Mit válaszolnál kedves olvasó, ha megkérdezném tõled, hogy mi a futsal?
Szerintem sokan tanakodnátok a válaszon.
Most megkérnék minden az olvasót, edzõt, hogy egy pillanatra rakják félre ezt az írást, és
gondolják át. Mi is a futsal? Ne egybõl válaszoljanak, hanem tudatosan gondolják végig.
Elõször is a futsalnak két fontos oldala van. Az elsõ - maga a játék, amely a profi kispályás
mérkõzésekrõl szól, míg a másik oldala a játékosképzés.
Mindkettõ nélkülözhetetlenül fontos, így hát beszéljünk egy kicsit róla.
A játék, a futsalmérkõzés
A futsal nem más, mint a tudatos kispályás labdarúgás. Abban különbözik az utcák, terek, grundok amatõr focijától, hogy ott csak cselezgetnek, rögtönöznek, míg a futsalban a technika, és a taktika is, de alapvetõen minden, ami ezzel a játékkal kapcsolatos, tudatosan alkalmazott játékelemmé válik. Az a játékos, aki fiatal korában futsalképzést kapott, sokkal gyorsabban érti meg, és térképezi fel ellenfele játékát, és ezért - felkészültsége alapján - tud és fog is válaszolni arra.
A futsalban sok speciális, szinte csak erre a sportágra alkalmazható játékelemtalálható. Ilyen például a forgás, a tudatos letámadás, az 5 a 4 elleni játék, az elzárás, de a négyen
egy vonalban történõ támadásvezetés is ide tartozik.
Most beszéljünk egy kicsit az edzõkrõl, mégpedig arról, hogy milyen is a hozzáértõ futsaledzõ?
Én úgy jellemezném, hogy nagyon aprólékosan kell ismernie a futball törvényeit a kispályán. Egy nagypályás edzõnek igen nehéz perceket hozhat, ha letéved egy futsalmérkõzésre. Ez nem a kispályás játék gyorsaságából következik, hanem abból, hogy taktikailag látni és érteni kell ezt a játékot, ami nagy gyakorlatot, és nagy odafigyelést igényel. Egy futsaledzõnek nem csak azt kell tudnia és látnia, hogy mit játszik a csapata és az ellenfél, hanem mindennek az ellenszerét is tudnia kell, ráadásul arra fel is kell készítenie a csapatát is!
Összefoglalva: a futsaledzõ nem egy „különleges lény", csak egy speciális edzõ, aki a kispályás taktika tudósa, de ez csak a futsalmérkõzésekenmutatkozikmeg. Mert, ahogy jönnek az edzések úgy néhány taktikai elem miatt, kezd közelíteni a nagypályás focihoz, (például: fordított felállás, löbbölések, zárások, elterelõ mozgások, stb.) Sokan egy külön szakmának tartják, de ez így nem igaz, mert attól a pillanattól, ahogy a technikai képzést elkezdjük oktatni, akkor ennek a játéknak nagyon sok köze lesz a futballhoz. Az a futsaledzõ, akiminél mélyebbre ássa bele magát a futsaltechnikába, az rádöbben, hogy nagypályás játékos korában ezt az aprólékos képzést hiányolta! Na, ez az a pont, ahol csatlakozik a futballhoz a futsal igazi értéke, a játékosok képzése!
Játékosképzés
Edzõi gondolatok: Egy jó futsaledzõ rengeteget tud segíteni egy játékos fejlõdésében. Erre
több példa van, ezek: a labda nélkülimozgás, a labdás technikai és taktikai gyakorlatok, de
ide csatlakozik a játék látásának, és az elõregondolkodásra való tanítás fontosságának az
átadása is.
