Bódi Attila nemrég tért vissza a hazai futsal életbe. Az, hogy melyik csapatnál dolgozik ezután, nem okozott meglepetést a hazai futsalban jártas szakembereknek, szurkolóknak. Ám, az, hogy milyen beosztásban, az többeket is meglephet.
Hogyan kerültél vissza az Elsõ Beton Szeged kispadjára?
- Roszkos Zoltán az egyesület elnöke hívott fel, mert Szabó Zsolt a csapat elõzõ edzõje lemondott, és mindenféleképen szeretett volna valakit a csapat mellé. Megkérdezte, érdekelne-e a munka, úgy, hogy az egész klub irányítását rám bízná. Meg kellene vizsgálnom az egész egyesület mûködését, mik azok a részek, amik jól mûködnek és mik azok, amiken változtatni kellene a jó és eredményes mûködés érdekében. Ebbe beletartozik az utánpótlás bázisunk elvárásoknak megfelelõ mûködtetése is, továbbá, hogy az U21-es és az NB II-es keret is a felnõtt csapat szakmai koncepciója szerint dolgozzon. Hozzám tartozna a gazdasági rész felügyelete is, persze ennek az áttekintése hosszabb idõt venne igénybe. Most a hangsúly, egyelõre a szakmai részen lenne.
- Egyszóval klasszikus menedzser lett belõled?
- Igen, és ez egy olyan érdekes és megtisztelõ feladatnak ígérkezett, hogy nem mondhattam nemet.
- Hogyan, milyen elképzelésekkel láttál munkához?
- Mivel három évvel ezelõtt is én voltam a csapat edzõje, így személyesen ismertem minden játékost. Az elsõdleges szakmai probléma az volt, hogy a csapat védekezése nem volt túl összeszedett. Ezt akartam elõször rendbe tenni. A támadójáték javítására egy kicsit hosszabb idõre lesz szükség, de majd megoldjuk azt is.
- Mit látsz, mi változott - ha változott - a magyar futsalban az elmúlt három év alatt, amíg egy lépéssel távolabb voltál tõle?
- Sokkal kiegyensúlyozottabb lett, de ez nem járt együtt a szakmai színvonal emelkedésével. Nagy egyéniségek tûntek el a csapatokból ilyen és olyan okokból. Nekem nagyon hiányzik Tóth Miklós, Zoran Dimiè, Madarász János, Tóth Szabolcs és Zsámár László is.
- Csak ennyi lenne a változás?
- Nem, de ez az egyik leglényegesebb változás. A szakma sajnos nem változott. Hiányolom, hogy továbbra sem kapnak az edzõk semmilyen szakmai segítséget, sem továbbképzés, sem szakanyagok tekintetében. Például a strandlabdarúgásban, ahol még csak három éve szerepelünk a nemzetközi porondon, már a FIFA által kiadott szakkönyvet és DVD-t is kaptam, az egri nemzetközi tornán egy brazil szakember is segített nekem. Ugyanezt a futsalban - amit már lassan 15 éve csinálok - nem tapasztalom. Utoljára 12 éve kaptam egy szakanyagot, ami már akkor is idejét múlt volt.
- ... és Szegeden a Betonnál mi változott?
- Az elmúlt években, mint ahogyan mindenki tapasztalhatta a középmezõnyhöz tartozott a klub. Nem tudta az egyesület elérni alapvetõ célkitûzéseit. Mostantól azon dolgozunk, hogy ezeket elérjük.
- Ehhez a célhoz tehetséges játékosokra is szükség lesz. Vannak ilyenek a Betonnál?
- Igen vannak. A keret játéktudását megfelelõnek ítélem a kitûzött cél eléréséhez, a rájátszásba jutáshoz. Viszont azt látom - és ezt az elõzõ évek eredményei is mutatták - hogy a csapat morálisan és pszichésen nem alkalmas ennek a célnak az elérésére. Szakmailag már elõbbre léptünk, sikerült stabilizálni a védekezésünket. Támadásban eddig sem volt rossz a csapat, de mégis elveszítettünk olyan mérkõzéseket, amiket a játék képe alapján meg kellett volna nyernünk. Világossá vált, hogy a téli átigazolási idõszakban erõsítésre van szükségünk. Olyan játékosokat kellett keresnem, akik tartást tudnak adni a csapatnak a mérkõzések kritikus idõszakaiban, így eredményre tudjuk váltani azokat az erényeket, amik eddig csak játékban mutatkoztak meg. Úgy érzem, jól sikerültek ezek az igazolások, hiszen a régi játékosok is nagyobb motivációval vetik magukat az edzésekbe, a mérkõzésekbe és ez mostanában az eredményeinkben is megmutatkozik.
