Trónfosztásra került sor az idén, hiszen a Mezei-Vill hódította el a bajnoki címet a Gödöllõtõl. A pest-megyei csapat egyeduralkodó volt a magyar futsalban, ám idén csak a nyolcadik helyet szerezték meg. Hogy milyen okok vezettek ehhez? Többek között errõl is beszélt Pecze Dániel, a klub elnöke.
Nyáron átalakult a Gödöllõ csapata, habár maradtak rutinos játékosok,ám más koncepció alapján kezdõdött a felkészülés Kis János vezetésével.
A keret csakugyan változott, ám volt egy kötelességünk, jelesül az UEFA Futsal Cup-ban kellett elindulnunk. Ennek persze örömmel tettünk eleget, s az itt maradt játékosokkal egy komoly felkészülésbe kezdünk augusztusban, a nemzetközi kupamérkõzések elõtt másfél hétre pedig edzõtáborba vonult a csapat. Úgy vélem, hogy mindent megtettünk azért, hogy a nemzetközi porondon tisztességesen szerepeljünk. Egy gyõzelem, két vereség volt a mérlegünk. Ezek az eredmények nem a felkészülést minõsítik, hanem a magyar és a külföldi gárdák közötti különbségre hívja fel a figyelmet. Mindent összevetve jónak ítélem meg a bajnokságra való felkészülést.
Jól szerepelt a gárda õsszel, mindig az élbolyban találhattuk a Bikákat.
Olyannyira jó volt az õszi teljesítmény, hogy ha az említett UEFA Futsal Cup miatt elhalasztott Fortuna elleni mérkõzésünket megnyerjük, akkor akár az élen is fordulhattunk volna.
Tavaszra ismét változott a keret összetétele, s egy új koncepcióval állt elõ a Gödöllõ.
Az õszi és a tavaszi szezont is hasonlóan sikeresnek ítélem meg. A koncepció azonban nagyban eltért a két félévben. Õsszel a nemzetközi porondon a tisztességes helytállás motivált bennünket, hiszen Magyarországot képviselhettük nemzetközi szinten, míg hazai színtéren az elsõ négy hely valamelyikének megszerzése volt a cél.
Itt szeretném kihangsúlyozni, hogy egyesületünk összesen háromszor rendezhetett UEFA Futsal kupa csoportkört, s az európai szövetségtõl mindig kiváló minõsítést kaptunk. Így az, hogy Magyarország megkapta a 2010-es Európa bajnokság rendezési jogát, nagyban köszönhetõek ezeknek az eseményeknek is. Karácsony elõtt Kis János felállt a kispadról, illetve többen Gyõrbe igazoltak. Két okból is szerettük volna ezeket a változtatásokat. Az addig elért eredmények nagyon sok pénzt emésztettek fel, gondolok itt a játékosok fizetéseire, akik persze megdolgoztak a bérükért. Tavasszal nem volt más a feladat, mint, hogy anyagilag konszolidáljuk a klubot, másrészt pedig a fiatalokat dobjuk be a mélyvízbe. Ez elég jól sikerült. Azt tudtuk õsszel, hogy minél több pontot kell szereznünk, mert tavasszal annál kevesebbet fogunk, s erre fel is hívtuk a ifjú játékosaink figyelmét. Ehhez képest három gyõzelemig jutott a csapat, jó mérkõzéseket játszottunk, sokszor csak a rutintalanságunk miatt nem tudtunk nyerni. A nyolcadik helyet ezért pozitívan értékelem. A másik fontos célkitûzés, az U21-es bajnoki cím megszerzése volt, mely szintén sikerül.
A kupaszereplés hamar véget ért, a Csõ-Montage parancsolt megálljt.
Az volt elég furcsa számunkra, hogy két kiemelt csapat játszott egymással a nyolc közé kerülésért, ráadásul csupán egy meccset. Ezután oda-visszavágós rendszerben folytak a küzdelmek, a kupadöntõ is. Három-egyre kikaptunk, ám ha nem egy meccsen dõl el a dolog, akkor kettõ-egyel fordulhattunk volna, de a ha kezdetû mondatoknak a sportban nincs értelmük. Azon a meccsen egyébként jobb volt a Csõ, megérdemelten mentek tovább, de egy esetleges visszavágón reális sanszunk lett volna. A kiesés egyébként még jól is jött, hisz tavasszal a fiatal csapatunk építésébe lehet nem fértek volna bele még a kupameccsek is.
Említettél már esetleges változtatásokat a szervezéssel kapcsolatban. Milyen egyéb negatív illetve pozitív tapasztalataid vannak az elmúlt évvel kapcsolatban?
