Sorozatunkban a futsal szakembereit, az edzõket szeretnénk megszólaltatni, milyen is volt az Õ szemüvegükön keresztül az elmúlt bajnokság?
Igyekeztünk kényes kérdéseket is feltenni nekik, olyanokat, amiket reményeink szerint önök is megkérdeznének Tõlük!
Elsõként Kozma Mihály, majd Frank Tamás és utána Török Tamás adott interjút. Ma a Fehér Zsolttal készült interjút olvashatják. És persze továbbra is várjuk Szitkó Róbert válaszait.
A mai napon egy olyan vezetõedzõt kérdezünk, akirõl már az elsõ találkozás után megállapíthatjuk, hogy tiszteli sportágunkat és tiszteli sportegyesületét is.
Futsal-hungary: – Veled kezdõdött a Fradinál a bajnokság és Veled fejezõdött be. Mi volt az oka a szakításnak és mi a visszatérésednek?
Fehér Zsolt: – A tavalyi bajnokság után azt hitte a vezetõség – és jómagam is – ,hogy ugyanaz a lebonyolítási rendszer lesz. Mikor megerõsítettük a csapatot, elsõdleges cél a 4-5. hely megszerzése volt. Sajnos az MLSZ nem a tavalyi rendszer mellett döntött, és miután az elsõ félév vége fele kiderült, hogy szinte csak matematikai esélyünk maradt a négybe kerülésre, akkor a vezetõséggel közösen úgy döntöttünk, hogy próbáljon meg más csodát tenni. Azóta kiderült, hogy mindketten tévedtünk, és hála Istennek újra összehozott minket a sors.
– Mennyivel volt másabb a tavaszi csapat, mint az õszi?
– Igazából nyáron megerõsödtünk, sok új játékos érkezett, ami így utólag rossz döntésnek bizonyult. Mindentõl függetlenül, mire visszakerültem a csapathoz, azok a játékosok már szinte el is tûntek, és újra visszaalakult az a mag, akikre hosszútávon lehet számítani.
– Úgy látjuk, hogy nagyon elkötelezett vagy a futsal és az FTC felé. Nagy benned a tanulási vágy is. Csak a Fradinál akarod ezt kamatoztatni vagy amennyiben van más érdeklõdõ, szóba jöhet más csapat is?
– A kérdés második fele nagyon nehéz. Az elsõ fele az teljesen egyértelmû, ízig-vérig fradista vagyok. Németh Péterrel együtt nõttünk fel a Ferencváros utánpótlás csapataiban – csak õ egy korosztállyal feljebb, mint én – illetve nekem is ugyanaz a véleményem, mint neki: ebbõl a magyar futsalból egy sikersportágat lehet csinálni. Folyamatosan képzem magam, tanulok, és megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy méltó edzõje lehessek a Ferencvárosnak, és nem titkolt vágyam, hogy egyszer majd szövetségi kapitány lehessek. Adott esetben egy álom válna valóra, ha egyszerre irányíthatnám a Ferencvárost és a magyar válogatottat. A múltban erre már volt példa 🙂 Miért ne sikerülhetne nekem is!
– A Fradival nagy terveitek voltak a bajnokság megkezdése elõtt. Miért nem váltak ezek valóra?
– Nem tudom, kinek voltak nagy tervei, mi a 4-5. hely megszerzését tûztük ki célul. Tulajdonképpen sikerült 🙂 Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar bajnokságban van négy olyan csapat, amelyik jóval elõrébb jár nálunk, mind tapasztalatban, mind anyagilag. Ilyen csapatokkal nehéz felvenni a versenyt, bár úgy gondolom, hogy méltó ellenfelei vagyunk mind a négy csapatnak.
– Több játékost is igazoltatok, de talán nem mindegyik vált be. Ennek mi az oka?
– Igen, több játékos érkezett, akiknek sajnos nehezen ment a beilleszkedés, illetve az edzéslátogatás. Mivel a csapatot a múltban próbáltuk úgy kialakítani, hogy egy nagyon erõs közeg alakuljon ki, egy családias hangulat, ezért aki ide jön, attól talán a szokásosnál nagyobb alázat szükséges. És ne felejtsük el azt sem, hogy a csapaton kívül van egy szurkolótáborunk is, akik irányából vannak elvárások, tehát ha valaki lélektelenül próbál ebben a mezben játszani, akkor az itt, ennél a csapatnál jóval elõbb kibukik.
