Sorozatunk következő kérdezettje Varga Adél, a magyar női válogatott csapatkapitánya.
Igazán azt sem tudom, hogyan is kéne ebbe belekezdenem.
A kialakult helyzet rettenetesen nehéz, és néha már elviselhetetlen. Sok barátom elveszítette az állását vagy éppen az állása még gyakorlatilag megvan, csak fizetést nem kap. Szörnyű ez az egész.
Január végén sajnos haza kellett költöznöm Budapestről, viszont a kialakult helyzet miatt ez most egy jó döntésnek bizonyult. Így legalább ebben a nehéz időszakban a családommal lehetek. Nem mondom, hogy mindig könnyű, de itt legalább nagyobb a mozgásterem, mint a panelban. Persze pozitívan kell állni a dolgokhoz, és remélni, hogy mielőbb véget ér.
Nálunk anya szerencsére tud itthonról dolgozni, viszont apukám buszsofőr, úgyhogy ő ezt nem teheti meg. A minden napjaimat, edzéssel, sorozatok, filmek nézésével töltöm leginkább, néha még főzni is szoktam. Általában egy nap kétszer szoktam erősíteni, járok biciklizni és sétálni, ezekre anyukám is eljár velem, mert neki is hiányzik a mozgás. A falut szinte sosem hagyjuk el, csak péntekenként mikor elmegyünk bevásárolni a hétre. Természetesen a közösségi oldalak által létrehozott mindenféle kihívásokban én is részt vettem, úgyhogy volt wc papírral dekázás is.
A barátaim, csapattársaim és az edzések nagyon hiányoznak, de mindig próbáljuk egymást feldobni egy-egy humoros képpel, vagy csak pár jó szóval, vicces videóhívásokkal. A bajnokságról sajnos semmit nem tudunk, de reméljük be tudjuk majd fejezni és nem ér így véget.
Szeretnék mindenféle okosat mondani és tanácsokat adni, de ebben a helyzetben nehéz. Annyit tudnék csak mondani, hogy próbáljon meg mindenki pozitív maradni, legyen a szeretteivel. Játszanak és beszélgessenek sokat, hiszen a rohanó hétköznapokban erre úgy sincsen idő.
Az biztos, ha ennek vége, mindenkivel iszok egyet!
