Argentína az új világbajnok
2016.10.05 | 21:39
A döntőkkel befejeződött a 8. Futsal világbajnokság, melynek ezúttal Kolumbia volt a házigazdája. Hogy mennyire volt szerencsés a rendező ország kiválasztása, azt a gyér nézőszámok jelezték.
Történelminek is mondhatjuk ezt a VB-t, mert eddig öt alkalommal a brazilok, kétszer pedig a spanyolok nyertek, és most ez a kettős hegemónia szakadt meg. Ráadásul olyan három ország került a dobogóra, amely még eddig soha nem nyert semmilyen érmet, az eddigi hét alkalommal.
A legnagyobb meglepetés az ötszörös bajnok brazilok kiesése a 16 között. Korábban már írtunk a kiesésük okairól, amely információkat brazíliai közeli forrásokból kaptuk. A brazil futsal ontja a tehetségeket, ellátja szinte a fél világ válogatottját honosított játékosokkal, de ez még nem garancia a jó szereplésre. Marcos Sorato (Pipoca) - az előző VB győztes brazil kapitánya - mondta, hogy Brazília mindig ki tud állítani 6-8 azonos képességű sort, az edzőnek csak ki kell tudnia választani közülük a győztes típusú játékosokat, és akkor senki nem tudja megállítani őket. Úgy gondoljuk, hogy ez lesz a brazil futsal feladata a közeljövőben is, mert ez most nem sikerült.
A spanyol csapat korai búcsúja is a meglepetések közé tartozott, viszont ők attól az orosz csapattól kaptak ki, akik a 2014-es belga EB-n is búcsúztatták őket az elődöntőben. A spanyol futsal soha nem volt ilyen szervezett, de látni kell, hogy a korábbi eredmények eléréséhez jobb képességű játékosok kellenek. Jelenleg nincs Luis Amadójuk, Kikéjük, Danijuk, Torrasuk, Javi Rodriguezük, csak tehetséges fiataljaik. Kíváncsian várjuk, hogy a korai kiesés von-e maga után személyi változásokat a szakmai stábban.
Az olaszok kiesése Egyiptom ellen viszont már meglehetősen nehezen magyarázható. Az igaz, hogy az olaszok se rendelkeznek Grana, Foglia, Vinicius Bakaro szintű utódokkal, és a legjobbjaik is „csak” a portugál bajnokságban légióskodnak, de az Egyiptom megléphető ellenfél kellett volna, hogy legyen.
A kisdöntőben a jobb teljesítményt nyújtó Irán nyert, megérdemelten. A szinte örökös ázsiai bajnokot nem szabad lebecsülni, mert technikailag mindig is top csapat volt, most ehhez kiemelkedő lövőerő, és magas szintű taktikai tudás párosult. Élmény volt nézni színes, őszinte játékukat.
A portugálok bírták talán a legnagyobb szimpátiát a független nézők körében, de a Ricardinho-Cardinal páros bizony nem elég ennél nagyobb feladatok megoldására. Nélkülük viszont szegényebb lett volna a világ-bajnokság.
Az oroszok ismét lemaradtak a bajnoki címről, pedig Jeremenkóék óta nem voltak ilyen közel a végső győzelemthez. A döntőben szinte mindenki nekik adott nagyobb esélyt az argentinokkal szemben. Ám azon a mérkőzésen ismét a Robinho-Eder Lima-Romulo egyéni játékra alapoztak, pedig a döntőig bizony az orosz vonal repítette a szbornaját, elég, ha csak Lyskovot, Abramovot, vagy Davidovot említjük.
A torna igazi meglepetése Argentína világbajnoki címe. Feltehetjük a kérdést, hogy megérdemelték-e a végső győzelmet, hogy a legjobb csapat lett-e a bajnok. Ez a kérdés még jogos is lehet, hiszen július végén hét nap alatt négyszer játszottak a brazilok ellen felkészülési meccset, és bizony mind a négyszer kikaptak, elég simán. Na, de ahogy mondani szoktuk a jó ló, a derby napján fut jól. Aki követte a VB mérkőzéseit, az láthatta, hogy a gauchók meccsről - meccsre jobban játszottak, sőt egyre színesebben, tetszetősebben is. Arról meg aztán végképp nem tehetnek, hogy a nagyokat nem kapták ellenfélül, korai kieséseik miatt. Bárhogy is történt, 2020-ig a futsal világbajnokot Argentínának fogjuk hívni.
