Mindkét böszörményi találat egy-egy szöglet utáni szituációból született, de a rögzített játékhelyzeteken kívül jól kontrollálta a DEAC a mezőnyjátékot. Az első gólnál a beadás után szerencsésen értek bele a hazaiak a labdába, majd az ezúttal is remekelő debreceni kapus lábai között az bejutott a hálóba. A második találat még pechesebb volt a DEAC szemszögéből nézve, hiszen a hangzavarban nem hallotta meg a vendégek egy része, hogy nem kirúgás, hanem szöglet jön, a HTE pedig kihasználta ezt: a hazaiak egyik klasszisa, Pádár Anita lövését még védte Kósa Viktória, a labda azonban róla a kapufára, onnan a hátára, majd a kapuba pattant.

Erre a második gólra azonban már csak 7 perccel a vége előtt került sor. Innentől kezdve viszont még jobban rohamozta ellenfelét a HTE (amely gárdában ezúttal 3 nagypályás válogatott is szerepelt a első mérkőzéshez képest), hiszen egy harmadik gól már a böszörményiek továbbjutását eredményezte volna. Kapufát is rúgtak, de az eredmény már nem változott. A drukkerek által hajtott HTE összesítésben alulmaradt a sérülések tizedelte, de csapatként óriásit alkotó, csúszva-mászva, egymásért küzdő DEAC-cal szemben.

Play-off az 5-8. helyért, visszavágó

HTE – DEAC 2-0 (1-0)

HTE: Torma – Tell, Benkő, Pádár, Nagy Á.
Csere: Horváth E., Tóth B., Sebestyén, Vesszős, Herczeg.

DEAC: Kósa – Radics, Dancs, Horváth V., Kota.
Csere: Balla, Hajdu, Horváth R., Erdős.
Edző: Sólyom Attila

Góllövők: Sebestyén 7. p., Pádár 34. p.

Továbbjutott DEAC 4-3-as összesítéssel.

Sólyom Attila (DEAC): – A mérkőzés előtt azt mondtam a lányoknak, hogy ha nem lövünk gólt, nem fogunk továbbjutni. Nem lett igazam. Az egész meccsen szinte tökéletesen működött a védelmünk, igaz egy-két alkalommal a szerencsével sem álltunk hadilábon. Kósa Viki ragyogóan védett, nagyon jól és gyorsan tudtunk visszarendeződni, így az ellenfélnek a felállt vedelem ellen kellett játszani, ami láthatóan nem ízlett nekik. A támadásainkban megvolt a veszély, de ezúttal a befejezésbe mindig hiba csúszott. Gyakorlatilag egy cserével játszottuk le a meccset. A végjátékban a győzni akarás adott plusz energiát és nagy izgalmak között sikerült megőrizni előnyünket. Azt gondolom, eleve nem mi voltunk a párharc esélyesei, de a sok sérülés miatt egyáltalán nem lehettek vérmes reményeink. Mindkét mérkőzésen kihoztuk a maximumot, s ezzel megőrizhetjük az alapszakaszban elért 5. helyezésünket. Gratulálok a lányoknak és köszönöm nekik ezt a két mérkőzést (is). Remélem a Tolna ellen már több bevethető játékosunk lesz!

– Koppányi Szabolcs –