Úgy tûnik, hogy a Székelyudvarhely SK és a magyar futsalválogatott elsõ számú kapusa, Balázs Zoltán többhetes kényszerpihenõre kényszerül. Az elsõ vizsgálaton porcleválást diagnosztizáltak a magyar sportoló térdében, s ha ez beigazolódik, akkor mûtéti beavatkozásra lesz szükség. Ebben az esetben Kozma Mihálynak legalább egy hónapig kell mellõznie legjobb kapusa játékát.
A válogatott kapust ma reggel vizsgálja meg Budapesten egy szakorvos, ennek függvényében dönt kell-e mûtét vagy sem. Balázs Zolit – aki szerint 10 százalék esélye van, hogy megússza mûtét nélkül – tegnap kerestük meg telefonon.
– Melyek a legutóbbi fejlemények, mit tudsz mondani állapotodról?
– Hát az az igazság, hogy semmi konkrétumot, illetve azt, amit eddig is tudtunk. Egy budapesti magánrendelõben végeztek el rajtam egy ilyen mágnesesrezonancia-vizsgálatot, s az orvos azt mondta, valószínûleg porcleválás van a térdemben, és hogy ezt mûteni kell.
– Ez rossz hír. Mi a további teendõ?
– Hétfõn reggel megyek a budapesti Országos Baleseti és Sürgõsségi Intézetbe, ott egy specialista megvizsgál, s majd ennek függvényében többet is tud mondani.
– Ekkor döntenek a mûtétrõl is?
– Igen, igen, bár én még reménykedem, 10 százalékot még adok, hogy hátha mégsem kell a térdemet megmûteni, de a doki nagyon határozott volt diagnózisa felõl. Hétfõn délelõtt minden kiderül. Mindenesetre, ha mûtõasztalra kell feküdnöm, arra a héten sor kerül, a rájátszásra már szeretnék felépülni.
– Azok alapján, amit most tudunk, ez mennyi idõt jelent a pálya szélén?
– Hát ha megmûtenek, akkor két héttõl egy hónapig. De inkább egy hónap.
– Ez a biztonságos…
– Igen. Az átlagember két hét múlva észre sem veszi, de egy élsportolónak egy hónapot javasolnak.
– Ez a rosszabbik eset. Melyik a jobbik?
– Hát, hallottam már én olyanról is, hogy visszatapad a porc a helyére, de igazából nem vagyok ebben szakember, nem volt még ilyen problémám. Ez az elsõ komolyabb sérülésem, eddig „csak” egy izombeszakadásom volt, az ilyen csontos-porcos dolgok eddig szerencsére elkerültek.
– Hogyan fogadtad a hírt?
– Eléggé elsápadhattam, mert nem számítottam erre. Fájt egy kicsit a lábam, biztos, ami biztos alapon úgy gondoltam, jobb, ha megnézetem. De én úgy mentem orvoshoz, hogy vasárnap találkozom a válogatott többi tagjával és kedden indulunk Ukrajnába vb-selejtezõt játszani. Aztán amikor az asszisztensnõ végezte az MR-vizsgálatot, s én meséltem, hogyan jött a sérülés, azt a választ kaptam: lehet, hogy el van törve a sípcsontom. Na, ott engem levert a víz, de a doki gyorsan megnyugtatott, hogy nem törés, hanem egy porcleválás.
– Vagyis a kisebbik rossz…
– Hát igen, bár nekem sehogy sem jó, mert én játszani akarok. Szerencsére nem túl komoly az ügy, s a beavatkozás sem bonyolult, félórás rutinmûtétrõl van szó, majd egy hónapos pihenõrõl.
– Akaratlanul is a Déva elleni rangadó jut eszembe, ahol persze azért nyertünk, mert gólokat rúgtunk, de azért is, mert te ott voltál a kapuban. Hogyan látod helyettesítésedet?
– Megoldják a fiúk, tehetségesek, és bármikor be tudnak ugrani a helyemre, de hát én igyekszem meggyógyulni, négy-öt meccsnél többet nem szeretnék kihagyni.
– Nehéz lesz majd a pálya szélérõl szurkolni.
– Nagyon. Egy sportolónak nincs ennél rosszabb, ezt nem is kívánom senkinek. A pálya szélén csak a tehetetlenséget érzed. Ha benn vagy, akkor még tehetsz valamit, legalábbis úgy érzed, de hát kívülrõl aztán borzasztó.
– Köszönöm, kívánom a legjobbakat és minél korábbi felgyógyulást.
Kozma Mihály és a magyar futsalválogatott ma reggel utazik Harkovba, ahol holnap az elsõ világbajnoki pótselejtezõt játssza Ukrajna válogatottja ellen. A magyar szakembert Budapesten értük el, mégsem a találkozóról, hanem alapemberének, Balázs Zoltánnak a helyzetérõl kérdeztük.
– Porcleválása és keresztszalagbeszakadása van Zolinak. Autrószkopiás mûtét vár rá, ami annyit jelent, hogy nem vágják fel, hanem benyúlnak, kitakarítják és rendbehozzák a lábát. Egy jó darabig járóbeteg lesz.
– Nem épp a legjobbkor jött ez a sérülés.
– Én remélem, hogy már egy hónap múlva a rendelkezésünkre áll, úgy szeretném, hogy a Déva elleni mérkõzéseken már õ álljon a kapuban.
– De addig?
– Természetesen egy világklasszis játékosról van szó, akinek a hiánya érzékenyen érint, de mind Tarcsafalvi Csabát, mind pedig Péter Róbertet alkalmasnak tartom arra, hogy ellássa feladatát.
– S a magyar válogatottnál?
– Ott is megpróbáljuk pótolni, nehéz lesz, de hát ez van. Nem fogunk sírni és összeesni. Nem szabad pánikba esni, valahogyan meg kell oldani a feladatot. Nyilvánvalóan nagyobb biztonságérzetet ad mindenkinek, ha õ áll a kapuban, jelentõs hátrány ez, de sajnos, nem tudunk rajta változtatni.
– Nem lehetett volna hamarabb orvosolni a bajt? Hisz a legutóbbi bajnokin (március 24-én) sem játszott már.
– Marosvásárhelyen nem vizsgálták meg, egyszerûen nem volt orvos a közelben, aki mûszeresen ki tudta volna mutatni, hogy mi baja van. Ezért másfél hetes késéssel tudtunk csak pontos diagnózist felállítani. Budapestre kellett elküldeni, és Szász Jenõ klubelnök segítségével sikerült bejutni egy szakorvoshoz, aki vélhetõen a mûtétet is el fogja végezni. Nekünk az lett volna a legjobb, ha nem itt Pesten, hanem ott (Erdélyben) lesz a mûtét és a lábadozás is.
– Köszönöm és sok sikert az ukránok ellen.
Szász Csaba
Forrás: www.uh.ro
