Marcos Angulo a nyáron vette át a szakmai munka irányítását a Swietelsky-Haladás VSE NB I-es futsalcsapatánál. A spanyol tréner mozgalmas, érdekes életet él – ezúttal egy kicsit a magánéletébe is bepillantást engedett.
A futsalberkekben ismert és elismert spanyol mester a nyáron ült le a HVSE kispadjára. Irányításával a szombathelyiek játéka látványosan megváltozott, ontják a gólokat, hétrõl hétre közönségszórakoztató meccseket játszanak, már most, fordulókkal az alapszakasz vége elõtt biztosították a helyüket a felsõ házban. Marcos Angulo elõször a szakmáról beszélt.
– Az elsõ félévünk a vártnál jobban sikerül – fogalmazott elégedetten a tréner. – Sokat dolgoztunk, jó kis csapat formálódik. Remek a fiatal és a tapasztalt játékosok aránya – és vannak kiemelkedõ tudású futballistáink. Gyurcsányi Zsolt egyensúlyt ad a csapatnak, az ország elitjéhez tartozik. Németh Péter is remek õszt zárt, õ a házi gólkirályunk. Fontos láncszem még a csapatban Horváth Péter és Vidák Balázs, igazi csapatemberek. A nyáron csatlakozott a kerethez Tyukász Péter és Öreglaki Norbert, mindkettõ komoly erõsítésnek számít. Utánuk pedig olyan tehetséges fiatalok jönnek, mint például Hajmási Milán, vagy Márkus Gábor. Már a rájátszásra készülünk, de sajnos vannak problémáink. Családi okok miatt elveszítettük a védekezés egyik kulcsemberét, Gulyás-Kovács Gézát, és lehet, hogy Márkus Gabi is Ausztriában folytatja, a nagypályás pályafutására koncentrál. Ennek megfelelõen kértem a vezetõséget, hogy pótoljuk a kiesõket, erõsítsük meg a keretet. Szeretnénk a lehetõ legjobb pozícióért küzdeni. Szeretnék hosszabb távon Szombathelyen dolgozni, szeretem a várost, úgy érzem, van lehetõség a klubban, a csapatban. A terveim szerint a Haladás rövid idõn belül meghatározó csapata lesz az országnak.
Marcos Angulo harmadik éve dolgozik Magyarországon, a Gyõrrel bajnokságot és kupát nyert, majd szép eredményeket ért el a BME gárdájával. Nem mellesleg a szlovák felnõtt és U21-es válogatott szövetségi kapitánya.
– Röviden, tömören úgy fogalmazhatnék, hogy szerelmes vagyok Magyarországba! – húzódott mosolyra a tréner szája. – A magyarokról csak jót mondhatok, imádom a vendégszeretetüket, a gasztronómiájukat, a nõk pedig gyönyörûek. A magyarok hasonlítanak a spanyolokra: szeretnek élni. Sok spanyol és a sok magyar barátom van az országban. Nincs honvágyam, s bár ma már naponta van járat Barcelonába, két órán belül otthon lehetek, nem járok haza sûrûn, azon egyszerû oknál fogva, mert jól érzem magam itt. Könnyen hozzászoktam a magyar életformához.
– Könnyen kötök ismeretséget, könnyen barátkozom, nyitott ember vagyok – árulta el Marcos Angulo. – Elváltam, gyermekem nincs. A barátság számomra nagyon fontos. A csapaton belül úgy érzem, minden játékossal jó a kapcsolatom. Kicsit különc edzõnek tartom magam, számomra a csapatom a családom is. Szeretem tudni, hogy minden rendben van-e a fiúkkal, tudok-e nekik segíteni, ha bármi gondjuk van. Ugyanakkor én vagyok az elsõ, aki, ha kell, felelõsségre vonja a játékosát. Igyekszem egyfajta apa figurát betölteni az életükben.
No de honnan érkezett ez a különc edzõ Magyarországra, Szombathelyre?
– Pomar a falu neve ahonnan jövök, Badalona egy kerületébõl Barcelona vonzáskörzetében – tudtuk meg Marcos Angulótól. – Egy szegény környékrõl, ahol szerény és dolgos emberek élnek. Harminc évvel ezelõtt nagyon nehéz volt az élet arrafelé a drog és bûnözés miatt – ma már azért jobb a helyzet. Akárcsak sok barátomat, engem is a sport mentett meg a bûnözéstõl. Gyerekkoromban fociztam, kosaraztam és kézilabdáztam. Futsalt 12 éves korom óta játszom, tehát 35 éve vagyok benne a sportágban. Futsaloztam másodosztályban, azután elkezdtem edzõsödni. Egyébként régi álmom, hogy egyszer majd visszatérek a szülõvárosomba, és ott fogok edzõsödni. Az edzõi szakma nagyon korán, már 17 éves koromban megfogott, kosáredzõként kezdtem. A kerületemben szükség volt olyan emberekre, akik foglalkoznak a gyerekekkel, hogy azok ne kallódjanak el az utcákon. Örömmel dolgoztam a különbözõ szociális szövetségekben. Sokat tanultam olyanoktól, akik önzetlenül segítettek másokon. Most profi edzõként dolgozhatok, és minden ami ma vagyok, nekik köszönhetem.
– A karácsonyt természetesen a családommal töltöm, abban a külvárosban, ahonnan elindultam – árulta el Marcos Angulo. – De én tágabban értelmezem a család fogalmát. A barátaim nagyon fontosak az életemben. Van egy baráti csoportom, 15-16 ember, akikkel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, akikkel együtt indultunk el a kerületbõl, figyelünk, vigyázunk egymásra már 30 éve. Õk a családom része, a családjaink is közel állnak egymáshoz. Velük töltöm az ünnepeket, az év utolsó napjait.
– Tóth Gábor –