– Õsszel, az utolsó fordulókban két nem várt „pofonba” szaladtatok bele. Hazai pályán kaptatok kilenc gólt a strandfocis Gyöngyöstõl és döntetlent játszottatok Szentesen. Hogyan emlékszel ezekre a mérkõzésekre? Ezek miatt kellett elhagynod a Fradit?
– Sajnos az õszi rangadókból nagyon rosszul jöttünk ki (1 pont), és emiatt ahhoz, hogy legyen esélyünk a legjobb négybe kerülni, a kötelezõ mérkõzéseket mind hozni kellett volna. A gyöngyösi kudarccal sajnos elszálltak a reményeink, és valóban akkor hoztuk meg a már említett, elhamarkodott döntést. A szentesi meccsen már nem én ültem a kispadon, de ott hihetetlen balszerencsével, 4-1-es vezetésrõl vesztettünk 2 pontot. Sajnálom, hogy abban az idõben így alakultak a dolgok.
– Tavasszal új edzõvel vágott neki a bajnokságnak a Fradi, de nem sok minden változott. Nagyarányú vereség a Berettyótól, hazai pályán verség az Üllõtõl, és egy szégyenteljes 4-13 a Gyõrtõl. Mit kértek a vezetõk, amikor visszahívtak a csapat mellé?
– Igen, valószínüleg nagy mértékben ezek a meccsek befolyásolták a késõbbi döntést, hisz fennállásunk óta a Ferencvárost még soha senki nem alázta meg és soha senki nem tudta ilyen mértékben megverni. És ebben az esetben nemcsak az eredményrõl beszélhetünk, hanem a mentalitásról, a hozzáállásról, az alázatról is. Az említett két mérkõzés súlyos fekete foltja a csapatunknak. Mindentõl függetlenül Kis János személye jó megoldásnak tûnhetett, de a történteket nem az én feladatom kommentálni, én egy dolognak örülök, hogy újra rám esett a választás, és újra építhetem a Ferencváros Futsalt.
– Kik azok, akikre meghatározó játékosként számítasz a következõ bajnokságban?
– Nem szeretnék neveket említeni, mert Veres Ádámtól egészen Mészáros Dominikig felsorolhatnék mindenkit egytõl-egyig. Itt mindenki tudja, hogy igazi sztárok nincsenek. Itt egy erõs kollektíva van, akikre mindig és minden esetben szükség van. Ugyanolyan fontosak a kapusok, az idõsebb játékosok, a fiatalok, a nagyon fiatalok, vagy éppen a gyúrónk.
– Kik azok a játékosok, akiket szívesen látnál õsztõl az FTC csapatában?
– Mindenféleképp olyan játékos jöhet szóba, aki vagy fiatal és tehetséges, vagy idõs de már lerakott valamit az asztalra, illetve elkötelezett a Ferencváros iránt. Aki tudja, hogy mit jelent ebben a mezben játszani, pályára lépni, és akinek nem kell valamit kétszer mondani azért, hogy megcsinálja. Jelen pillanatban is sokat dolgozunk és fáradozunk azon, hogy megerõsítsük a keretet, de nem minden áron. A továbbiakban zsoldosok kíméljenek, a Ferencváros nem átjáróház. Két igazolásról már beszámolhatunk, Somorai Attila (Rubeola csapatától érkezett) és a Csõ-Montage-os nevelésû Simon Ádám személyében. Természetesen még vannak játékosok, akikkel felvettük a kapcsolatot, és ha megegyezik velük a vezetõség, természetesen azonnal a futsal-hungary tudomására juttatjuk.
– Milyen célokat tûztetek ki magatok elé?
Hát, most már egyre nehezebb és soha nem szerettünk volna a múltban sem irreális célokat felállítani, de egy dolog biztos: folyamatosan szeretnénk fejlõdni, és jobb eredményt elérni, mint az elmúlt szezonban. Három éves fennállásunk óta sorrendben a 9., a 7., és az 5. helyet értük el, tehát ha matematikailag nézzük, akkor jövõre a 3. helyen fogunk végezni. 🙂 A viccet félretéve – és halkan mondom ki – talán már felnõttünk annyira, hogy megpróbáljunk dobogó közelébe kerülni. Természetesen, hogy a dobogó melyik foka, azt majd a jövõ megválaszolja, de így a bajnokság elõtt nagyon elégedettek lennénk azzal, ha dobogón állhatnánk. Talán ennyivel most már a szukolóinknak is tartozunk.
