettséggel rendelkeznek, gyorsabban, sokszor pontosabban és eredményesebben oldanak meg egy-egy feladatot a pályán, így energiatakarékosabb a mozgásuk is, ezzel könnyebben gyõzelemre segíthetik csapatukat. Magyarul, nem szaladgálnak feleslegesen össze-vissza.
"A FUTSAL a futball alapja. A futsal kivállóan alkalmas arra, hogy az ember megtanuljon gondolkodni, jó és gyors döntéseket hozni. Csiszolja a technikáját, fejlessze azt. A futsalban gyorsan kell dönteni, aztán 14-15 éves korban, amikor az ember el kezdi megismertetni a taktikát, akkor a futball és a futsal útjai külön vállnak."
/LOZANO/
A sport 1 televíziónak adott interjujából idéztem, az akkor még a Real Madrid utánpótlás igazgatójaként, korábban a spanyol futsal válogatott szövetségi kapitányaként, mûködõ kiváló szakembert. Jelzésértékû az is, hogy éppen a futsal válogatottnál elért sikerei miatt kerülhetett a királyi gárdához. Nem véletlenül, hiszen a football és a futsal kezd összeérni és a legmagasabb szintû tudást akarta alkalmazni a világ leghíresebb klubja az utánpótlás nevelésében. Láthatjuk tehát a foci és a futsal sokkal inkább hasonlít egymásra, mint azt sokan gondolnák. Megismerhettük a technikai képzés jelentõségét is, de nézzük meg, mikortól kell ezzel foglalkozni.
/folytatás következik/