A jövő héten, pénteken, március 17-én női futsal válogatottunk az Európa Bajnokság négyes döntőjében lép pályára Ukrajna ellen a Debreceni Főnix Csarnokban.
Ezek a tényszerű adatok, ám amikor ízlelgetem ezt az önmagában is csodálatos dolgot, felháramlanak bennem az emlékek. Azok az emlékek és az az időszak, amelyben az első lépéseket tettük meg a magyar női futsal válogatott megalakításában, amikor még álmodni se mertünk EB döntős részvételről, de még női Európa Bajnokság kiírásáról sem.
A magyar futsal számára minden lehetőség adott volt abban az időben, 2000 és 2010 között. Megnyertük a 2010-es férfi EB rendezési jogát, és megalakult az önálló osztály az MLSZ-en belül, a lányoknál pedig már évek óta folyt az országos NB I-es bajnokság.
A női futsal már évekkel előtte polgárjogot nyert országszerte, lelkes műhelyek jöttek létre, és ez akkor is igaz, ha bizony még „csak” kispályáztak a csapatok. A teljesség igénye nélkül sorolnám ezeket a műhelyeket: Gyula, Szentes, Dévaványa, Szolnok, Univerzum, Szeged, Vesta, Tatabánya, Tim Sport, Tolna, Miskolc, Iris, Skorpió, Kiskunfélegyháza stb.
Nem mehetünk el szó nélkül, a hőskor szent őrültjei mellet, akik nélkül ma nem lenne ez a szakág Magyarországon: Krám Lehel, Tóth Feca, Vilinyi Józsi, Simon Feri, B Nagy Zoli, Juhász Viktor, Juhász Péter, Simonyi András, Pusnik Zoli, Molnárné Irénke, Virág Iván stb.
Tehát a körülmények adottak voltak a válogatott megalakulásához, és a szikra is lángra lobbant, amikor is 2008 nyár elején Juhász Péter, a Galaxis vezetője meghívott egy női utánpótlás tornára, Balassagyarmatra. Akkor láttam először lányokat futsalozni, és lelkesedésük annyira magával ragadott, hogy a díjak átadásnál már megígértem a lányoknak, hogy rövidesen lesz női futsal válogatottja is a szövetségnek. Tartottuk az ígéretünket, és már abban az évben lekötöttük az első nemzetek közötti női mérkőzést Csehország válogatottja ellen.
Tóth Károly kapott megbízást a válogatott edzői posztjára, segítője pedig Tóth Feca, az Univerzum edzője, tulajdonosa lett. Megkezdődött a kiválasztás, több edzés keretén belül a Sportmax-ban, ahol mintegy 30 lány vett részt az edzéseken.
Aztán eljött a várva várt nap, 2008. október 15-dike, szerda, és az Ózdi Sportcsarnokban lejátszotta első mérkőzését a női futsal válogatott Csehország ellen. És, ha lejátszotta, akkor meg is nyerte 4-2 arányban, egy izgalmas, végig kiélezett csatában.
A pionírok, a következők voltak: a kapuban Vincze Anikó és Pozsgai Melinda. A mezőnyben Ferenczi Anna, Főfai Tímea, Rosta Eszter, Körmöczi Ildikó, Hodován Edit, Szekér Anita, Simon Boglárka, Ganczer Hajnalka, Kovács Aliz, Csepregi Gabriella, Varga Adél és Üveges Katalin. Az alapító csapatból Varga Adél és Üveges Katalin még mindig játszani fognak az EB döntő mérkőzésein a jövő héten.
Ha megnézzük az első mérkőzésről készült összefoglalót, akkor egyetérthetünk abban, hogy a rengeteg jó teljesítmény mellett a találkozó hőse a bravúrt-bravúrra halmozó Vincze Anikó volt a kapuban.
Megtörtént tehát az első mérkőzés, a kocka el volt vetve, elindult hódító útjára a női futsal válogatott, sok-sok teltházas mérkőzéssel, nagy győzelmekkel a későbbiekben. Természetesen voltak az évek alatt nehézségek is, de mindezek ellenére a magyar női futsal válogatott életben van, kimondottan jó egészségnek örvend és EB döntőn veszt részt a jövő héten Magyarországon, Debrecenben a Főnix csarnokban.
Bevezetésnek ennyit, ám megmutatjuk annak a bizonyos elsőnek az összefoglalóját, de folytatás következik, ahol írunk majd további mérkőzésekről, válogatottsági mutatókról, és gólösszefoglalókat is megmutatunk.
Kasza János
