A szegedi futsalcsapat visszalépésével Bódi Attila is állás nélkül maradt, ám nem sokáig kellett keresgélnie, hiszen nemrégiben õ vette át a román elsõ osztályba tavaly felkerült Sepsiszentgyörgy irányítását.
– Mióta vagy Sepsiszentgyörgyön és hogyan kerültél ide?
– Két hete dolgozom a csapattal. Másfél hónappal korábban már voltam kint, amikor megkeresett a csapat Ferenci Attilán keresztül, akivel Makón együtt futballoztam, és sepsiszentgyörgyi születésû. Tõle tudtam meg, hogy feljutottak az elsõ osztályba, és komoly terveket szövögetnek, s egy olyan szakvezetõt keresnek, aki már hosszabb ideje a futsalban mûködik. Kijöttem, beszélgettem a vezetõkkel, s nagyon érdekesnek tûnik a feladat. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belõle.
– Magyar játékosokat is hoztál magaddal. Kik õk?
– Az egyik Tombácz Róbert, aki az Elsõ-Betonnál védett nálam, míg a másik Erhardt Szilárd, aki Szentesen játszott. Szerettem volna még több játékost is kihozni, ám családi, munkahelyi okok miatt csak õk ketten tartottak velem.
– Hol tart most a csapat?
– Abszolút az elején. Azt látni kell, hogy a tavalyi sepsiszentgyörgyi csapat teljesen baráti alapon szervezõdött, úgy szerepeltek a másodosztályban. Igazából a játékosokkal a futsalt az alapoktól kell kezdeni, mert itt az úgynevezett minifoci a kispályás játék. Hosszú
kemény munka lesz ez.
– Mik az elvárások a jövõ szezonra?
– Tulajdonképpen még ez kérdéses. Az egyesület is most kezdi igazából megszervezni magát, megtalálni a vezetõket, kialakítani egy egyesületi felépítést. Igazi célkitûzésrõl még azért sem beszélhetünk, mert nincs konkrét vezetõ, aki ezt megmondaná. Jelen pillanatban az egyik játékosunk, Bokor János az, aki az elnöki-mindenesi szerepet betölti. Nem egy egyszerû feladat elõtt állunk, de ez lehet a érdekes az egészben.
– Látsz-e már valami különbséget vagy hasonlóságot a magyar futsallal?
– Igazából még nem. A bajnokság során jobban megismerhetem az itteni klubokat. A Székelyudvarhelyet Kozma Misi irányítja, és persze a magyar játékosok miatt is figyeltem, többször volt szerencsém látni a mérkõzéseiket a televízióban. Az Eb-n látott román válogatott gyakorlatilag a Déva csapata volt, így õket is ismerem. Edzõjükkel, Jakab Zotánnal is jó a kapcsolatom. Két játékosuk most hozzánk igazolt, a kapus Klein László, illetve Szõcs Lóránd. Velük beszélgetve is vannak információim a klubokról. Egy jó fél év múlva már nagyobb lesz a rálátásom. Azt el kell mondani, hogy nem a teljes mezõnyt látom
addig sem, mivel itt két csoportban folynak majd az alapszakasz küzdelmei. Szeretném, ha bejutnánk a felsõházba. Nehéz csoport lesz, hiszen a Székelyudvarhely mellett a Marosvásárhely is ide kapott besorolást. Ez a két csapat biztosan ott lesz a felsõházi négy hely valamelyikén, így nekünk azt a másik két pozíciót kell megcélozni, ami iszonyú nehéz lesz.
– Egy meccsen már túl vagy az új csapatoddal. Hogyan láttad a hétfõi teljesítményt?
– Kellemes meglepetés volt számomra az a találkozó, mert mint mondtam, igazi futsal alapok nincsenek a csapatnál. A futómennyiség és a hozzáállás azonban összehasonlíthatatlanul jobb, mint Magyarországon. Otthon a játékosok hozzák magukkal a nagypályán beidegzõdött állófutballos dolgokat, ami itt a kispályán eredménytelen és unalmas játékot hoz. Jó az alapunk, ehhez kell egy taktikát felépíteni, hogy ez eredményekben is megmutatkozzon. Bízom benne, hogy a majdani elnökségünk türelmes lesz, mert idõ kell hozzá.
