Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy az elmúlt években több női futsaljátékosunk volt, aki külföldön próbált (és csinált is!) szerencsét, mint férfi. Így időről-időre próbálunk róluk is beszámolni.
Ebben a cikkben négy plusz egy légiósunk elmúlt félévét mutatjuk be, akik közül három játékosra a válogatottban is rendszeresen számítanak. Négy játékosunk profi, kifejezetten a futsal miatt van Olaszországban, egy pedig tanulmányai mellett belekóstolhatott a spanyol futsaléletbe. Őket kérdeztük a mindennapjaikról, a bajnokságról, csapataikról.
Nagy Tünde (Virtus Ragusa)
Olaszország, Serie A Elite
Csepregi Gabriella – Móczik Alexandra (Città di Capena)
Olaszország, Serie A2, Girone B
Kota Gabriella (Vis Fondi)
Olaszország, Serie A2, Girone C
Mik voltak a csapat céljai a szezonra? Így féltávnál, hogy álltok ezen célok teljesítésével?
Nagy Tündi: Újoncként a Serie A-ban az elsődleges célunk a szezon előtt egyértelműen a kiesés elkerülése volt. Az eddigi eredmények alapján erre jók az esélyek, és bár szoros a verseny az ’alsóházi’ csapatok között, ha sikerül kicsit kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtanunk az alapszakasz végéig, akkor akár a rájátszást jelentő nyolcadik helyet is elérhetjük. A kupa Final Eightbe sajnos nem sikerült bejutnunk.
Csupi és Móczi: A kimondott cél a bajnokság megnyerése, illetve a kupában való minél eredményesebb szereplés volt. Jelenleg hat pont előnnyel vezetjük a tabellát, a kupában pedig bejutottunk a márciusban megrendezésre kerülő Final Fourba, így mondhatjuk, hogy fél év elteltével jól haladunk a célok elérésében.
Kota Gabi: Céljaink Csupiékhoz hasonlóan a bajnokság megnyerése, valamint a kupában a minél tovább jutás volt. A kupa Final Four sajnos nagyon szerencsétlen körülmények között kicsúszott a kezünkből, a bajnokságban pedig öt pont hátránnyal vagyunk másodikak, de szinte az összes erős csapat ellen itthon várhatjuk a visszavágót, így az utolsó mérkőzésig küzdeni fogunk, még bármi megtörténhet.
[gallery ids="116074,116075,116076"]
Mi az eddigi legjobb élményed, ami a külföldi karriered során történt veled?
Nagy Tündi: Mindig jó érzéssel tölt el, ha egy adott szezonban elérjük a kitűzött céljainkat, ezek közül a talán legmeghatározóbb momentum az volt, amikor a Lazioval szerepeltünk a Coppa Italia Final Eightben. A lebonyolítás és a hangulat garantálja az igazán különleges élményt minden résztvevő játékos számára, egy olyan érzés, amit mindenki szeretne újra és újra átélni, aki már korábban szerepelt a kupadöntőben.
Csupi: Hat év alatt számos csodálatos pillanatban volt részem, nehéz lenne kiemelni egy dolgot. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy bármilyen csapatba kerültem, meghatározó játékosa voltam a keretnek.
Móczi: Nekem ez az első szezonom kint, és teljesen más minden, mint otthon, így folyamatosan érnek új élmények mind a pályán, mind azon kívül, hiszen lehetőségem van kapusedzőként U12-es fiúkkal foglalkozni. Ez utóbbi pedig szintén számos csodás pillanatot tartogat.
Kota Gabi: A egyik legszebb pillanat, amit mostanában átéltem, az a Napoli elleni vesztes kupameccs után történt. Az eredmény ellenére is, hiszen mindent beleadtunk, én is jól játszottam, és a szurkolóink elénekelték nekem az ’Avanti ragazzi di Buda’ című, magyar forradalomról szóló szurkolói dalt.
Capena, csapatkép
Hogy állnak a külföldiekhez a csapatban?
Nagy Tündi: Szerencsére jó kis közösségünk van a csapatnál, ami fontos is, hiszen sok időt töltünk együtt a nap folyamán, és a munka is könnyebben megy, ha jó a hangulat. Az is teljesen megszokott, hogy egy keretben több külföldi szerepel, így ez sem új élmény a csapattársaim számára, főleg, hogy nálunk hét különböző nemzet (olasz, spanyol, portugál, japán, horvát, brazil, és magyar) is képviselteti magát a csapatban.
Csupi és Móczi: A csapat összetételét tekintve nagyon vegyes, hiszen négy különböző ország játékosaiból áll össze (olasz, brazil, argentin, illetve magyar), de ez egyáltalán nem okoz semmiféle problémát. Nagyon jól megértjük egymást mind a pályán, mind azon kívül, mindig jó hangulatban telnek az edzések, mérkőzések és a hétköznapok is. A csapatban nagyjából fele-fele arányban vagyunk külföldiek és olaszok, és semmilyen szempontból nincs különbség a játékosok között, mindenki felé ugyanazok az elvárások, és mindenkit egyenlően kezelnek.
