Női NB I, döntő, 4. mérkőzés
Tolna-Mözs–DEAC 2–3 (1–1, 1–1, 2-3) – hosszabbítás után
Tolna, Városi Sportcsarnok, 200 néző.
Vezette: Liebhardt – Dévényi – Molnár P.
TOLNA-MÖZS Deczki – Szalkai, Bajcsy, Vámosi, Kiss G.
Csere: Kulcsár P., Horváth H., Krár, Sereg Z., Méhes, Mogyorósi, Nagy N., Csapó.
Edző: Reveland Zoltán
DEAC Torma – Tóth N., Krascsenics Cs., Üveges, Horváth V.
Csere: Tóth R., Fekete G., Pócsik, André, Nagy A., Fülöp D., Böröczky, Czégény.
Edző: Üveges Katalin és Qurikó Vivien
Góllövők Nagy N. (4.), Vámosi (45.), illetve Kracsenics Cs. (16., 43.), Horváth V. (45.).
A bajnoki döntő negyedik felvonása következett, és úgy vághattak neki a felek a mérkőzésnek, hogy lehet az idei szezon utolsó ütközete lesz. A párharcban a friss kupagyőztes debreceniek vezettek 2-1-re, így a Tolna számára győzelmi kényszer volt, hogy életben tartsa bajnoki reményeit. Ehhez a szurkolók minden támogatást megadtak, akik nagy számban látogattak ki a csarnokba és kiváló hangulatot teremtettek, így minden adott volt egy igazi döntőhöz.
A vendéglátóknál Vámosi letöltötte az letiltását, aki már a találkozó elején megmutatta, hogy mennyit jelent csapatának. Már a negyedik percben megszerezte a Tolna a vezetést. Vámosi a jobb oldalon több remek cselt bemutatva harcolt ki létszámfölényt, majd remekül tálalt a hosszún érkező Nagy Noémihez, aki közelről megszerezte a vezetést. A debrecenieket kissé megfogta a bekapott gól, és nem is nagyon találták a ritmust, nem tudták a saját játékukat játszani. Ahogy telt az idő, kezdtek magukhoz térni Üvegesék, és több lehetőségük is akadt az egyenlítésre, de a gól sokáig váratott magára. A jég a 16. percben tört meg, némi szerencse mellett. Krascsenics szánta el magát lövésre, ami számukra szerencsésen megpattant egy hazai védőn, ami irányt váltva a kapuba vágódott. A játékrész hajrájában már több gól nem esett, így döntetlennel mehettek szünetre a csapatok.
A térfélcsere után megmaradt a lüktető játék. A DEAC kezdeményezett, míg a Tolna stabilan védekezett és kontrákkal veszélyeztetett. Mind a két oldal számára megvoltak a lehetőségek az újabb gólszerzésre és a vezetés megszerzésére, de a kapusok rendre hárítottak, vagy a csapatok nem találtak kaput, így a második félidőben nem esett gól, így jöhetett ismét a hosszabbítás.
A ráadásban arra lehetett számítani, hogy óvatosabbak lesznek a felek, de szerencsére nem így volt, így nagy izgalmakat hozott a kétszer öt perc hosszabbítás. Krascsenics kapott egy remek kiugratást, aki a kapust is kicselezve passzolt a kapuba, megszerezve a vezetést a vendégeknek. A hátrány ellenére nem ijedtek meg a tolnai lányok, és nem sokkal később ismét Vámosi villant, aki egy szöglet után kapásból bombázott a kapuba, így újra döntetlen állt az eredményjelzőn. Szinte még fel sem dolgozták az egyenlítést a vendéglátók, ismét a Debrecennél volt az előny. Ezúttal Horváth Viktória villant egyet, aki jobb oldalon került helyzetbe és egy szemtelen emeléssel talált a kapuba, így DEAC előnnyel fordulhattak az utolsó öt percre az együttesek. A Tolna nem adta fel, és mindent megtett az egyenlítésért, de a rutinos vendégek már kellőképp koncentráltak és megnyerték a mérkőzést és vele a párharcot is.
A lefújást követően még szomorkodtak ugyan a tolnai lányok, de az eredményhirdetésnél már őszintén és önfeledten tudtak örülni és ünnepelni, amire minden okuk megvolt. Ahhoz képest, hogy nem rég még a négybe kerülés is kérdéses volt, bajnoki döntőt játszhattak, ahol nemes ellenfeli voltak a debreceni hölgyeknek. Reveland Zoltán remekül összetette a tolnai együttest.
Ami a DEAC-t illeti, a kupagyőzelem után a bajnoki címet is megszerezték, fennállásuk során először. Már a szezon elején is bajnokesélyesnek számítottak és a bajnokság folyamán is végig úgy teljesítettek, hogy bizonyították, egy-egy kisebb megingástól is eltekintve számolni kell velük a legvégén. Aztán az elődöntőben és a döntőben is igen jól bírták idegekkel és a kiélezett szituációkban rendre higgadtak tudtak maradni, és mindig akadt valaki, aki eldöntötte az összecsapásokat. Az egyéni villanások mellett csapatként is jól teljesítettek és teljesen megérdemelten került a nyakukba az aranyérem.
Reveland Zoltán: – A mai mérkőzésen érezhető volt a játékunkon, hogy nincs több hibázási lehetőségünk, az eddigiekhez képest tompábbak voltunk, sok hibával játszottunk, de még így is végig meccsben tudtunk lenni. Mindezek ellenére nagyon büszke vagyok a lányokra, hatalmas eredményt értünk el. Igaz, hogy nem sikerült bajnokságot nyerni, de ez a teljesítmény arannyal ér fel! A mi kis szerény lehetőségeinkkel, 4 meccsen keresztül tudtuk megszorongatni a jóval többre taksált Deac csapatát, akiknek gratulálok a bajnok címhez.
Üveges Katalin: – Fantasztikus éven vagyunk túl! Csodás érzés a kupagyőzelem után a bajnoki cím is! Megálmodtuk, megvalósítottuk! Még most sem fogtam fel, hogy mindent bezsebeltünk! Nagyon jól játszott mind a 4 döntő mérkőzésen a Tolna! A legnehezebb ellenféllel kellett megküzdenünk ezért a címért! Csak gratulálni tudok nekik a felkészültségükhöz, a mentalitásukhoz! De a csapatomnak leginkább, amiért ilyen éretten és profin kezelték “újoncként” ezt az egész helyzetet, és sorozatos terhelést!
Góllövők Nagy N. (4.), Vámosi (45.), illetve Kracsenics Cs. (16., 43.), Horváth V. (45.).
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–1 a DEAC javára.
