Ha Hofi élne, biztosan megszólná a címet. Mert Hoffman Úrnak igaza lenne (mint mindig is volt, amíg élt), hogy mennyire nem használjuk már a magyar szavainkat. Hogyan lehetne akkor a címet ,,magyarosan” leírni? Nagykátai teremlabdarúgó ünnepség sorozat?
Maradjunk akkor inkább az elsõnél…
Ha szerda, akkor BL, vagy ha szerda akkor Kupa szerda. Hogyan válasszon az ember a túlkínálatból, hogy a kecske is jóllakjon (ne maradjon le semmirõl), de a káposzta is megmaradjon (élvezze a focit, ha lehet, minél több helyen, egyszerre)?
Gyors GPS és határidõ napló összehozása, és ha az illetõ némileg jártas már a kevés idõ alatt mindenhol megjelenni játékban, frappánsan megoldja ezt a kérdést.
Tehát… Az ember (lánya) elindul kupa meccsre (Pest megyei Kupa), hogy aztán átnyargaljon játékvezetõ ismerõsei társaságában futsal fesztiválra. De gondolt a BL-re is, otthon hagyott néhány elvakult drukkert a tv elõtt, ráadásul elõfizetett egy telefonos szolgáltatásra is, hogy akár mobilon is követhesse az eseményeket, bárhol játszanak is kedvenc (vagy nem kedvelt) játékosai, csapatai. A BL-beli visszavágók nem hoztak különösebb érdekességet, a kupa meccs igen (de az egy másik történet, lévén szó nagypályáról), de menjünk Nagykátára, amirõl eredetileg is szó van.
Nagyszerû kezdeményezésnek lehettünk tanúi, hiszen Nagykátán futsal szakosztály indult. Most sokan kérdeznek vissza: mi ebben a nagyszerû? Például az, hogy a szakosztályt két fiatalember hozta létre, akik 22 illetve 23 évesek. Gondolt egy merészet Gallai Gergõ és Marosi Gábor, és ha már minden hétvégéjüket együtt töltötték a Nagykátai futball-pálya szélén (hiszen vezetõk ott is), ráadásul épült egy gyönyörû csarnokuk (nem nekik, hanem a városnak, természetesen), összehozzák a kettõt. (A csarnok kvalitásait már jó pár szövetség és egyesület megtapasztalhatta, hiszen idén januárban például a Sport-szelet újság itt rendezte téli teremlabdarúgó tornájának selejtezõ és elõdöntõ mérkõzéseit). Az üzlet nyélbeütéséhez megnyerték az Önkormányzatot, és jó pár helyi szponzort, akarom mondani vállalkozót, akik saját megélhetésük mellett a sportra is, illetve a sport támogatására is ,,vállalkoztak”. Mindezt nem csendben szerették volna világgá kürtölni, ünnepséget szerveztek. Itt kell megjegyezni,
Nagykátán a sportolók jó része Ferencváros szurkoló (tisztelet a kivételnek), és nem találják ki, hogy kiket tudtak megnyerni az ünnepséghez! Természetesen a zöld sasokat! Futball-nyelven szólva a Ferencváros ,,pont ráért”, így szerda este fél nyolckor átöltözve várták Fehér Zsolt tanítványai, milyen mókában is lehet részük.
A fesztivált a nap folyamán már addig is hatalmas érdeklõdés övezte, délutántól bemutató mérkõzések sora, valamint a családok kisebb gyermekeit szórakoztató mûsorok ,,szögezték” a csarnok székeihez. Kicsik mérkõztek egymással (7 és 9 évesek), szponzorok és fõvédnökök mutatták be tudományukat a parketten, tombola és az ilyen ünnepségeken elmaradhatatlan (külföldrõl importál szórakoztató betét mûsorként) pom-pom lányok is feledtették a nézõkkel a mindennapok egyhangúságát.
A kezdeményezés eredménye azonnal látható volt, hiszen többen voltak jelen, mint mondjuk három elsõ osztályú futsal bajnoki mérkõzésen összesen. Félreértés azonban ne essék, ez nem a bajnoki mérkõzés drukkereinek ledegradálása! Ez a fesztivál emelt színvonalának a dicsérete!
A fõ attrakcióként várt mérkõzésen a helyi szakosztály csapata végre összemérhette erejét a több éves tapasztalattal rendelkezõ egyesülettel, és ha nem is szoros eredmény született (2-12), azonban senkiben sem maradt kétség a felöl, jól döntöttek, amikor kilátogattak erre az eseményre. Természetesen ugyanígy éreztem/éreztük magunkat mi is.
Már csak egy kérdés motoszkál bennem azóta is… Ha Nagykátán a városka lakói tegyük fel az AC Milant szeretik, akkor most szerdán Ronaldinho, Kaka és a többi nagyágyú futsal tudományát csodálhattuk volna? A látottak alapján, és a szervezõket, csapatot, vezetõket ismerve, a válasz egyértelmû…
Szedlák Csilla
a fotókat a www.nagykatafutsal.hu készítette
