Visszatekintés 2008 - U21-es válogatott
A 2007-ben kinevezett Tóth Károly kezdte el a munkát az U21-nél az év elején. Meg kellett keresnie azokat a játékosokat, akik egyrészt beleférnek a korhatár okozta kötöttségekbe, másrészt a nemzetközi szintû mérkõzéseken is helyt tudnak állni. Ismerve a magyar utánpótlásképzés helyzetét, ez nem lehetett könnyû feladat, hiszen a klubok nagy része inkább csak az elsõ csapat eredményes szereplésére koncentrál, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyesületek félvállról vennék ezt a feladatot. Sok helyen ennek pusztán csak anyagi okai van.
Lengyelország hasonló korú csapatával nyitottuk az évet februárban. Az elsõ találkozóra Gödöllõn került sor, talán nem véletlenül, hiszen a válogatottunk egyik magját alkotó Smeló, Harnisch, Póta és Száraz is a pest-megyei klub alkalmazásában állt, s áll ma is, hiszen egy új koncepció révén a fiatalok felé fordultak a gödöllõieknél, így már, ha nem is hosszú ideje, de NBI-es tapasztalattal rendelkeztek az ottani játékosok. Hasonló okokból és hasonló módon az Aramis is több tehetséggel képviseltette magát. Döntetlenre végeztünk, 2-2 lett a végeredmény. Hét perc elteltével, Dróth és Smeló góljaival már kétgólos volt az elõnyünk, ám a vendégeknek sikerült egalizálni. A második, gyöngyösi összecsapáson már több hibát követtünk el, ami azt eredményezte, hogy 4-2 arányban alulmaradtunk. "Néhány dologra választ kaptam a csapatot illetõen. Ez a két mérkõzés és a jövõ heti belgák elleni meccsek jól szolgálják a felkészülésünket. Úgy érzem, e két meccs után elõrébb tartunk." - összegezte tapasztalatait Tóth Károly a második mérkõzést követõen.
A keret tagjai csak rövid idõre búcsúztak el egymástól, hiszen egy héttel késõbb a csapat áttette a székhelyét Mórra, ahol a belgákkal randevúzott a két ország korosztályos és felnõtt csapata is, majd egy nappal késõbb Gyõrszentivánon is hasonló volt a képlet. Azt tudtuk, hogy Belgium erõs ellenfél, remek fiatal játékosokkal rendelkeznek, több arab származású futsalistát találhatunk keretükben, akik rendkívül dinamikus és gyors játékot játszanak. Alakuló csapatunk jól helytállt az elsõ összecsapáson, egy kiegyenlített meccs utolsó perceiben kapott találattal maradtunk csak alul. A szövetségi edzõ is elégedetten, de kritikusan értékelt. "Nagyon nehéz szavakat találni egy ilyen elveszített mérkõzés után, amikor a csapatom tényleg mindent megtett a gyõzelem érdekében. A játékosaim mindent kiadtak magukból, s a szerencse sem állt mellettünk. A tízméteres megítélésénél reménykedtem abban, hogy egyenlítünk, végre értékesítünk egy kisbüntetõt, de úgy tûnik, a lengyel meccshez hasonlóan most sem éltünk a lehetõségekkel. Holnap azt hiszem mindenki motivált lesz, hiszen be akarjuk bizonyítani, hogy ez egy kisiklás volt és tényleg több van bennünk. Nagy változtatásokra nincs lehetõségem. Sokan egy kézlegyintéssel elintézik az utánpótlás válogatottat, mit nagyon nehezményezek. Több figyelmet kellene fordítani erre a csapatra, hiszen hat hónapja heti rendszerességgel edzünk, és ez más látszik is a teljesítményen. A selejtezõig még van idõnk, bõ egy hónapunk, s ha ott sikeresen vesszük az akadályt, akkor megérte a szenvedés." Egy napra rá Gyõrszentivánon már nem ment ilyen jól a mieinknek és 6-2-re a belgák nyertek. 
Váltás történt a válogatott kispadján, Frank Tamást, a Colorspectrum Aramis edzõjét nevezték ki a csapat élére. Az új szakember klubjában is nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok beépítésére, többen az õ keze alatt váltak stabil NBI-es játékosokká. Neki már egy megadott állománnyal kellett felkészülnie a selejtezõkre, hiszen a kvalifikációra már korábban le kellett adni az ott szereplõ névsort.
