Az első összecsapás után sokan csak legyintettek, hogy csak formalitás a visszavágó, hiszen a hét gólos különbség igen tetemesnek nevezhető. Aztán a visszavágóra nagyot fordult a világ, mert az egyetemistáknál hétfőre három alapember is kidőlt, így igen foghíjasan álltak ki, míg a Kistarcsánál visszatértek a meghatározó játékos. Persze ennek ellenére, mondhatni lehetetlen vállalkozásnak tűnt megfordítani a párharcot.
A hazai együttes neki rontott ellenfelének és több nagy helyzetet is kialakított, és a mezőnyfölény hamar gólban is megmutatkozott, Kövesdi szerezte meg a vezetést. Az egyetemisták keveset tudták birtokolni a labdát, és helyzetig ritkán jutottak el, így szinte csak a védekezésre futotta erejükből. A vendéglátó sorra dolgozta ki a helyzeteket, de még az üres kapuba sem sikerült betalálni. Az újabb gólra a 15. percig kellett várni, ekkor Bita egy szabadrúgás után talált be. A hajrában próbálta tovább növelni előnyég a Kistarcsa, de újabb gól már nem esett.
Fordulás után még nagyobb elánnal támadtak a Sohár-legények és két gyors góllal ébredezni kezdtek a remények. Előbb Barabás Ádám lőtt szép gólt, majd Gellérfi talált be egy labdaszerzés után. Három gólra voltak a hazaiak a hátrány ledolgozásától, így benne volt a bravúr a levegőben. Ahogy telt az idő, kissé fáradni kezdtek Bitáék és több hiba csúszott a játékukba. Egy ilyet használtak ki a vendégek a 32. percben Tóth révén, amivel négy gólra került a hosszabbítás kiharcolásától ellenfelük. Nem volt más lehetősége a hazai alakulatnak, jött a vészkapus játék. Ekkor már nem volt meg az első félidőben látott átütőerő a játékukban, így kevés volt az esély csökkenteni a hátrányt, ráadásul három perccel a vége előtt egy labdavesztés után Horváth az üres kapuba passzolt, amivel pontot is tett a párharc végére.
Ahogy a másik párharcnál, itt is igaz, hogy az NBI-es együttes számára, jelen esetben a Kistarcsának az első meccsen ment el a bennmaradás lehetősége. Hiába játszottak jól és nagy fölényben 30 percig a visszavágón, nagyon nehéz eldolgozni hét gólos hátrányt. Utólag kár elmélkedni, mi lett volna ha játszanak az első mérkőzésen is a most visszatérő emberek. Az ELTE hatalmas tettet hajtott végre azzal, hogy legyőzte magasabban jegyzett ellenfelét, ráadásul a két meccs alapján teljesen megérdemelten. Története során legjobb eredményét produkálva, először feljutott az élvonalba.
KISTARCSA FUTSAL – ELTE-BEAC 4-2 (2-0)
Gyál, 150 néző
Játékvezetők: Tóth-Tolnay, Imrő, Frank
Kistarcsa: Bohony – Besnyő, Gellérfi, Kövesdi, Bita
Cserék: Horváth – Tarjáni, Barabás M., Néma, Mezőfalvi, Méhes, Puskás, Dolhai, Barabás Á.
Vezetőedző: Sohár Zoltán
ELTE: Kinics – Szini, Spáth, Dauner, Szekér
Cserék: Hoffer, Sajben – Dunai, Tóth, Horváth, Apple
Vezetőedző: Dunai András
Sárga lap: Besnyő illetve Kinics
Gólszerzők: Kövesdi, Bita, Barabás Á., Gellérfi illetve Tóth, Horváth
Összesítésben: 10-5 az ELTE javára
