Aki kilátogatott a szombati napon a pestszentimrei sportkastélyba, és esetleg nem tudta milyen rendezvény van, azt gondolhatta, hogy pénzdíjas tornát rendeznek, hiszen a budapesti kispályás fociélet apraja-nagyja összegyûlt. De most nem errõl volt szó, most ennél sokkal, de sokkal többrõl volt szó. Egy olyan dologról, ami már-már kihalónak tûnik a mai, rohanó világban. Ez pedig nem más, mint az egymással való törõdés, a segíteni akarás, az összefogás. Igen, az Összefogás. Egy olyan fiatalemberért, akinek ez a sport az élete, de most a legnagyobb harcot nem itt, a pályán kell megvívnia, hanem azon 
kívül. Egy olyan fiatalemberért, aki nélkül nehéz elképzelni egy-egy kispályás tornát. Sajnos Botos Roliról kiderült, hogy szervezetét megtámadta egy súlyos betegség, amit most le kell gyõznie. Ahhoz hogy ez sikerüljön, nagyon, de nagyon sok mindenre szükség van. Gyógyszerekre, kezelésekre és persze hitre, erõre, kitartásra. Ezekhez próbáltak segítséget nyújtani csapattársai, barátai, ismerõsei, egy jótékonysági torna keretein belül. Pintér Robi, ötletgazdája és fõszervezõje eltervezte, hogy egy néhány csapatos tornával segítenek Botinak, de az összefogás és a határtalan szeretet átírta az elõzetes elképzeléseket, és egy nagyszabású, valódi jótékonysági esemény kerekedett belõle. Felemelõ érzés volt, hogy csak jöttek a jelentkezések és senkit nem az érdekelt, hogy mit lehet nyerni, és hány meccset lehet játszani, hanem hogy ott
lehessenek, és tehessenek valamit ezért a nemes célért. Ezen a napon nem számított, hogy valaki válogatott futsalos vagy csak lelkes amatõr. Csak az volt a fontos, hogy pályára léphetett. Leírhatatlan érzés volt látni, hogy megmozdultak egykori vagy jelenkori társak. Boti egykori nagypályás csapatának, a Honvédnak a tagjai, akikkel felnõtt – miatta másfél évtized után újra összeálltak. A hangulat magával ragadó volt. Nem az eredményrõl szóltak a mérkõzések, az csak másod vagy harmadlagos tényezõ volt. A játékvezetõk – akik Kömpf Gyula vezetésével elsõ szóra felajánlották segítségüket – szakmai jelenléte jóformán csak formalitás volt. Akadt olyan játékos, aki három csapatban is pályára lépett, de ezen a napon ez sem zavart senkit. A játékosokon kívül is rengetegen érkeztek, hogy segítsenek Botinak. Akadtak olyanok, akik csak néhány percig tudtak jelen lenni, de eljöttek, hogy kinyilvánítsák szeretetüket, akár az ottlétükkel, akár anyagi támogatásukkal. Az MLSZ is képviseltette magát, de akadt olyan is, aki az esküvõi készülõdését szakította meg, csak hogy ott lehessen! Érkezett olyan csapat, 
amely vidékrõl jött fel, hogy játékosai személyesen adhassák át a nevezési díjukat, annak ellenére, hogy nem léptek pályára. Ahogy haladt a torna, úgy komolyodtak a mérkõzések is, és színvonalas találkozók kerekedtek a végjátékra, de a torna hajrája nem a helyosztókról, nem a díjakról szólt, hanem ismét a jótékonyságé lett a fõszerep, hiszen a licitre felajánlott tárgyak gazdára leltek, és végül igen szép áron keltek el, több barátnak is köszönhetõen. A nap végére kiderült, hogy összesen hétszámjegyûre duzzadt a dobozban lévõ összeg, de ami talán még ennél is fontosabb. Több száz ember az Õ gyógyulása miatt jött el és fejezte ki, hogy mennyire szorítanak érte, és mennyire visszavárják õt – akár a pályára, akár csak azon kívülre. Ez a rengeteg szeretet biztosan eljut hozzá, ami azt a bizonyos erõt, hitet és kitartást adhatja neki! És akit ennyien szeretnek, és akiért ennyien aggódnak, annak meg kell gyógyulnia!
