A felkészülésnek vége, nagy feladat kapujában állunk: kijutni a brazíliai világbajnokságra. Gyöngyösön lesz a selejtezõ torna, amely nagy jelentõségû lehet a magyar futsalban. Ahogyan az alábbi, Kozma Mihállyal készült interjúból is kiderül, több, mint tíz évvel ezelõtt volt szerepe ennek a városnak futsalunk életében, s reméljük, most is pozitívumként emelhetõ majd ki szereplésünk.
-Most Gyöngyösön vagyunk, a világbajnoki selejtezõcsoportunk helyszínén, s ennek a városnak sok köze van a futsal magyarországi beindulásához.
Igen, még a hõskorban. Az elsõ országos futsal bajnokság itt zajlott. Arra a salakos futballpályára volt felfestve több kisebb játéktér, amely a gyöngyösi sportcsarnok mellett van. Az ország minden pontjáról jöttek ide csapatok. Azért volt nagy jelentõsége ennek az eseménynek, mert futsal igazából addig csak Budapesten létezett, s az ottani bajnokságból kerültek ki a válogatott játékosok. Ezzel ki lett terjesztve országos méretûre a pontvadászat. Fõleg keleti csapatok neveztek, meg lehet említeni Nyíregyházát, Szegedet vagy éppen Debrecent. Ezután beszélhettünk igazán NBI-rõl, mivel a vidéki egyesületek is bekapcsolódtak a vérkeringésébe. 1996-97-ben indult útjára a honi elsõ osztály, ahol csapatommal a bronzéremig jutottunk. Létrejött az Apenta-Nestlé csapata, ahol Kis János volt az edzõ, és olyan játékosok szerepeltek benne, mint Szabó Zoltán, Tóth Szabolcs, Baranyai Pál. Õk ma is válogatottak. Velük szemben szerepelt a DVSC-Great Tours, amelynek vezetõedzõjeként végig nagy csatákat éltem át. A bronzéremért a Simonnal és Zsámárral felálló Rubeolával játszottunk.
-Eltelt azóta több, mint tíz év. Mennyit változott a magyar futsal?
Valamivel tudatosabbá vált a játék. Akkoriban még ösztönbõl játszottak a csapatok. Volt akkor is sok tehetséges játékos, de talán a nagypálya jobban elõtérben volt. Kedvtelésbõl játszották a futsalt, nehezebb volt mindenkit rávenni a munkára.
-Ismét visszatért a futsal Gyöngyösre. Egy új sportcsarnokban játszhat a válogatott a selejtezõkön. Mi a véleménye a létesítményrõl?
Ez egy fantasztikus dolog, hiszen tudom, hogy régi álma valósult meg a gyöngyösieknek ezzel. Eddig iskolákban, bordásfalak között kellett küszködniük a futsalosoknak, mert volt itt is futsalmúlt. Az ezerötszáz nézõ befogadására alkalmas csarnok számunkra, futsalosok számára is ideális lehet. Jó lenne, ha egy ilyen épület rendelkezésre állna minden vidéki városban, és kiegészíteném ezt azzal, hogy az sem lenne rossz, ha mindig egy ilyen csarnok lenne a válogatott fõhadiszállása.
-Hírlik, hogy Gyöngyösön hamarosan indul egy csapat a magyar bajnokságban. Mit üzen nekik, milyen tanácsokkal látná el õket, és természetesen minden újonnan induló egyesületet?
Azt mondanám legfõképpen, hogy nem elég a tehetség, nem elég az, hogy ügyes játékosok. Minden vidéki csapatnak egyetlen feladata van: a felnõtt gárda elindítása után azonnal belekezdeni az utánpótlás képzésbe. Szeged, Berettyóújfalu észhez tért, ott is vannak az élmezõnyben, aki ezt nem tette meg, nem foglalkozott a fiatalok képzésével, azok az évek során mind elkallódtak. Kemény háttérmunka kell tehát.
-Térjünk át a selejtezõkre. Mi a véleménye az ellenfelekrõl?
Azt kell nézni, hogy honnan jöttek. Macedónia volt jugoszláv tagállam, az ottani futballkultúrában nõttek fel, tehát technikásak, értik a futballt, nagy nemzeti önbecsüléssel rendelkeznek. Borzasztó nehéz ellenfél lesz. Az angolok bár nagy nemzeti önérzettel rendelkeznek, imádják a futballt, de mert õk nagypályás logikával gondolkodnak, ezért elég könnyen legyõzhetõ csapat. Rengeteg ütközésre és párharcra számítok, amiket nekünk kell nyernünk. A lengyelek rendkívül dinamikusak, taktikailag jól felkészített társaság. Évek óta ott szerepelnek az UEFA Futsal Cup legjobbjai között. Ez lehetõséget ad arra nekik, hogy együtt készüljenek. Összeszokott csapat, rengeteg begyakorolt figurával. A második kalapból jöttek, nehéz lesz ellenük. Ezzel együtt azonban nem siránkoznunk kell, hanem figyelembe venni Magyarország milyen eredményeket ért el eddig, az elsõ kalapból kerültünk ide. A sportágunknak vannak nehézségei, de képesnek tartom a csapatomat a továbbjutásra.
-Vége a felkészülésnek. Milyen állapotban van a csapat?
Befejeztük a munkát. Az érdekesség az, hogy a csapat fele tulajdonképpen 8-10 edzéssel tud készülni hétrõl hétre, ami azért nagy lehetõség. Az együttes másik fele, akik a magyar futsalvalóságban futballoznak lényegesen kevesebbet tudnak edzeni, maximum egyet-kettõt, ami nem elég sem taktikailag sem fizikailag. Viszont olyan rutinos játékosok alkotják a válogatottat, akiket még ennek ellenére is képesnek tartok arra, hogy mérkõzéseket tudjanak eldönteni. Nincs elsõ sor, második sor, nincs profi és amatõr, udvarhelyi és itthoni, hanem magyar válogatott van, s mindenkinek az a feladata , hogy hazánkat bejuttassa az elitbe.
Brumár László
