Úgy érkeztek a csapatok a visszavágóra, hogy mind a két félnek megvan még az esélye a döntőbe kerülésre, bár az előny a debrecenieknél volt, mivel két gólos győzelmet arattak Csömörön.
DEBRECENI EGYETEMI AC – RUBEOLA FC CSÖMÖR 7-4 (1-4)
Debrecen, 400 néző
Játékvezetők: Szilágyi, Veres, (Takács)
DEAC: Dobi – Vékei, Kántor, Kasuba, Buka
Cserék: Elek – Tiba, Pap, Bagi, Révai, Pallai, Szentes Bíró, Kovács, Esztergomi
Vezetőedző: Elek Gergő
Csömör: Nádasi – Nehéz, Érsek, Jenei, Husz
Cserék: Tősér, Miletics, Takó, Gárdosi, Víz, Smelo, Kiss
Vezetőedző: Jávor István
Sárga lap: Bagi, Kovács illetve Érsek, Takó
Gólszerzők: Vékai, Kántor (2), Buka (2), Pap, Jenei (öngól) illetve Nehéz (2), Miletics, Smeló
Összesítésben: 13-8 a DEAC javára.
Ezek fényében rohamoznia kellett a vendégeknek, amit meg is tettek, de a vendéglátók sem csak az eredmény őrzésére koncentráltak. Mind a két fél letámadta ellenfelét, így lüktető volt a játék az elejétől fogva. Az összecsapás a DEAC számára indult jobban, hamar megszerezték a vezetést. A Rubi nem zuhant meg, és próbálkozott tovább és a félidő közepére egalizáltak, ami szemmel láthatóan felhozta az önbizalmukat. A játékrész hátralévő részében az ő akaratuk érvényesült, és némi meglepetésre három újabb gólt szerezve ledolgozták a hátrányukat, és szünetben már ők álltak továbbjutásra. Ekkor kevesen gondolták, hogy a Csömör minden puskaporát előtte.
A hazaiak mestere a szünetben rendet tett a fejekben, és nyugalomra intette csapatát. A fordulást követően az első percek nem hoztak újabb gólt, pedig amennyiben a Rubeola betalált volna, talán eldöntik a továbbjutást, de nem így történt. Érkezett a hazai szépítés, és ezzel együtt beindult a henger. Pár perc alatt ledolgozták a hátrányukat, és már 4-4 volt az eredményjelzőn. Ezek fényében a Csömörnek kockáztatnia kellett, így levitték a kapust. Ez a játék már az első meccsen sem jött be, de akkor legalább nem kaptak belőle gólt, nem úgy mint ezen az estén. A Debrecen kétszer is labdát szerzett és betalált az üres kapuba, eldöntve a meccset és vele együtt párharcot. A hazaiak még az utolsó percben még betaláltak, de az már nem osztott, nem szorzott.
Hiába játszott jól sokáig mind a két meccsen a Csömör, az egyetemisták mind a két estén jobban bírta erővel, és ez megalapozta a sikerüket. Mindent elmond a visszavágóról, hogy 6-0 lett a második félidő a hazaiak számára. A DEAC kettős győzelemmel, megérdemelten jutott a fináléba, ahol a Szigetszentmiklós lesz az ellenfele.
Elek Gergő, a DEAC mestere: – A mérkőzés első 15 percének játéka teljesen rendbe volt. Helyzeteink voltak, uraltuk a játékot, amit hagyott a Csömör. Csakhogy a helyzetek kimaradtak, ettől idegesek lettünk és elkezdtünk mással foglalkozni, ennek lett az eredménye, hogy a lehető legnagyobb bajba sodortuk magunkat. A félidőben nyugodtságot kértem, még csak nem is kiabáltam, bár ezt a kollégák úgysem hiszik… Sikerült megnyugodnunk, így újra ellenfelünk fölé nőttünk játékban, sok helyzetünkből mikor az egyiket belőttük, érezhető volt, hogy sínen vagyunk. Ezután fejbe, fizikálisan jobban bírtuk a végét. Egy nagyon jó csapatot győztünk le!
Jávor István: – Még napokkal a mérkőzés után is nehezemre esik beszélni… Várható volt az elődöntő sorsolása után, hogy két igen nagy iramú kemény összecsapás lesz a DEAC ellen. Az első meccs eredménye, természetesen nagy jelentőséggel bírt, de a debreceni találkozón is sokáig meg volt a sanszunk, hogy tovább lépjünk. Ökölvívó nyelven „kondi K.O.-t” szenvedtünk, bár a második mérkőzésen szerencsénk sem volt. Az ellenfelünk előtt megemelem a kalapom, hiszen mind a két mérkőzésen konokul jöttek utánunk és a hibáinkat illetve, a saját helyzeteiket szinte hibátlanul kihasználva megnyerték a párharcot. Hosszú utat jártunk be a srácokkal ebben az idényben és úgy érzem sikerült egy jó csapatatot építeni! Rengeteg élmény ért minket és hatalmas öröm volt ehhez a brigádhoz tartozni! Köszönöm a játékosaimnak az egész éves hozzáállásukat, nagyon büszke vagyok rájuk! Köszönet Takó Csabinak is, aki sportvezetőként példa értékű munkát végezve teremti meg számunkra a lehetőséget! Végül köszönet a szurkolóinknak, a kis utánpótlás játékosoknak, az Ultráknak és mindenkinek, aki a Tigriseknek szurkolt idén! Mindennek meg van az oka és az ideje, a miénk talán még nem most jött el, de ez most egyáltalán nem vigasztal minket…
Fotó: Koppány Szabolcs
