Kedves futsalkedvelõk!
Élnék a megszólalás lehetõségével, az utóbbi napokban írt olvasói hozzászólások nagyon jó vitainditónak. Fontos, hogy a sportágban dolgozók hallassák hangjukat és véleményt cseréljenek.
Oczella úr által irt cikkben, amelynek Gondolkozzunk reálisabban adta meg a döntõ lökést, hogy megnyilvánuljak. Pontokba szedtem gondolataimat:
I. Edzõképzés
Aligha mondok újdonságot, amikor azt mondom a sportág jövõbeni eredményességét döntõen befolyásolhatja milyen színvonalú és minõségû az edzõképzésünk. Oczella úr írásaiból nekem az tükrözõdik számára az edzõképzés sokadrangú dolog, õ csak a futsalban tevékenykedõ csapatok és játékosok számának növelésében látja az elõrelépést. Tévesnek tartom ezt a vélekedését. Még ha összejönne a több tízezer futsalos akkor sem mindegy, hogy õket milyen felkészültségû edzõk fogják képezni. Ha rossz az edzõképzés hiába a nagy játékos létszám abból még nem lesz minõségi, nemzetközi szintû futsaljátékos. Ahhoz olyan edzõk is kellenek, akik ezt kihozzák belõlük. De ha olyan edzõk készítik fel õket, akik pár hét alatt jutnak edzõi diplomához akkor ez a törekvés csak álom marad.
Oczella úr említette, hogy külföldi elõadókkal drága, drágább lenne a tanfolyam díja és sokan már a 45 ezer forintos tanfolyamdíj miatt is háborogtak. Szerintem nem a pénz miatt háborogtak, hanem amiatt, hogy ezért a pénzért nem kaptak megfelelõ színvonalú szolgáltatást. Arról nem is beszélve, hogy ez csak alapfokú tanfolyam volt és erre jön még rá a további emelt szintû tanfolyamok költségei. Ismerve a magyar edzõképzés díjait meg lennék lepve, ha valaki mindegyik tanfolyamot elvégzi, akkor ne lenne könnyebb legalább 300 ezer forinttal a pénztárcája. Azt feltételezve, hogy ezeken a tanfolyamokon minimum 60 ember vesz részt könnyen kiszámolható, hogy 60X300 ezer összesen 18 millió forint fog befolyni legalább az MLSZ kasszájába az edzõképzésbõl. Ne mondja nekem senki, hogy 18 millió forintból nem lehet megfizetni külföldi elõadókat.
Hiányolom, hogy a magyar futsalt irányítói közül miért nem jut senkinek sem eszébe, hogy például a spanyol szövetségtõl elkérje az ottani futsal edzõképzés anyagát és azt lefordítsák magyarra. Elég lenne az elsõ futsal edzõképzésre meghívni külföldi elõadókat utána, ha a magyar szakemberek levizsgáztak az anyagból már magyar edzõk is tarthatnák az elõadásokat. Meggyõzõdésem, hogy jó színvonalú tanfolyamra mindenki szívesebben adna ki pénzt.
A futsal bizottságot ki kellene bõvíteni. Nagyon sok üzletember fektette be pénze nagy részét a futsalba így õk valószínûleg bizottsági tagként is további összegeket fektetnének szenvedélyükbe, ha látnák, lenne értelme. Egy Mezei Józsefnek ott lenne a helye, biztosan áldozna pénzt külföldi edzõre, aki megreformálná az edzõképzést, talán még jutna olyanra is, aki átvenné a válogatott irányítását. Mindez pénzkérdés, de ha nem engedik a tûz közelébe olyanokat, akik tehetõsek addig marad a jelenlegi színvonalán a sportág és ez azoknak semmiképpen sem jó, akik szeretnék, ha elmozdulnánk a jelenlegi siralmas helyzetbõl. Hét vagy nyolc fõre nyugodtan ki lehetne bõvíteni a bizottságot.