– Az FTC-nek minimum a legjobb négy közé kellett volna kerülnie (gondolom, ezzel egyetértesz), ezt szeptemberben nyilatkoztátok is. Ám ez idén ez nem volt reális közelségben. Mi volt az oka?
– Mégegyszer hangsúlyozom, az FTC elõtt van négy olyan csapat (Gyõr, Berettyó, Aramis, Csõ), akikkel nagyon nehéz felvenni a versenyt. A felsorolt négy csapatból három hosszú évek óta futsalunk elitjéhez tartozik, a Gyõrrõl pedig tudjuk, hogy a komplett válogatott alkotja. De nem csak ezen van a hangsúly, hanem mint tudjuk, a sportban óriási szerepet játszik a pénz, és a felsorolt négy csapatból kettõnek dupla annyi a költségvetése, mint a mienk, a másik kettõnek 4-5, de akár 6-szor is nagyobb. Ezt nem sokan tudják itt a futsal társadalomban, tehát az, hogy mi ezekkel a csapatokkal akár csak felvesszük a versenyt, az számunkra már óriási dolog. Az pedig, hogy mások ezeket az óriási különbségeket nem veszik észre, az pedig nemcsak a mi, hanem a vezetõség sikere is.
– Mennyit tudnak segíteni a nagynevû, ám a futsalban ez idáig nem igazán eredményes játékosok?
– Rengeteget. Többet mint bárki is gondolná. És nemcsak nekünk, a Ferencvárosnak, hanem a komplett futsal társadalomnak, illetve a futsalnak mint sportágnak. Bárcsak ezt minden csapat felismerné. Lehet, hogy nincs igazunk, de lehet, hogy igen, és mondjuk ki õszintén, lehetnek a futsalban nagy nevû játékosok, mégis a sajtó, a média az elõbb fog foglalkozni Horváth Feri különbözõ dolgaival. Ezt vagy tudomásul vesszük, vagy nem, de ez a a valóság.
– A magyar futsalnak nagy szüksége lenne egy erõs, a bajnoki címért harcoló Fradira. Hogyan készültök a következõ idényre?
– Minden évben ezért dolgozunk, és ezt próbáljuk elérni. Természetesen biztos mi is beleeshetnénk abba a hibába, hogy egy év alatt elköltjük az összes pénzt, idehozzuk az összes zsoldost, és bajnokok leszünk. Egyszer. Hangsúlyozzuk: egyszer. Mert utána elfogy a pénz, és mindig jönnek ilyen, és ehhez hasonló csapatok. Mindig lesz a bajnokságban ilyen eset, lesz aki jön, mert hirtelen gazdag, meg akarja mutatni, de aztán ezek eltûnnek. Mi a hosszú távú munka hívei vagyunk, sokáig szeretnénk ebben a sportágban tevékenykedni, de egyet ígérhetek: nagyon erõsnek kell lenni a következõ szezonban annak a csapatnak, aki meg akar majd minket verni.
– Néha úgy éreztük, hogy propaganda vonalon sokkal erõsebb a csapat, mint a pályán? Mit tesztek azért, hogy ez kiegyenlítõdjön?
– Ez aranyos kérdés. De megtisztelõ, hogy bárki is valahol erõsnek gondol minket 🙂
– Idén lesz Fradi – Újpest mérkõzés is. Bár ez mindkét csapatnak egyformán hangsúlyos, mégis csak 3 pontot adnak ezért a gyõzelemért is. Hogyan készültök majd rá? Kiemelten fontos nektek ez a találkozó vagy csak egy a sok közül?
– Hazudik az, aki azt mondja, hogy nem kiemelten fontos. Aki valódi fradista, illetve valódi újpesti, az soha nem mondana olyat, hogy nem kiemelten fontos. Ennek a sportágnak egy mérföldkõ lesz ez a mérkõzés, bárkik is fogják alkotni ezen két csapat pályára lépõ játékoskeretét. Hiába nem fog e két csapatban játszani tulajdonképpen egy válogatott játékos sem, mégis mindenki ezzel a mérkõzéssel fog foglalkozni. Tény, a Ferencváros-Újpest meccs gyõztesének is 3 pont fog járni, de mindannyiunknak sokat kell dolgozni azért, hogy ez a mérkõzés nagyot robbanjon. És itt is hangsúlyozzuk, nemcsak ezen két csapat vezetõségének kell felismerni ezt a lehetõséget, hanem az MLSZ-nek is és a többi csapatnak is.
