Kegyetlen sors
Bár már több mint egy hete véget ért a világbajnokság Brazíliában, mégis volt egy jelenet,amely mély nyomokat hagyott bennem, és azt hiszem még rengeteg emberben. Talán sokan emlékeznek az olasz-spanyol elõdöntõ utolsó, igen különös momentumaira, nevezetesen Adriano Foglia-ra, aki a hosszabbítás 2. félidejének végsõ fázisában öngólt vétett, s ezzel „eldöntötte a továbbjutást”. Az õszintét megvallva sokáig keresgéltem a világhálón, hogy mi is az öngól pontos jelentése, de csak néhány „pongyola” megfogalmazást találtam. Ezekbõl leszûrve, röviden megfogalmazva: valami olyasfajta szituáció, amikor a játékos a saját kapujába juttatja a játékszert, jelen esetben a labdát.
Aki látta, talán a mai napig nem hiszi el, hogy ilyen létezik, mint ahogy Ö maga sem, sõt egy laikus ember valószínûleg önfeledten derülne (vagy derült) a látottak alapján.
Aki nem látta, azoknak röviden.
A Spanyolország-Olaszország világbajnoki elõdöntõ 2-2-es döntetlennel végzõdik. Következik a hosszabbítás, ahol sokáig nem esik gól, s majd amikor már mindenki a büntetõkre vár, akkor 4-5 másodperccel a lefújás elõtt „érdekes” dolog történik. Egy vélhetõen utolsó spanyol kontra van kibontakozóban, és az egyik keresztpasszba a mezõny legjobbja, az olaszok 10-ese olyan szerencsétlenül ér a labdába, miközben szalad vissza védekezni, hogy az a saját kapufára pattan, majd vissza a lábára,s a kapuba. Öngól, de a dudaszó pillanatában. Mindenki rohan a bírókhoz, kivéve ezt a szerencsétlen srácot. Az egész csarnok érthetetlenül vár a végsõ döntésre, majd rövid játékvezetõi értekezlet után érvényesítik a „találatot”, és ezzel Spanyolország jut a döntõbe. Dióhéjban tehát ennyi a története az utolsó pár másodpercnek.
Szörnyû, hogy mily kegyetlen tud lenni a sors azzal a játékossal, aki egészen addig remekül teljesített. Veszélyes volt, erõszakos, gólt rúgott (nem is akármilyet, hiszen csak 3 embert „fûzött be”). Az olasz játékosok is (csak) benne bíztak, mert tudták, hogy megy neki a játék, ezért keresték labdával oly sokszor. Nyugodtan mondhatjuk: a mezõny egyik legjobbja volt. Csak ez bizonyos utolsó pillanat. Akkor, amikor esetleg már kevés társának van „szuflája”, de Ö még teker vissza védekezni. Talán már Ö is a „térdén fut”, s ekkor ilyen szerencsétlenül a labdába érni kétszer egymás után.
Nem tudom elmondani mennyire sajnáltam, annak ellenére, hogy nem vagyok olasz szimpatizáns. Érdekesség, hogy csak Ö nem foglalkozott az idõmérõ bíróval. Mert tudta, hogy olyat „mûvelt”, amire nincs mentség, és valószínûleg nem lehet már visszafordítani. Lerogyott a kapu mellett, arcát a kezébe temette, és nem értette, hogy miért tett olyat, amire ha kényszerítenék,akkor se tenne. Öngólt rúgni a világbajnoki elõdöntõben. Nem tudni mivel érdemelte ki ezt a sorstól, de tény, hogy az egyik legkegyetlenebb büntetést kapta, annak ellenére, hogy a hispán alakulat talán egy fokkal jobban megérdemelte a továbbjutást.
Reméljük, hogy csodáljuk még a varázslatos cseleit.
(Jávor Péter – Spanyolország)
