Megjegyzések Kis János Úrnak a Futsal Cup-ról írott szakmai gondolataihoz:
Elnézve az Ön fotóját, az „igazáért állandó harcot vívó" tekintetét, a szemébõl ránk zúduló megvetõ szigorát, a felénk áradó megsemmisítõ rosszallást, hát bizony a dolgozatára adandó választ erõsen fontolgattam. Ám: mégis kell, muszáj!
Bármennyire nem tetszik Önnek a Mezei-Vill FC játéka (a csapat neve nem „Berettyó", mint azt Ön - ha nem is gúnyosan, de lenézõen - 9-10 esetben is leírta), s ha ez a játék bármilyen szakmai szempontok miatt elmarasztalható is, ha ennek a bihari kisvárosnak, Berettyóújfalu futsal csapatának a Fõnixben látott teljesítménye Kis János szerint antifutsalnak minõsíthetõ is, mi érthetõ okok miatt nagyra értékeljük.
Büszkék vagyunk arra, hogy az itt élõ, sportszeretõ vállalkozó, itt élõ játékosokból ebben a sportágban - alig négy év alatt - képes volt ilyen - a sportág hazai történetében példátlan - teljesítményt megvalósítani. Mi, a Mezei-Vill FC szurkolói ezt igen nagyra értékeljük, annál is inkább, mert több ízben tapasztaltuk némely fõváros környéki csapat irigy és ellenséges megnyilvánulását vendégszereplésünk, vagy az itteni mérkõzések alkalmával is. A bajnokságot eldöntõ három meccs során is például ilyen közöny tanúi lehettünk még a sportág egyik-másik megjelent képviselõje részérõl is.
Mi, a Mezei-Vill FC szurkolói - elfogadva az Ön bírálatának azon részét, hogy a magyar futsal színvonala a nemzetközi élvonal szintjéhez képest alacsony - azonban reálisabb értékelést várnánk az olyan igényekkel fellépõ szakemberektõl, mint amilyen Ön.
A tényeket el kell fogadni. A csoportban - a hollandokkal együtt - a legkevesebb gólt mi rúgtuk, s még egyszer annyit kaptunk, mint õk és pont nélkül zártunk. Szereplésünket nem mentik a nagypályás példák, hogy például a júniusi labdarúgó Európa-bajnokságon a korábbi bajnok görögök is pont nélkül végeztek csoportjukban, és 1:5 gólaránnyal utaztak haza. A franciák is egy ponttal és 1:6 gólkülönbséggel zártak, vagy a titkos esélyes oroszok példáját említem, simán 3:0-ra kaptak ki a spanyoloktól, ami arányaiban talán megfelel a Sahtar-Mezei-Vill 8:1 aránynak. Mint Ön is írta, a labda kerek.
Engedjen meg egy feltevést. A magyar bajnokcsapat játéka és eredményessége egy másik csoportban - nem biztos, de tegyük fel - más lehetett volna. Más tudású, más felfogású ellenfelekkel szemben a mi játékunk is kombinatívabb, improvizatívabb lehetett volna. Látványosabbak lehettek volna a cselek, hasznosabbak a passzok és eredményesebbek a lövések. Na de mi ebben a negyedik csoportban voltunk. Mégse méltányos az itt mutatott játék, az itt elért eredmény alapján leszedni a keresztvizet, általános érvényû értékelést, elítélést végezni a magyar csapatról.
Az Ön írása kicsit arra emlékeztet bennünket, amit már az említett Pest környéki együttesek játékosai, vezetõi megnyilatkozásai során tapasztaltunk: „Parasztok, vidéki tahók". Eme megnyilatkozások a mi értelmezésünkben: nem fogadják el, hogy a mi gyenge futsal tudásunk ellenére is magunk mögé utasítottuk õket a tabellán.
A futsal 2008. évi magyar bajnokán, a csapat vezetõin és játékosain kár számon kérni olyan dolgokat, amelyeket az Ön húsz éves hatékony közremûködése sem tudott eredményessé tenni. Mert valljuk be, ha az Ön két évtizedes erõfeszítései sikeresek lennének, akkor a Fõnix-beli játék értékelését talán nem ilyen hangszerelésben adta volna elõ.
Mi, itteni szurkolók a sportág elméleti alapvetéseiben meglehet, nem vagyunk járatosak. Lehet, hogy abból a „másik futsalkönyvbõl", amelyet Ön írt (de a Fõnixben nem volt kapható) megtudhattunk volna sok mindent, ami aztán sajnálatosan mégse vitte közelebb a nemzetközi színvonalhoz a magyar futsal élvonalát.
Szeretném biztosítani Önt arról, ha szeptember 9. elõtt szólt volna Ön a rendezõknek, hogy új könyvébõl hozzanak Debrecenbe például 300 darabot, Mezei úr azokat elhozatta volna. Ám ha az elsõ napon, amikor Ön olyan nagy várakozással a cívis városba érkezett, s hozott volna könyvébõl 50-100 darabot, a „pultos kislány" azt is éppen olyan jó eredménnyel árusította volna, mint Kozma Mihály könyvét. Ez esetben talán elmaradhatott volna az Ön írásából az ide vágó mondat: „Hát nem bírtam magammal".
Bízom abban, hogy a „Berettyó" iránti ellenszenve idõvel oldódik.
Berettyóújfalu, 2008. szeptember 25.
Tisztelettel köszönti:
Szívós István