Kota Gabi: Nálunk a külföldiek vannak kisebbségben, rajtam kívül egy japán, illetve egy portugál lány van még a csapatban. Könnyen ment a beilleszkedés, engem külföldiként sem ér semmilyen hátrány, mivel szerencsére hamar megtanultam olaszul. A másik két légiósunk kicsit problémásabb kommunikáció szempontjából, valamint érezhető, hogy nagyok az elvárások velünk szemben, de mindenki segít, amiben tud, hogy elkerüljük a nyelvi problémákat, és mindezek ellenére a pályán általában azért megértjük egymást.
Vis Fondi, csapatkép
Kérlek, foglald össze pár mondatban, hogy hogy érzed magad a jelenlegi csapatodnál.
Nagy Tündi: Szicília déli részén vagyok jelenleg, korábban Közép-Olaszország városaiban éltem, így érdekes megismerni ezeket a területeket is. Más is a mentalitás, mint az ország többi részén, de ez régiónként elmondható, minden területnek megvannak a sajátosságai. Sok korábbi csapattársam mesélt róla, hogy milyen jól érezték magukat, amikor délen játszottak, így nem teljesen ismeretlenül csöppentem bele a szicíliai életbe. Nem csalódtam, kellemes élményekkel gazdagodtam, és remélem, hogy a továbbiakban is hasonló jó hangulatban fognak telni a napok.
Csupi: Nagyon jól érzem magam és nagyon motivált vagyok, mert nagyon jó esélyeink vannak mind a bajnokság, mind a kupa megnyerésére. Az edzések színvonala kiemelkedő, elismert szakemberekkel dolgozunk együtt, illetve a csapattársak is kiváló játékosok. Az egyesület pedig nagyon jó körülményeket biztosít a pályán kívül is, ami segít, hogy a legjobbat tudjuk kihozni magunkból.
Móczi: Remekül érzem magamat mind a pályán, mind a pályán kívül. Ahogy már Csupi is említette, szakmai szempontból kiváló helyzetben vagyunk, így folyamatosan tudunk fejlődni és új dolgokat tanulni, ami megalapozza a jó teljesítményt. Szerencsére a lakóközösségünk is nagyszerű, jó hangulatban telnek a mindennapok és jól megtaláltuk a közös hangot. Számomra pedig egy nagy pozitívum, hogy edzőként is fejlődhetek, nagyon szeretek a srácokkal dolgozni.
Kota Gabi: Szerencsére jól kijövök mind a csapattársaimmal, mind az edzőkkel, valamint a szurkolókkal is. Szakmai szempontból rengeteget tudok fejlődni, a város is szép, közel van a tengerpart, így minden körülmény adott ahhoz, hogy jól érezzem magam. Segédedzőként részt veszek az utánpótláscsapataink munkájában, és a gyerekek hihetetlen pluszt adnak, mind az edzéseiken, mind a meccseinken, amikre mindig eljönnek, sokan még idegenbe is.
Ragusa, csapatkép
Mik a terveid a jövőre? Maradsz külföldön?
Nagy Tündi: Mivel még alig vagyunk túl a bajnokság felén, így nem sokat gondolkodom a következő szezonon, rengeteg idő van még addig, és sok munka vár még ránk ebben a szezonban is, mielőtt elkezdhetnénk a következő évvel foglalkozni.
Csupi: A következő szezonban is itt kint szeretném folytatni a pályafutásomat, és a tanulmányaimra is szeretnék időt szakítani.
Móczi: Én is kint szeretnék játszani a következő szezonban, mellette pedig szeretném elkezdeni otthon a mesterszakot, amennyiben elég rugalmasan áll majd hozzá az egyetem.
Kota Gabi: Sajnos nekem szeptembertől muszáj lesz visszatérnem Magyarországra befejezni az egyetemet, de utána mindenképpen szeretnék még kijönni néhány évre, amíg bírom fizikailag a gyűrődést.
[gallery ids="116080,116081,116082"]
+1
Janicsek Zsanett (CEF Hispanic Valencia Esports)
Spanyolország, Segunda División Grupo 2
Valencia, csapatkép
Kakukktojásunk Janicsek Zsani, aki tanulmányai miatt fél évre Valenciába tette át székhelyét, és ezalatt megtapasztalhatta, hogy milyen is ezt a sportot a futsal egyik fellegvárának számító Spanyolországban űzni.
Zsani: Élménydús hónapokat tudhatok magam mögött. Ez az időszak, bár kicsit közhelyesnek tűnhet, de tényleg felejthetetlen lesz számomra, és ezt a csapattársaimnak köszönhetem, akik nagyon jól bemutatták, hogy milyen is a spanyol mentalitás, életstílus. A hangulatra amúgy sem lehetett soha panasz, összetartó, szerető közösségbe csöppenhettem bele, és hiába voltam egyedül külföldi, az első pillanattól kezdve tettek róla, hogy ne érezzem magam kívülállónak, a nyelvi nehézségek ellenére sem.
A bajnokság főleg abban különbözik az otthonitól, hogy egy újjáalakult, teljesen amatőr csapatnál is sokkal jobbak, profibbak a körülmények, még itt, a másodosztályban is, ami régiók szerint van több csoportra osztva. Hihetetlen érzés volt számomra a spanyol szövetség logójával ellátott labdába rúgni, és külön örülök, hogy az utolsó meccsemen góllal tudtam búcsúzni. Emellett az utolsó edzés előtt az öltözőben is elköszöntek tőlem, még ajándékot is kaptam, majd az utolsó csapatkiáltás sem maradhatott el. Nagyon megható pillanatok voltak.