Kezdjük példákkal, és ebbõl is a brazillal. A brazil futballoktatás elég egyedi, õk másképpen
képzelik el, mint a világ legtöbb országában. A brazilok az egyéni képzést teszik az elsõ helyre. A fiatal játékosokkal - 12-13 éves korukig - rengeteg kispályás mérkõzést játsszanak - egymás között. Hetekig csak cseleket tanulnak, a technikai képzésre, a labdakezelésre külön edzõt foglalkoztatnak. A brazil akadémiákonmegtalálható a homokfoci pálya is, és hetente ott futballoznak, technikáznak, cseleznek - kötelezõ jelleggel. A pálya - méretébõl eredõen - gyorsabb gondolkodásra, és gyorsabb passzokra serkenti a játékosokat, azaz rengeteg rövid, úgynevezett kényszerítõ átadásra, és ezzel folyamatos helyezkedésre ösztökéli a játékosokat.
Az edzõk, mivel értik ezt a játékot, állandóan fejlesztik a játékosok taktikai gondolkodásait.
Ez nagyon fontos, mert ez által a játékosok sokkal hamarabb értik meg a labdarúgás tõrvényeit és más futballkultúrából érkezõ játékosoknál sokkal magasabb szinten lesznek. Majd jön a nagypálya, ahol - hirtelen - rengeteg hely és sok-sok idõ lesz a tanultak végrehajtására.
Azért itt álljunk csak meg! Van itt egy fontos dolog, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és ez a kiválasztás! Ebben nagyok igazán a brazil edzõk.
Hogy mire is gondolok?
Például arra, hogy nem minden játékos képes az egész futballpályát átlátni, ebbõl következõen maradandót sem képes a nagypályán alkotni, így megmarad kispályás focistának.
Na, itt kerülnek a képbe a jó szemû edzõk, akik látják, hogy kibõl lehet Ronaldinho és kibõl Falcao, és a megfelelõ helyre irányítják a játékosokat. Ezeknek a játékosoknak egy része 13 éves korától éli a nagypályás focisták életét, de olyan egyéni képzéssel a tarsolyban, amivel a csak nagypályán képzett korosztályuk elõtt vannak. Igaz itt azért idõ kell a nagypályára való átálláshoz, de ezt ellensúlyozzák az egyéni képzésükbõl eredõ tudásukkal.
A futsalban többféleképpen lehet tanítani, és többféleképpen lehet képezni a játékosokat,
de ennek a játéknak a belsõ mondanivalóját, a tudatosságát mindig látni kell a mozgásokban, és a technikai kivitelezésekben. Egy edzõnek ezt a tudást kell átadnia a játékosainak, de ha ezt nem látja, akkor nem is tudja elmagyarázni, azaz ekkor õ még nem futsaledzõ! Itt említeném meg, hogy - szerintem - kétféle futsaledzõ van. Amíg az egyik része érti a futsalt, és annak mestere, addig a többiek olyan edzõk, akik mindkét oldaláról ismerik ezt a sportágat, azaz jól „meccselnek", de értenek a játékosok képzéséhez is.
Ennek a képzésnek ezer meg ezer eleme lehet, néhányat megemlítek - ízelítõül:
- dinamikus láberõfejlesztés, - tudatos labda nélküli mozgás
- megtévesztõ mozgás - 100%-os labdabiztonság
- két játékos kapcsolata - több játékos együttmûködése
- cselezés labdával - lövõcsel
- átadások, passzok - „támaszkodó láb"
- labda vonala - fordított felállás
- taktika-képzettség, stb.
De mi a legfontosabb a játékosképzésnél? Nos, az idõ! Semmi sem fontosabb egy játékos oktatásánál,mint az, hogyminél hamarábbmegértse az átadások, a támaszkodó láb, a lövõcsel, a cselek, a fordított felállás, illetve a többi elem fontosságát, valamint azt, hogy mit miért, és mikor kell végrehajtani! Meg kell tanítani a játékosokat a leghatékonyabb cselekre, mert ez nemidõpocsékolás, hanem- úgymond - "kötelezõ olvasmány".
Természetesen vannak olyan játékosok, akiknél ez adottság (Tõlük lestem el).
