www.dh-online.hu portálon jelent meg az alábbi cikk, melyet mi is megosztunk olvasóinkkal.
Dunaújváros
– Molnár Ferenccel nem azért találkoztam, hogy szíve csücskérõl, az atlétikáról beszélgessünk. Azon már sajnos túl vagyunk, hogy azt elsirassuk.
– Dunaújvárosban haldoklik az atlétika. Az iskolai oktatásban sincs már jelentõsége a sportágnak. Elvesztette alapsportág jellegét. Szakemberek sincsenek, és az országban egykor példaként emlegetett atlétikai csarnokunk ma már életveszélyes állapotban porlik. A legjobb dunaújvárosi atléták már rég el is hagyták a várost. A szomorúságom mellett örömmel vállaltam el az országos atlétikai szövetség utánpótlás kapitányi tisztségét. Eddig neveltem, most gondozom az ország tehetséges fiataljait.
– A futás beleillik a mostani témánkba, de hozzá kell tennünk a labdát is…
– A fõiskola testnevelési és sportirodája és sportegyesülete vezetõjeként most a legizgalmasabb feladatom, hogy megalakítsuk a futsalcsapatot.
– Honnan jött az ötlet? S miért éppen erre a teremfocira esett a választás?
– Kétezerháromszáz hallgatója van a fõiskolai diáksport egyesületünknek, s természetesen a foci nagyon népszerû a hallgatók között. Az elkészült sportcsarnokunk pedig alkalmas erre a játékra. De szeretnénk, ha késõbb a futsalon kívül több csapatsportág is otthont találna a csarnokunkban.
– Tán megérjük, hogy – lévén a kosárlabda egyetemi sportág a tengerentúlon – a dunaújvárosi fõiskola leendõ kosárlabda-csapatában három-négy kétméteres amerikai kosaras is szerepelni fog. Vizionálok?
– Ez nagyon is elképzelhetrõ. Távlatokban tervezzük, hogy fõiskolánkon sportmenedzseri képzést is indítunk. De vissza a futsalhoz! Nem is kevés DFC-s futballista a fõiskolánk hallgatója. S mivel a dunaújvárosi futball tönkrement, több fiatal játékos is jelentkezhet a csapatunkba. Az alakuló együttes egyik edzõje például végzõs hallgatónk, Nagy Attila, aki még a Velence együttesében futballozik.
– Ezek szerint a csapatban nemcsak fõiskolás játszhat?
– A szakosztályunk teljesen nyitott, bárhonnan jöhetnek játékosok. Nem titkolt szándékunk, hogy a futsal révén fõiskolai hallgatókat is idecsalogassunk. Akár külföldrõl is.
– Hogy állnak a csapat szervezésével?
– A fogadtatás nagyon jó, és a jövõ héttõl már három edzést tartunk. Õsztõl akarunk az NB II-ben indulni, s pár év múlva netán az elsõ osztályt is megcélozhatjuk. Szerencsére a fõiskola támogat bennünket, de már akadt egy szponzorunk is. Egy nagy sportáruház-birodalomtól megkaptuk az elsõ garnitúra mezkészletet. Büszkék vagyunk arra, hogy amíg sok helyen sportágak szûnnek meg, nálunk születnek.
