Torma Lilla három évvel ezelőtt igazolt Olaszországba. A magyar válogatott futsalos az előző évre különösen büszke lehet, hiszen a Bitonto színeiben két érmet szerzett. A kiváló kapussal külföldi tapasztalatokról és a közelgő Eb-selejtezőkről is beszélgettünk.
– Harmadik szezonodat fejezted be Olaszországban. Miben fejlődtél külföldön?
– Azt gondolom, szakmailag minden évben előreléptem. Előbb a Serie B-s Pistoia kapuját őriztem, aztán az első osztályú Molfettához igazoltam, az előző idényben pedig a Bitontót erősítettem. A sok munkának köszönhetően nagyjából sikerült kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. A legutóbbi szezonban sem vettem vissza az edzéseken, ennek ellenére akadtak kisebb hullámvölgyeim, amelyeknek az okát meg kellett találnom. Hétről hétre magas színvonalú meccseken léphettem pályára, ez azért érződik a játékomon. Mindenhol azt kérték tőlem, hogy a támadásépítésből is vegyem ki a részem, így ezen a téren mindenképp fejlődtem. Összességében azt érzem magamon, hogy minden szempontból sokkal érettebb lettem.
– Mekkora különbség van az olasz másodosztály és az élvonal között?
– Az NB I-hez képest a Serie B is erősebb, ám a Serie A teljesen más szintet képvisel, nem véletlenül tartják Európa egyik topbajnokságának. Az első osztályban a mérkőzések intenzitása jóval nagyobb, persze ez nem meglepő, hiszen több együttes keretét világklasszisok alkotják. Nincsenek előre lefutott meccsek, hiszen még a gyengébbnek tartott csapatok ellen sem mehetnek biztosra a favoritok.
– 2023 óta futsalozol Olaszországban, így valószínűleg jól érzed magad ott.
– Nem bántam meg, hogy ide igazoltam, szeretem az olasz kultúrát, az emberek mentalitását. Sok helyre eljutottam, sok mindent láttam és megtapasztaltam. Annak is örülök, hogy jó embereket ismertem meg. Nyilván vannak a légióskodásnak árnyoldalai is, elég csak arra gondolni, hogy a szeretteimtől távol vagyok.
– A Bitontóval remek idényt futottatok, előbb a szuperkupát nyertétek meg, majd néhány hete a bajnokságban a második helyen végeztetek.
– Elégedettek lehetünk ezekkel az eredményekkel, sőt, szerintem túl is teljesítettük a célokat. Mozgalmasan alakult a tavalyi nyár a klubnál, hiszen a keret átalakult, továbbá új edző is érkezett. Decemberben a Falconara elleni sikerrel szereztük meg a szuperkupát, míg a bajnokságban többek között az Altamurát és a Rómát legyőzve jutottunk a döntőbe. A fináléban a CMB 3-2-re nyert, a lefújás után nyilván csalódottak voltunk, de az idő múlásával egyre szebben csillog ez az ezüstérem, amely 10 hónap kemény munkájának a gyümölcse. Örülök annak, hogy a Bitontónál első számú kapus lehettem, ha jól emlékszem, az összes találkozón a kezdőcsapat tagja volt.
– Végezetül térjünk ki a magyar válogatottra, ugyanis ősszel Eb-selejtező jön.
– Az NB I már augusztusban megkezdődik, így a játékosok zöme formába lendülhet. Nem kerültünk könnyű csoportba, a svédek remek játékosokkal rendelkeznek, a szlovákok házigazdaként biztos szeretnék sikerrel venni a kvalifikációt, míg a bosnyákokkal nem is olyan régen 0-0-s döntetlent játszottunk. Nálunk a csapat sokat fiatalodott, ezzel a kerettel nem olyan rég kezdtük el a munkát, ettől függetlenül reménykedem a jó szereplésben.
Fotók forrása: Red Camera Studio
