Az alábbiakban változatlan formában közöljük a Borsche Gáborral készített interjút, melyet a www.ujpestfutsal.hu készített.
Több szurkolónk is érdeklõdött már a hogyan továbbról, és mivel a bajnokság befejezése óta még nem szólalt meg klubelnökünk, Borsche Gábor, így most szót kért, hogy elmondhassa mi vezetett a jelen helyzetig, és hogy milyen jövõ áll az egyesület elõtt. Az interjúban szó esik az MLSZ felé fennálló tartozásról is, melynek eltüntetésében szurkolóink is tevékeny részt vállaltak.
– Elnök úr, hogyan élte meg a kiesést?
– Nem ez volt életem legszebb emléke…
– Hogyan értékeli az elmúlt bajnoki szereplést?
-Voltak szép pillanatok, jó meccsek, sok izgalom, de miután kiestünk, így igen csalódott vagyok.
– Megérdemelte a csapat a kiesést?
– Jó és nehéz kérdés. Ha azt nézem, hogy a Rubeolát négyszer vertük a 7 meccsbõl, ezeken a gólkülönbségünk 29-21 volt, az alapszakaszban 10 ponttal gyûjtöttünk többet mint õk, a kupából is mi búcsúztattuk õket, akkor talán nem. De nem ez számított és ezt tudtuk elõre, hisz így született meg a versenykiírás. Tehát a válasz mégis igen. Más a helyzet, ha azt nézem, hogy miként kerültünk egyáltalán az alsóágra. Egész szezonban nem voltunk a közelében egy pillanatra sem, de valahogy ott találtuk magunkat. Hogy hogyan, arról inkább ne kérdezzen, egyszer majd talán megírom… Egész más pszichikai alapokról indult a két csapat, hisz a Csömör már hetek óta a rájátszásra készült, mi pedig egy nagyon csalódott állapotban kerültünk oda. Maga volt a csoda, hogy nyertünk két meccset.
– Reális esély volt a továbbjutásra, hisz vezettek 2-1-re…
– Megpróbáltunk mindent hogy felrázzuk a társaságot, hogy csak a következõ meccsre figyeljenek, és sikerült is kicsit kibillenteni õket az apátiából. Három mérkõzés után vezettünk 2-1-re, de ez még nagyon csúszós és vékony jég volt számunkra. A negyedik meccsen 4-4-nél, 1 percen belül voltunk, amikor mindkét csapatnak 5-5 faultja volt. Fülep Norbi és Smiri Norbi agyusztálták egymást, a Rubeola javára ítélték meg a faultot. Szerintem ez volt a fordulópont. Ha ott mi kapunk szabadot és belõjük, vége a párharcnak. Õk belõtték, gyõztek, így elfogyott az a kis levegõ, amit kaptunk a két gyõzelemmel…
– Van egy olyan ok, melynek súlya jelentõsebb a többihez képest a kiesés szempontjából?
– Sok ok van, és hogy melyik milyen jelentõséggel bír, az csak nézõpont kérdése. Mindenkinek van egy kis felelõssége benne, így nekem is.
– Akkor nézzük, mi az Ön felelõssége az ügyben?
– Rosszul mértem fel a közeget, illetve annak érzelmi, elkötelezettségi szintjét.
– Kit ért közeg alatt? A csapatot, az egész egyesületet, vagy a futsal társadalmat?
– Miután elhatároztuk a kezdetekkor, hogy nem használjuk a honlapot, vagy az interjúkat üzenõfalként, ezért erre a kérdésre csak kitérõ választ tudnék adni, azt meg felesleges. Maradjunk annyiban, hogy ez az én felelõsségem.
– Igaz az, hogy az MLSZ felé tartozik az egyesület?
– Igen, igaz.
– Mekkora az összeg és mi az oka a tartozásnak?
– Az összeg nem hatalmas, az oka pedig az, hogy egyik „támogatónk” nem teljesíti szerzõdésben vállalt kötelezettségeit. Minden esetre szurkolóink – mint az év során már annyiszor – ismét kitettek magukért, és enyhítették a gondjainkat. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen emberek szorítanak ezért a csapatért, és ebbõl gondolom kiderült, hogy „közeg” alatt nem õket értettem.
– A kötelezettség nagyobb szám, mint a tartozás?
– Igen, bõven rendezhetõ belõle, sõt…
– Mikorra oldódhat meg az ügy?
– Nem tudom, de ott tartunk, hogy jogi lépéseket tettünk. Remélem idõben rendezõdik a helyzet.
– Hogyan tovább?
– Ha megkapjuk jogos pénzünket, abból rendezzük az adósságot és elindulunk az NB II-ben. Ha nem kapjuk meg, akkor is… csak akkor nyílván más alapokról, és esetleg más célokkal, de ha lehet, ezekrõl beszélgessünk néhány hét múlva.