kívül. Egy olyan fiatalemberért, aki nélkül nehéz elképzelni egy-egy kispályás tornát. Sajnos Botos Roliról kiderült, hogy szervezetét megtámadta egy súlyos betegség, amit most le kell gyõznie. Ahhoz hogy ez sikerüljön, nagyon, de nagyon sok mindenre szükség van. Gyógyszerekre, kezelésekre és persze hitre, erõre, kitartásra. Ezekhez próbáltak segítséget nyújtani csapattársai, barátai, ismerõsei, egy jótékonysági torna keretein belül. Pintér Robi, ötletgazdája és fõszervezõje eltervezte, hogy egy néhány csapatos tornával segítenek Botinak, de az összefogás és a határtalan szeretet átírta az elõzetes elképzeléseket, és egy nagyszabású, valódi jótékonysági esemény kerekedett belõle. Felemelõ érzés volt, hogy csak jöttek a jelentkezések és senkit nem az érdekelt, hogy mit lehet nyerni, és hány meccset lehet játszani, hanem hogy ott
lehessenek, és tehessenek valamit ezért a nemes célért. Ezen a napon nem számított, hogy valaki válogatott futsalos vagy csak lelkes amatõr. Csak az volt a fontos, hogy pályára léphetett. Leírhatatlan érzés volt látni, hogy megmozdultak egykori vagy jelenkori társak. Boti egykori nagypályás csapatának, a Honvédnak a tagjai, akikkel felnõtt – miatta másfél évtized után újra összeálltak. A hangulat magával ragadó volt. Nem az eredményrõl szóltak a mérkõzések, az csak másod vagy harmadlagos tényezõ volt. A játékvezetõk – akik Kömpf Gyula vezetésével elsõ szóra felajánlották segítségüket – szakmai jelenléte jóformán csak formalitás volt. Akadt olyan játékos, aki három csapatban is pályára lépett, de ezen a napon ez sem zavart senkit. A játékosokon kívül is rengetegen érkeztek, hogy segítsenek Botinak. Akadtak olyanok, akik csak néhány percig tudtak jelen lenni, de eljöttek, hogy kinyilvánítsák szeretetüket, akár az ottlétükkel, akár anyagi támogatásukkal. Az MLSZ is képviseltette magát, de akadt olyan is, aki az esküvõi készülõdését szakította meg, csak hogy ott lehessen! Érkezett olyan csapat, 
amely vidékrõl jött fel, hogy játékosai személyesen adhassák át a nevezési díjukat, annak ellenére, hogy nem léptek pályára. Ahogy haladt a torna, úgy komolyodtak a mérkõzések is, és színvonalas találkozók kerekedtek a végjátékra, de a torna hajrája nem a helyosztókról, nem a díjakról szólt, hanem ismét a jótékonyságé lett a fõszerep, hiszen a licitre felajánlott tárgyak gazdára leltek, és végül igen szép áron keltek el, több barátnak is köszönhetõen. A nap végére kiderült, hogy összesen hétszámjegyûre duzzadt a dobozban lévõ összeg, de ami talán még ennél is fontosabb. Több száz ember az Õ gyógyulása miatt jött el és fejezte ki, hogy mennyire szorítanak érte, és mennyire visszavárják õt – akár a pályára, akár csak azon kívülre. Ez a rengeteg szeretet biztosan eljut hozzá, ami azt a bizonyos erõt, hitet és kitartást adhatja neki! És akit ennyien szeretnek, és akiért ennyien aggódnak, annak meg kell gyógyulnia!
Minden rendben lesz, Boti, csak cselezd ki, ahogy szoktad!
Mi mind veled vagyunk!
További hírek
