A férfi futsalválogatott egyetlen légiósa Olaszországból tért haza a koronavírus-járvány berobbanása után.
Rábl János kilenc évig szerepelt az MVFC Berettyóújfalu csapatában, bajnok, kupagyőztes lett a kelet-magyarországi csapattal, ősszel viszont lehetősége nyílt kipróbálni magát az egyik legerősebb európai bajnokságban, az olasz élvonalban. A Lynx Latina csapatába szerződött, ahol egészen március elejéig meghatározó tagja volt az együttesnek, a koronavírus-járvány azonban megakadályozta abban, hogy végigjátszhassa a szezont. A hírek szerint az olasz bajnoki küzdelmeket nem folytatják, a Rómától délre fekvő kisváros, Latina futsalcsapata pedig könnyen lehet, hogy a kialakult gazdasági helyzetben egyszerűen megszűnik, mert nem tudja tovább fenntartani tulajdonosa.
A magyar válogatott alapemberének számító Rábl János az ország teljes lezárása előtt haza tudott utazni, így jelenleg itthon, saját edzésterv alapján készül az egyelőre bizonytalan folytatásra.
– Kalandosra sikerült a hazajutás Olaszországból, mert a tervezett hazautazás előtt két nappal lezárták az egész országot, törölték a legtöbb repülőgépjáratot, így én sem tudtam felhasználni a korábban lefoglalt repülőjegyemet. Végül szerencsém volt, mert az utolsó pillanatban, a lezárás első napjára sikerült találnom egy olyan járatot, amit nem töröltek, és amivel még éppen haza tudtam jutni. A lezárást követő káoszban viszont a reptérre is nehezen tudtam kijutni, a taxik nemcsak Rómába, de még a latinai vasútállomásra sem voltak hajlandóak utasokat vinni. Valahogy sikerült végül megoldani minden nehézséget, örülök, hogy itthon vagyok ebben a nehéz időszakban, még ha a hazaérkezésem óta tartó önkéntes karantént rettentő nehéz is elviselni. Nagyon hiányzik a játék, több mint hat hete nem játszottam meccset, és ki tudja, mennyi ideig leszek még kénytelen várni a visszatérésre. Persze, most mindenkinek nagyon nehéz, de a legfontosabb, hogy minél előbb leküzdjük a járványt, és ehhez most arra van szükség, hogy maradjunk otthon és ne adjunk esélyt a vírus terjedésére.
Az olaszországi légióskodás vége nem a pozitív élményekről marad emlékezetes a válogatott futsalos számára, az előtte megélt néhány hónapban azonban rengeteg tapasztalatot szerzett kint. Az életvitelhez hozzá kellett ugyan szokni, mert a sportolóknál is teljesen más a kinti élet ritmusa, mint idehaza, de nem jelentett komolyabb gondot az átállás, mint ahogyan a pályán is sikerült felvenni a sztárok diktálta tempót.
– Nagyon jól éreztem magam Olaszországban, a klub vezetőivel végig közvetlen volt a viszonyom, mindenki barátságos, segítőkész volt velem, még úgy is nagyszerű tapasztalat volt a kint töltött időszak, hogy már a járvány kitörése előtt is bőven voltak anyagi jellegű problémák a klubnál. Folyamatosan cserélődött körülöttem a csapat, játékosok jöttek-mentek, elsősorban ezért nem sikerült megvalósítanunk a célkitűzéseinket, és csúsztunk vissza az év elején a tabella utolsó helyére. Olaszországban sok pénz van a futsalban, ezért rengeteg klasszis szerepel a bajnokságban. A legnagyobb különbség a mentalitásban mutatkozik meg, mindenki folyamatosan fejlődni szeretne, ezért keményen hajt edzéseken és mérkőzéseken egyaránt. Ha nem tenné, hamar kikerülne a körforgásból, mert a csapatok nagyon sokat igazolnak, és ha valaki nem teljesít, azonnal megtalálják az utódját. Nagy a mérkőzések irama, más stílusúak az edzések is mint itthon, de úgy érzem, helytálltam kint, elégedett vagyok a teljesítményemmel, amihez elsősorban arra volt szükség, hogy folyamatosan a maximumra törekedjek. Örülök, hogy sikerült kijutnom a világ egyik legerősebb bajnokságába, és bízom benne, hogy nyílik még lehetőségem külföldön futsalozni. Reményt ad, hogy a kint töltött időszakban voltak megkereséseim, és ezek alapján úgy gondolom, később is adódhat
Forrás: mlsz.hu