A futsal lényege vagy „belsõ gondolata" az, hogy a játékos a lehetõ legkorábban már magas szinten értse a játékot, és így olyan tapasztalatra tegyen szert, amellyel elõnyhöz jut azokkal a társaival szemben, akik nem kapták meg ezt a képzést. Amikor egy futball- vagy futsalmérkõzést nézek, azokat a dolgokat látom meg, veszem észre, amelyeket egy játékos tudatosan hajt végre, tehát gondolkodik a mérkõzésen. Szerintem, ha egy játékosnak korán meg tudjuk magyarázni a tudatos mozgások és gyakorlatok lényegét, akkor ezeket alkalmazni tudják a futballpályán, és a korosztályuknál sokkal hamarabb megértik a futball törvényeit.
Számtalanszor hallottam már játékosokat sopánkodni olyan elemek miatt, amelyeket eddig - nagypályán - nem tanítottak meg nekik! A futsalt is oktatva olyan játékost kell képezni, aki már 20 éves korára birtokában van egy 35 éves játékos játék-intelligenciájának. A játékosképzést a lehetõ leghemarabb ezekre a gondolatokra és alapokra kell helyezni.
Remélem, így már érthetõ, hogy miért is van szükség a futsalra!
A következõ fontos kérdés, hogy „Mi lesz a sportág sorsa?"
Most - szerintem - átnéznek rajta! Jó, tudom, hogy még igazán el sem terjedt Magyarországon, de én máris temetem, ugyanis a mai magyar vagy nemzetközi labdarúgásba nem olyan egyszerû csak úgy „besétálni" a futsallal! Véleményemszerint - viszont - ez csak napok kérdése! Néhány országban már rohamléptekkel építik be a játékosképzési rendszerbe. Nézzük csak a tradicionális Angliát! Nagypályás válogatottjuk sikertelensége miatt fontolgatják a futsal oktatását! Lehet, hogy nem értenek hozzá? Kétlem, hogy így lenne, inkább elgondolkodtak, és felfedezték ebben a kispályás játékban rejlõ lehetõségeket.
Új sportág lenne a futsal?
Dehogyis, sõt! Szerte a nagyvilágban, de Magyarországon is az egyik legrégebben ûzött sportágnak számít. Mert, ha hivatalosan futsalnak is hívjuk, ez labdarúgás, tisztelt edzõ kollégák, mégpedig kispályás labdarúgás! Érdekesnek találomamostani edzõk nyilatkozatait,
miszerint ez egy új sportág. Ezek szerint õk nemjátszottak a grundon, a téren? A kispályás foci, a grund több mint száz éve létezik. Ezek után csak azoknak ajánlom a futsalt, akik imádják a futballt, és szeretnének errõl a szép sportágról is minél többet megtudni.
Az edzõi tudás!
A tudás 60-70%-a az edzõinktõl, az élettõl, a játékos tapasztalataiból ered. Amaradék 30-40% a zsenialitásunkat, figyelmünket, akaratunkat, edzõi hitünket, a kölni diplomát, az A-B--D licencet foglaljamagába. Ne gondolják azt, hogy nemtartomfontosnak ezeket a képzési formákat, csak azért forgattam így a dolgokat, hogy érzékeltessem, ezek mellett mennyire fontosnak tartom az edzõi tapasztalatot. Nagyon fontosnak tartom a régmúlt és a közelmúlt edzõivel való kapcsolattartást, a róluk írt könyvek tartalmának magunkévá tevését, ugyanis velük már minden megtörtént a futballpályán, ami velünk csak ezután fog megtörténni (ha egyáltalánmegtörténik). Az iskola is fontos,mert tudni kell, hogymitmiért teszünkmajd a pályán, de mi a vége a tapasztalat és a tanulás ötvözetének? Egy nagyszerû, magasan kvalifikált, nagy tudású futballedzõ!
Edzõség! Edzõi szakma, a futsaledzõ!
