Tisztelt Futsal Társadalom!
Mint a Budapesti Mûszaki Egyetem Futsal csapatának szervezõje, edzõje és játékosa szeretnék pár gondolatot hozzáfûzni a debreceni egyetem futsalért felelõs kollégának leveléhez.
Elsõször is szeretném azzal kezdeni, hogy megköszönjem a részvétel lehetõségét, azt hogy a döntõ egy remek gyõri sportcsarnokban került megrendezésre, illetve a házigazdák immáron többször is bebizonyított meleg vendégszeretét.
Indulatoktól mentesen, és eredménytõl függetlenül szeretném megfogalmazni ezt a levelet, melynek célját semmilyen bántó hangnem nem vezérelte.
Aki ott volt Gyõrben az igen is láthatta, hogy egyetemi szinten is beindult a futsal élet, ami örömtelinek mondható. Egyre több egyetem jelentkezik, hogy szeretne részt venni ebben a jeles versenysorozatban. Ami persze azért is üdvderítõ, mert a 2010-es Futsal Európa Bajnokságnak Magyarország ad otthont. A sportág népszerûsítése így elmaradhatatlan feladata az elkövetkezendõ hónapoknak.
Véleményem szerint az egyik ilyen állomás épp ez a fõiskolásoknak és egyetemistáknak kiírt verseny.
Diák létemre több idõt tölthettem más csapatokkal olyan pillanatokban is mikor szabadon (sör mellett) beszélgethettünk a minket körülvevõ futsal áradatról. Sokan bevallották, hogy még nem hallottak sokat futsalról és azt sem tudták épp megmondani, hogy az elmúlt tornán futsalt vagy hagyományos teremfocit játszottak. Ekkor gondoltam magamban, ha nem tudtad eldönteni, akkor biztosan nem futsal volt az.
Aki ezt a játékot egyszer megismeri, netán megszereti az örökre ismerni és szeretni fogja. Ebben váltig eltökélt vagyok.
De a lényeg az volt, hogy a srácok a 2 napos gyõri döntõ ideje alatt megismerték, hogy mi is az a futsal és kérdésemre, hogy megkedvelték-e ezt a játékot - a futsal elõnyeit sorolva- egyértelmû igennel válaszoltak.
Tehát már megérte megrendezni ezt az egész verseny sorozatot. Mellesleg az én srácaim is örömmel tanulják ezt a sportágat. Mi több érdeklõdve és áradozva várják esetleg egyik másik NB1-es klub utánpótlásába való bekapcsolódásának lehetõségét.
Viszont amit feltétlen meg kell említeni a gyõri döntõvel kapcsolatban, az a bírók kérdése. Nem szeretném személy szerint bántani õket, hiszen õk is a sportot választották, persze egy másik - nekünk játékosoknak, edzõknek - szemszögbõl nézve. Õk ugyanolyan alapvetõ elemei ennek a nagyszerû sportágnak.
Én személy szerint nem neveznék meg senkit, (és nem is vonok senkit kérdõre) hogy kinek a felelõssége intézni a játékvezetõket a döntõre, de ami már Czóbel Levente levelébõl is kiderült, a sporik nem voltak a helyzet magaslatán. Ez a játék nem kispályás labdarúgás. Szerintem a neve is már egyértelmûen elárulja, hogy valami más, valami új.
Nem is ismételem meg Leventének a bírók felé tett észrevételeit, csak annyit hozzáteszek, hogy azok teljes mértékben a színtiszta valóságot idézik.
Szóval kérdezem én, hogy lehet az, hogy egy ilyen fontos idõben, egy fontos döntõben nincsenek olyan bírók, akik még ha nem is jártasok, de legalább tisztában vannak a szabályokkal. Egyetemi szinten sem nevezhetõnek már újnak ez a sportág, de sajnos úgy tûnik a bíróknak még az volt.
A fiatalok érdekeit is szem elõtt tartva, kérem a szervezõ bizottságot vagy bárkit, aki a jövõben segíteni akar, tud vagy felelõsnek érzi magát ezért a sportágért, hogy az ilyen szintû tévedések, mûhibák elkerülése végett a futsal játékhoz méltó bírókat is intézzen.
Magyarországon mindig azt lehetett hallani, hogy az értelmiség, a használható értelmi réteg az egyetemi padokból kerül ki, nem beszélve a hazáért tett mozgalmakról, tüntetésekrõl, ami mind-mind egyetemi szinten indultak útnak.
Hát akkor már tiszteletbõl is megérdemelné ez a fiatal rétege a társadalmunknak, hogy meg legyen teremtve minden feltétel arra, hogy sport iránti szeretetét ne a kispad mellet csapongó õrültként élje át a fentebb említett problémák miatt, hanem tiszta gondolkodással, nyugodt szívvel tölthesse. Nem pedig azon gondolkodva, hogy hány embert bántott meg pusztán azért mert szereti, élvezi azt a sportágat és megpróbál tisztességes egyetemista módjára gyõzelmet elérni.
A történethez hozzátartozik, hogy csapatom 4-ik helyezést ért el 3 vereséget szenvedve. Azért tartom fontosnak megemlíteni ezt a tényt, hogy kitérhessek arra a megállapításra is, ami elhangzott a sportteremben az egyik vesztes meccs után. A BME Futsal csapata tud veszíteni. Tisztességgel. Egy szóval nem említettem a játékosaimmal egyetértve, hogy gyengébb szereplésünk a bírón múlt volna. Egyéni hibák, átmulatott éjszaka, rossz edzõi döntések, szerencsétlenségek sorozata, akármi. Címvédõként pláne mindenki minket akart megverni, megmutatni hogy õk jobbak. Sikerült nekik és ehhez csak gratulálni tudok. Ilyen a foci, és ezért az egyik legszebb sportág.
A spori hibázhat, hiszen ember. De azt is meg kell érteni, hogy itt fiatal diákokról van szó, akik akármilyen szinten is, de áldoznak a sportért. Megérdemelnék, hogy tisztességes körülmények között lépjenek pályára. S a tavalyi hasonló dolgok miatt is lett kérve, a szervezõktõl a sporttársak gondos megválasztása.
Sportolóként természetesen nekem nem a sporik a kedvenc részei a sportágnak. Sosem értettem, hogy miért szeretne valaki fontosabbnak éreztetni magát annál, mint amirõl igazából kéne szóljon a sport, a játékról. Szereplésvágy?
És mikor tõled független kívül álló okok miatt, mint például sporik rossz döntései befolyásolják a mérkõzést, nem jó szájízzel gondolsz vissza az adott eseményre. Akkor kérdezem én, tényleg ez a cél? Pláne egy egyetemi bajnokságon, ami most kezd egyre nagyobb lépteket ölteni.
Zárszóként tényleg csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy ez a levél senki bántására nem íródott. Pusztán csak szeretnék segíteni a jövõre nézve, mint azt már a MEFOB Futsal szakági referensével is sikerült megbeszélnem.
Gratulálok a gyõzteseknek. És egyben megragadnám a lehetõséget is, hogy megköszönjem Soós Ferencnek, hogy a csapatom segítségére volt, és a szabadidejét feláldozva magánemberként segítette.
Köszönettel:
Baki Balázs
Budapest Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Futsal szervezõje, edzõje, játékosa, az Aramis és Csõ-Montage csapatok egykori játékosa.