Csatlakoznék Bódi Attilához abban, hogy a bajnokság lebonyolítása kissé hektikusra sikerült. Megértem mindkét oldalt, de szakmai szempontból tényleg követhetetlen volt az idei szezon. Ugyanezt tudom mondani az utánpótlás bajnoksággal kapcsolatban is. Példa rá fiatal csapatunk, amely az Újbuda ellen például azért kapott ki egy sima meccsen, ahol egyébként könnyedén nyernünk kellett volna, hisz az volt egy héten belül a negyedik mérkõzésünk. Ilyen terhelést egy profi klub profi játékosai sem kapnak meg. Ez nagyban befolyásolta a mi teljesítményünket is. Talán egy kicsit kiszámíthatóbbá kellene tenni a bajnokságot, ez a nézõk számára is áldásos volna.
Az sem volt szerencsés számunkra, hogy a Fortuna elleni szeptemberrõl elmaradt meccsünket januárban kellett lejátszanunk. A szövetség elrendelhette volna ez esetben a Fortunával szemben, hogy kötelesek elfogadni az általunk kijelölt idõpontok valamelyikét és december 31-ig, azaz az átigazolási szezon kezdetéig a lejátszani a mérkõzést. Hisz januárban sokan elmentek tõlünk, s új játékosaink még nem játszhattak, így nehezen tudtunk kiállni arra a meccsre.
Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a futsal-hungary.hu oldal elindítását, hiszen a napi frissítésekre kíváncsiak az emberek. Szintén pozitív, hogy a válogatott meccseit is közvetítette a televízió, így nemcsak a bajnoki összefoglalók, hanem élõ mérkõzések is láthatóak. Ami jó volna, ha a csapatok még több segítséget kaphatnának a szövetségtõl mindenféle szinten. (Bajnokság nevének értékesítése, további médiumokban való megjelenés, stb.)
Az U21-es válogatottba igen sok játékost adtatok, hogyan láttad az õ szereplésüket. Illetve említetted a felnõtt csapatot is, róluk mi a véleményed?
Az utánpótlás bajnokság már három-négy éve mûködik, mégis a fiatalokat nagyon kevés csapat építi be. A mi csapatunkon látszott, hogy kell nekik a mélyvíz. A felnõtt szinthez még nem értek oda. Mi vagyunk a bizonyíték arra, hogy U21-es bajnok létünkre a sokat bírált színvonalú NBI-ben még kevesek voltunk. A válogatott még csak most indult, hisz a nemzetközi versenyeztetés is csak most vette kezdetét, s Frank Tominak nehéz a dolga, mert a kis rutinnal bíró játékosból is igen kevés áll rendelkezésre.
A felnõtteknek csak gratulálni lehet, az ukránok ellen csak a szerencsén múlott, hogy nem jutottunk ki a világbajnokságra. Sajnos azonban õszintének kell lenni magunkhoz, - ezt Kozma Mihály említette nekem egyszer -, egy helyzetelemzésnél, a célok kitûzésénél csak így lehet elindulni. Meg kell nézzük hol tartunk most, hisz ha már itt becsapjuk magunkat, akkor hamis lesz az út is. A jelenlegi válogatottunk átlagéletkorát nézzük meg, s ehhez vegyük hozzá az U21-es csapattagokat, s a kettõ között nem sok játékost találunk, aki alkalmas lehet nemzetközi szinten. Nagy tehát a úr... Ebben kellene fejlõdni.
Mik a tervek Gödöllõn jövõre?
Együtt akarjuk tartani fiatal csapatunkat, tovább akarunk erõsödni, s a jövõ együttesét építeni. Azt szeretnénk, hogy a mostani társaság egy-két év múlva ugyanannyival nõjön a mezõny fölé, mint tették azt anno Lódiék. Az egy összeigazolt, bevásárolt csapat volt, ez tény, de abban is volt koncepció. Jó hírrõl számolhatok be, hiszen tavasszal a Gödöllõi Sport Klubba beolvadt a Gödöllõi Góliát DSE, így az utánpótlás szakosztályunkban 270 gyerek sportol. Ebbõl tudunk válogatni, a hat évestõl a tizenkilenc évesekig. Utánpótlás problémánk sohasem volt, és azt hiszem ezután sem lesz. Futsal alapú labdarúgóképzést fognak kapni a gyerekek, s fiatal csapatunkhoz folyamatosan szeretnénk „termelni" a játékosokat. Ám ami a legfontosabb, feladatunk nem csupán futballistákat nevelni, sokkal inkább EMBEREKET!