– Milyen lesz az idei Fradi? A mostani elsõ négy helyezett (Gyõr, Berettyó, Üllõ, Aramis) közül kit vagy kiket tudtok majd megelõzni?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés, de természetesen úgy indulnuk neki, hogy mind a négy csapatot meg tudjuk elõzni. A realitás picit más, és legyen elég annyi, hogy nagy betûvel mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy meglepetést okozzunk és a dobogó valamelyik fokáért játszhassunk.
– Gondolkodtál-e azon, hogy akár Te is lehetnél a magyar futsal válogatott szövetségi kapitánya?
– 🙂 Azt hiszem erre pár kérdéssel ezelõtt már választ adtam. Egy biztos. Talán még nincs itt az ideje, de hamarosan itt lehet.Tapasztalatot kell gyûjtenem és szükségem van arra, hogy nagyot alkothassak. Remélem, ez ebben a szezonban bekövetkezik és nagy önbizalommal kopogtathatok majd ennek a titulusnak a várományosaként.
– Milyen kritériumoknak kell megfelelnie szerinted annak, aki az elsõ számú magyar futsal edzõ akar lenni?
– Fel lehetne sorolni rengeteg dolgot – tegyünk is meg egy párat: tanulni kell, tapasztalatot szerezni, emberileg megfelelni, kultúráltnak lenni, szakmailag felkészültnek lenni. Most így hirtelen ezek jutnak eszembe, bár ennél jóval összetettebb. Nehéz megfelelni, óriási felelõség, de nem lehetetlen.
– Szerinted itthonról kellene kinevezni valakit – és akkor felmerül a kérdés, ki, vagy kik alkalmasak erre – vagy külföldrõl?
– Nekünk itt a Ferencvárosnál egy picit más az elképzelésünk. Tehát, adott esetben a vezetõség véleményét tudom tolmácsolni: külföldrõl semmiféleképpen, Magyarországon természetesen van sok felkészült várományos, említhenénk Frank Tomit, vagy akár Jávor Pistit, de sajnos a mi elképzeléseinkbe olyan ember férne be, aki név a futballban. Nem a futsalban, hanem a futballban. De ez is összetettebb, mint gondolnánk, hisz valószínûleg a legjobb megoldás egy edzõi stáb lenne, ahol az említett emberek elvégeznék a szakmai munkát, de a vezetõ edzõi szerepet egy olyan ember töltené be, mint pl. Puskás vagy Hidegkúti. Direkt nem említünk olyan neveket, akik valóban szóba jöhetnek, de úgy gondolom ebbõl mindenki érti a mi gondolkodásunkat.
– Segítene-e a magyar futsalnak, ha külföldi lenne a szövetségi kapitány?
– Nem. Mint szövetségi kapitány, biztos, hogy nem. Mint szakmai felelõs, mint szakmai irányító az utánpótlásnál is, az talán.
– Elvégezted az MLSZ Futsal Edzõi tanfolyamát. Milyen volt a színvonal, nyújtott-e segítséget edzõi pályádon?
– Természetesen nyújtott segítséget, rengeteg új tapasztalattal lettem gazdagabb, és óriási dolognak tartom, hogy végre valami elindult ezen a téren is. Nagyon nagy szükség volt rá, és tudjuk, hogy minden kezdet nehéz. Ez is az volt, de aki eljött, az bizonyíthatja, hogy volt értelme.
– Milyen személyes ambícióid vannak edzõként?
– Szeretném minél tovább szolgálni az FTC Futsal csapatát, szeretném óriási sikerek felé vezetni ezt a garnitúrát, a sportág népszerûsítéséért mindent megtenni, és szeretném egyszer elérni e sportágban az edzõsködés csúcsát, amire már többször kitértem válaszaimban a kérdések alatt 🙂
Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, köszönöm az FTC Futsal vezetõségének nevében is.
Mi pedig nagyon szépen köszönjük a válaszokat, azt hogy Fehér Zsolt az FTC Futsal vezetõedzõje megosztotta velünk és Önökkel terveit, elképzeléseit és talán legtitkosabb gondolatait is.
Sok sikert kívánunk a fiatal sportembernek és rajta keresztül a FTC Futsal csapatának is!