A volt szovjet utódállamok közül jutottak számunkra ellenfelek, hiszen Lettországgal, Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal kellett mérkõznünk. A nyitómeccset, ha nehezen is, de hoztuk, s egy tétmeccsen ennek nincs jelentõsége, a lényeg az, hogy három ponttal a zsebünkben zártuk az elsõ napot. "Helyzetek sokaságát alakítottuk ki, s mivel kihagytuk ezeket a lehetõségeket, így nyögvenyelõs lett ez a meccs. A második félidõben volt öt-hat nagy helyzetünk, ahol létszámfölényt alakítottunk ki, de nem mentek be ezek a ziccerek. Szerencsére sikerült nyernünk, fontos három pontot gyûjtöttünk be." - hangzott Frank Tamás értékelése. 
A rendkívül jó taktikai és technikai felkészítésû kazah gárda következett, ahol sajnos 4-2 arányban alulmaradtunk. Habár fájó volt a vereség, a mieink mindent megtettek a siker érdekében, s az edzõ sem korholta övéit. "Úgy érzem az elsõ tíz perc kivételével egyenrangú partnerek voltunk. A helyzetek alapján nyerhettünk volna, nem érdemeltünk vereséget. Gratulálok a csapatomnak, büszke vagyok rájuk!" A harmadik játéknapon a fehéroroszok vártak ránk, s a tét a csoport második pozíciója volt. 4-0-s vereségünk azt jelentette, hogy a harmadik helyet szereztük meg a kazahok és a beloruszok mögött. 
Hosszú szünet után, októberben játszott újra az U21, de ez már egy többé-kevésbé kicserélõdött csapat volt, hiszen a 2010-es selejtezõkre szeretnénk egy ütõképes válogatottat összekovácsolni, így azokra számít inkább a szakvezetés, akik abban az idõben is beleférhetnek az elképzelésekbe, tehát 1989-ben vagy azután után születtek. "Már Móron is voltak a bõ névsorban olyan emberek, akik most meghatározóak lehetnek, plusz kiegészülünk egy-két fiatal tehetséggel. Remélem ez a másfél év elég lesz arra, hogy be tudjanak épülni a válogatottba, megszokják a nemzetközi sebességet. Sokkal több játékosunk nem is igazán van, mint akiket beválogattam. Hat-nyolc olyan fiatal említhetõ csak, aki valamilyen szinten egy NBI-es csapat közelében van, és ebbe a korosztályba belefér. Sajnos most is elmondható az, amit évek óta tapasztalunk, hogy nincs megfelelõ utánpótlás. A lehetõségeink korlátozottak voltak a felkészülés folyamán, s most próbálom kidolgozni azt a tervet, amely segítségével a lehetõ legtöbbet tudunk együtt lenni, edzeni. Elég nagy a lemaradás. Kevés az olyan ember, aki rendszeresen játszik a csapatában, talán kivételek a Gödöllõ és az Aramis játékosai. Éppen emiatt rengeteg olyan dolog van, amit meg kellene tanulniuk, és erre edzésekre van szükségünk." - adott helyzetjelentést Frank Tamás a mérkõzések elõtt. Két gyõzelmünk, egy makói 2-1-es és egy temesvári 6-3-as azt jelentette, hogy a kevés gyakorlási lehetõség ellenére is helyt tudnak állni az ifjak. 
Év végére két, hollandok elleni összecsapás maradt, amely ismét nagy erõpróba volt a mieinknek, mivel a németalföldiek az Európa-bajnokságra készültek. Két évvel idõsebbek voltak a mi játékosainknál, ám ez sokszor nem igazán domborodott ki, mondhatni egyenrangú partnerek voltunk. Habár mindkétszer kikaptunk, Budafokon 3-2-re, majd Üllõn 2-1-re, ám nem volt szégyenkezni valónk a mérkõzések után. Frank Tamás is kiemelte, hogy erre a csapatra lehet építeni. „A keret mindenképpen együtt marad, mert úgy érzem, mindenki láthatta, hogy van bennük fantázia. Januárban lesz a csehek ellen egy páros mérkõzés, addig, ha sikerül összehozni, akkor edzeni is tudunk egy párat. Megyünk tovább, mert nagyon sok ilyen meccs kell a fiataloknak, hogy megszokják ezt a tempót, és ha hozzászoknak ehhez a ritmushoz, akkor nem lesz probléma, nem fog ennyit kivenni belõlünk egy-egy meccs, s akár a fineszes megoldásokra is lesz erõnk a végén"
Ahogyan a felnõtteknél két részre osztható volt 2008, ugyanezt elmondhatjuk az U21-nél is. Az év elsõ fele a selejtezõkre való felkészülést és persze a móri négyes tornát foglalta magában, a második félév pedig a csapatépítést helyezte elõtérbe.
