Marcos Angulo elemez
2019.01.31 | 13:58
Hagyomány a Hungarynál, hogy fontosabb nemzetközi klub, illetve válogatott mérkőzések elemzésére , értékelésére felkérünk szakembereket. Így történt ez most, a spanyolok elleni mérkőzéseknél is. Marcos Angulonál keresve sem találtunk volna megfelelőbb személyt erre a feladatra, hiszen kötődése a magyar futsalhoz köztudott, szakértelme pedig megkérdőjelezhetetlen. Elmondása szerint a mérkőzések annyira egyoldalúak voltak, hogy mellette a futsalunk jelenlegi gondjairól is mond véleményt.
Először is meleg üdvözlet a magyar futsalrajongóknak, és köszönöm a megtisztelő felkérést.
A magyar válogatott egy szinte teljesen új csapattal érkezett meg Spanyolországba, és ez az új keret még nem volt alkalmas arra, hogy felvegye a kesztyűt a spanyol válogatott ellen. Gyakorlatilag a két találkozón szinte nem is lőttek kapura a magyarok. A játékuk igazából csak a védekezésre korlátozódott, és ami talán ennél rosszabb , hogy sokszor a spanyol játékosok után kellett futniuk, így teljesen kizárva magukat a labdaszerzésből és a labdával való játékból. Labdabirtoklás szinte elenyésző volt mindkét meccsen. Teljesen egyértelmű, hogy nagy hiányzott Dróth Zoli játéka, és bizony nélküle sokat kell dolgozni a támadójátékon.
Számomra kicsit úgy tűnt, hogy a magyar csapat hátra lépett egyet. Hiányzott több játékos is. Véleményem szerint Pál Patrik, Sáhó Kristóf és Fridrich Dávid a fiatalos lendületük miatt kipróbálásra kerülhetne a válogatottban, és egyértelműen nagy szükség van Hosszú Ádám játékára is. Fekete Róbert játéka talán már nem elegendő válogatott szinten, de ő egy olyan játékos, akinek a játékával mindig szimpatizáltam. Másik játékos aki szerintem tudna segíteni, az Tar Tamás. Sokat dolgozik a pályán, erős, csak úgy, mint Vas Ádám.
A gond Magyarországon talán az, hogy az ETO eltűnésével az első osztályból a mezőny eléggé kiegyensúlyozott lett, a csapatok nagyot versenyeznek egymás között, de főleg az idősebb játékosok segítségével, mint Németh Péter, Gyurcsányi Zsolt, Trencsényi János (aki, ha sérült i,s a mentalitása segíti a csapata mindennapi munkáját). Ezek a játékosok a mai napig fontosak a csapataik számára, és a rossz hír az,hogy nincs sok fiatal, aki főszereplővé válhatna az idősebb játékosok mellett. Sok játéklehetőség nélkül a fiataloknak nem lesz lehetősége fejlődésre. De az edzői meetingek, kurzusok nélkül, a női futsal megerősödése nélkül, az edzők fejlődése elég limitált lesz, és a mindennapi tanulás és fejlődés hiánya miatt nehéznek látom a jövőbeni előrelépést, felzárkózást.
Látom Sergio Mullor mindennapi problémáit ahogy úszik az árral szemben. Ismerem Fehér Zsoltot, aki évek óta minden nap próbálja magát fejleszteni , de sajnálatos módon, nem nagyon látok senki mást, aki ilyen szintű munkát és alázatot fektetne ebbe a sportágba edzői szinten. Látunk nagyon defenzív csapatokat a bajnokságban, akik nem igazán akarnak támadni, így nehéz fejlődni. Jómagam aki szerelmes magába a magyar futsalba, elég szomorúan veszem tudomásul, hogy Dróth Zoltán 31 éves, és már nem sok kedve van játszani. Mögötte jön Dávid Ricsi, Rábl Jani akik életkoruk miatt követik őt lassan....és mögöttük nagyon kevesen vannak.
Ettől függetlenül Hajrá Magyar Futsal !