Véleményem szerint az edzõséget nem tanulhatjuk meg csak az iskolapadban ülve. Lehet fejlõdni, de a tapasztalatokat, bölcsességeket át kell venni az elõdöktõl és az élettõl. Mindenkitõl tanulunk, és a tanultakat megpróbáljuk az edzõi munkánkban hasznosítani. A világban, de Magyarországon is nagyon jó edzõk voltak a közelmúltban, - Lakat, Baróti, Illovszky, Kovács Ferenc -, hogy csak néhány nevet emeljek ki. Felgyorsuló világunkban nem hagytunk elég idõt ahhoz, hogy az elõdök teljes mértékben átadják nekünk a tapasztalataikat, és - sajnos - a jelenkori edzõkbõl talán ez hiányzik a legjobban! Úgy érzem, hogy a mai edzõtársadalomnak nincs ideje semmire, a múlt tanárainak a meghallgatására, a képzésre, a tanulásra, a játékosokra, valamint a kollégákra vagy a családra.
Mi az edzõ dolga?
Szerintem észre kell venni a holnap játékosait, majd olyan képzést kell nekik adni, ami által
megtanulhatják a futball törvényeit. Magyarországon évek óta csökkenõben van azoknak a tehetséges játékosoknak a száma, akikre a nemzetközi szinten is felszisszennek. És miért van ez a csökkenés? Mert már kihalófélben van az olyan, aki a tehetséget megtalálja, és már nincs olyan edzõ, aki a futballban tartja. Mindenbe csak belekapunk, pedig ha valamit csinálunk, akkor azt teljes figyelemmel és hittel kell tenni! Eleinte csak tanulgatjuk a szakmát, aztán szépen lassan érteni is kezdjük. Minél mélyebbre ástam magam a futsalba, úgy szélesedett elõttem ez a csodálatos világ. Számomra is szinte hihetetlen, de vannak olyan események a mérkõzésen, edzéseken, amelyeket szinte lassítva látok, és bármikor meg is tudom ismételni magamban. Úgy gondolom, hogy ehhez a sok év alatt megszerzett tapasztalat segített hozzá. Szerintem talán a legfontosabb, hogy kialakuljon ez a belsõ látás egy edzõben.
Sajnos azonban a legtöbb edzõ agya állandóan a pénz, és a megélhetés körül forog, és igen kevés idejük marad a fejlõdésre. Ezek az edzõk nem tudnak fejlõdni, tanult és tapasztalt kollégáik közelébe sem érhetnek.
Akkor tudja meg egy edzõ, hogy a helyes úton jár, amikor kialakul benne a már említett belsõ látásmód. A Vic Hermans és Jakab Zoltán nevével fémjelzett Edzõképzés c. könyvünk hátulján Kolumbusz Kristóf néhány gondolatát érdemes elolvasni. Az élet õt igazolta, mert ma Barcelonában a kikötõnél az õ szobrára néz fel mindenki, és õ csak mosolyog ott fent, mert tudta az igazát, és elõre látta a holnapot. Kövessük a példáját, és mi is mosolyogjunk, bízzunk magunkban, a saját belsõ elhivatottságunkban.
Ki a futsaledzõ, vagy kibõl lehet?
Amikor beszélgetek nagypályás edzõkkel, vagy szóba kerül a futsaledzõ-képzés, hatalmas falakba ütközöm. Megpróbálom tisztázni ezt a helyzetet.
Az elõzõleg leírtakban már jeleztem, hogy a futsal egyik iránya a játékosképzés, a másik pedig a futsaledzõ-képzés.
A világban és Magyarországon is a jövõben végre állást kellene már foglalni, hogy a utsaledzõ- képzés hová is kerül, és hamár kerül valahová, akkor el kellene kezdeni az érdemimunkát.
Az elõbb említett könyv csak egy kis lépés, hogy kidolgozzuk a jövõ futballistáinak részletes egyéni képzését. Mert ez a könyv talán egy jó alap, de még rengeteg cselt, mozgást, gyakorlatot kell kitalálni, és megírni, hogy teljes legyen a futsaledzõ és játékosképzés a jövõben.
Egy érdekesség!