II. Kozma Mihály szerepe
Az, hogy Kozma Mihály magyar szinten jó szakember az nem kérdés, talán még Kis János sem vonja kétségbe. De azt még Kozma Mihály mellett állók sem vonhatják kétségbe, hogy az edzõt eredményei minõsítik. Azok pedig mostanában nincsenek. Székelyudvarhelyen sem tudta kitölteni szerzõdését, a magyar válogatottal pedig zuhanórepülésbe kezdett.a felkészülési mérkõzések után a brazil túrán is leszerepelt a csapattal, ami aggasztó az Európa bajnokság elõtt nem sokkal. Továbbra is egy soros csapatunk van.a fiatalok beépítése nem halad jó úton, azt látom, a kapitány kapkod, és elõre mosakodik a mérkõzések elõtt. Kívülállóként úgy látom, Kozma Mihály nem tud már úgy hatni a csapatra, ahogy régen, nincs meg benne a régi tûz, érezhetõ rajta a fáradtság, edzõ és játékos kölcsönösen megunta egymást. Új impulzus kellene a csapatnak, egy olyan edzõ, aki fel tudná rázni a csapatot. Félõ, ha nem így lesz a csapat leszerepel az Európa bajnokságon, amely nagy blama lenne hazai pályán. Az Európa bajnokságon a csapat jó szereplése a futsal mellé csábíthatná a fiatalokat így nem mindegy hogyan szerepelünk.
Nem tudom, hogy az edzõképzéshez vagy Kozma Mihály szerepéhez kell megemlítenem azt, amit éppen a www.futsal-hungary-n nyilatkozott Nahóczky Attila, aki szintén sikereket ért el korábban csapataival. Attila azt állította nincsenek Magyarországon futsalszakemberek. Ha valóban nincsenek, akkor ne tartson senki közülük edzõképzést és ne legyen magyar a szövetségi kapitány sem addig amíg nem rendelkeznek ehhez megfelelõ szakmai tudással. Nahóczky azt hangoztatta Magyarországon nincsenek, így igazuk lehet azoknak, akik külföldi trénerekben látják a megváltást.
Nem tartom egészséges állapotnak, hogy valaki klubcsapatot, válogatottat és edzõképzést is vezessen egy személyben, ahogy azt Kozma Mihály is teszi. Nem egészséges dolog ez, hiszen külön embert igényelne mindegyik. Egyszerre három lovat nem lehet megülni, vagy ha igen abból csak egy gyenge minõségû edzõképzés és visszaesõ válogatott sülhet ki, ami sajnos bekövetkezett a magyar futsalban. Ebben nem Kozma a hibás, hanem azok, akik megengedték neki, hogy mind a három munkakört ellássa az Európa bajnokság elõtt nem sokkal! (Brrrrrrrrrr!)
III. Csapatok számának növelése, létszám
Magyarország infrastruktúráját ismerve nincs lehetõség arra, hogy több tízezer futsaljátékos legyen az országban. Ahhoz nincs elég terem és csarnok. Hiába a szándék, ha nem tudnak hol játszani a futsalosok. Arra azonban lenne lehetõség, hogy bõvítsük a jelenlegi létszámot.
Az edzõképzésnél már tettem utalást arra, hogy ki lehetne bõvíteni a futsal bizottság létszámát hét-nyolc fõre.
A futsal bizottság jelenlegi létszáma tudtommal négy fõ és minden fontos döntést õk hoznak meg.
Ezzel szemben az én elképzeléseim szerint lenne a nõi bizottságon belül külön utánpótlás bizottság, amely a tömegsportba bevonná a futsalt, amely az iskolai futsalt felügyelné és terjesztené, amelyik az utánpótlás versenykiírást megalkotná.
Lenne külön Média és reklámügyekkel foglalkozó albizottság, amelynek feladata az a futsal médiában való terjeszkedése lenne, õk tartanák a médiával (TV, sajtó, internet) a kapcsolatot és a reklámbevételekkel is õk foglalkoznának.
Ugyancsak szükség lenne egy olyan albizottságra, amelyik az edzõképzéssel foglalkozna.
Nagy szükség lenne a régiós bajnokságokkal foglalkozó albizottságra is, amelyik a megyékben fogná össze és szervezné az ottani bajnokságokat és az utánpótlásképzést.
Úgy gondolom minden albizottságnak külön felelõse lenne, és így sokkal hatékonyabban lehetne a futsal tömegesítését, népszerûsítését, elterjedését elõsegíteni. A mostani rendszerrel az a bajom, hogy azt feltételezi, hogy a négy futsalvezetõ, aki irányítja a magyar futsalsportot mindenben otthon vannak (médiában, utánpótlásban, edzõképzésben, régiós bajnokság kiírásában) ami szerintem lehetetlen!
A magyar futsal jelenleg nagyon beteg, de hiszem, hogy nem menthetetlen, igaz ehhez változtatásra lenne szükség, akár személyi kérdésekben is, a sportág érdeke azonban ezt kívánja, megítélésem szerint.
Nagy tisztelettel: Csapó János edzõ Szombathely