Tudják, ki Javier Lozano? A világ egyik legjobb futsaledzõje, a spanyol futsalválogatott volt szövetségi kapitánya. Mit gondolnak, most hol dolgozik? A Real Madridnál.
Vajon mit keres egy futsalos ott? Talán futsalcsapatot szeretne a Real?
Megsúgom: nem, de õ lett a Real Madrid általános szakmai igazgatója! No comment!
Magabiztos - vagy nagyképû edzõ?
Nagyon hasonló és nagyon közel áll egymáshoz a két szó, pedig „Ég és Föld" közöttük a különbség, és csak IQ kérdése, hogy ezt egy edzõ kezelni tudja. Azértmost is van egy-két olyan edzõnk, akik példát mutatnak a holnap edzõinek. Õk megmaradtak embernek, tanárnak, pedagógusnak, értenek a játékosok nyelvén, és, ami a legfontosabb, megtalálják azt a posztot, ahol a játékos a legjobb teljesítményre képes. Szeretem a futballt, és szeretem a futsalt is. Amagyar futball a technikás, cselezõs,minden helyzetben jó döntést hozó játékosokról „híresült" el. Elõször elkezdtük futtatni, majd zseniális csapatmozgásokra tanítani a játékosainkat, mialatt a legfontosabb játékos tulajdonságról megfeledkeztünk - az egyéni képzésrõl. A grund és az utca, pedig erre volt jó, hiszen mit tettek Puskásék? Csak fociztak és fociztak. Az egész világon kizárólag Brazíliában gondolják ugyanígy, sõt, az egész játékosképzésüket is erre a gondolatmenetre alapozták. Nem lehet, hogy igazuk van? Szerintem is - a világ térjen vissza az egyéni játékosképzésre, a jövõben erre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A futsal egyetlen, vagy néhány játékos együttes cselezõs mozgására épül, és ez az alapja a futballnak is!
Összefoglalva olyan focistákat kell képeznünk, akik bármikor bármilyen helyzetben a legjobb döntést hozzák, és ez által olyan helyzetbe kényszerítik az ellenfelüket, hogy azok sohasem tudják,mire számítsanak. Miután eztmegtanulták, több idejük lesz a futballpályán, talánmég ki is integetnek és megköszönik nekünk edzõknek, hogy megtanítottuk õket a futball... ALAPJAIRA! Remélem, hogy gondolatébresztõ volt az írásom? Csak az egyéni véleményemet teszem közzé, más kérdés, hogy egyetértenek-e velem, vagy sem.
Konklúzió
A futsaltaktikai és technikai képzést, a nagypályás futball képzésében is lehet, sõt, kell is használni. A futballban és a futsalban alkalmazott mozgások alig térnek el egymástól, ám egyúttal jótékony hatással is lehetnek egymásra. Aki futsalos, több rövid passzt és sprintet vállal a nagypályán, de a nagypályás labdarúgásnál is felhasználhatjuk a kispályás gyakorlatokat.
A nagypályás edzõk rengeteg hasznos taktikaimozgást átemelhetnek a futsalból, de úgy kell gyakorolni, hogy a játékosok állóképessége semszenvedjen csorbát. Az 50 méter feletti futásokat kiemelten kell kezelni. Minden edzõnekmegvan amaga felfogása, egyesek szerint fontosabb a labdabiztonság, mások a rövidpasszos játékra fektetnek hangsúlyt, mindenki másban látja a játék lényegét. Egyet azonban kijelenthetünk: ha a játékosok nem tanulják meg az alapokat, nehezen érvényesülnek a futballban.
A futsal a labdarúgás alapmozgását és technikáját mutatja meg, illetve magyarázza el részletesen. A futsal és a nagypályás futball egy és ugyanaz, csupán a labda más! Egy magára valamit is adó edzõ felismeri a jó és hasznos dolgokat, és átveszi a futsal technikai, taktikai elemeit, gondolatait, hogy ez által is sokkal technikásabb, és veszélyesebb legyen a csapata a jövõben.
Kis János
