A futsal ünnepe!
Nemcsak Brazília ünnepelt, hanem Magyarország is, egy „Török" miatt. Jó volt nézni ezt a meccset, jó volt magyarnak lenni.
Ja! Megjegyzem hosszú idõ után végre jól is vezetett egy futsal mérkõzést, négyévente „egy"! (Nem is rossz az arány.) Gratulálok, de azért jó, hogy abbahagyja!/ Persze ez csak vicc!!!/
Érdekes döntõ volt. „Nulla" elsõ félidõ után egyre fokozódott a mérkõzés, a vége ...az pedig csúcs volt! (Tegnap is volt egy „csúcs" Magyarországon, hát ez a döntõ változatosabb és jobb volt!)
Na, akkor szakmázzunk egy kicsit!
Féltettem a spanyolokat ettõl a mérkõzéstõl, mert valahogy ez egy kicsit más csapat volt, mint amikor Javier Lozano irányította õket, valahogy akkor nagyobb rend és szervezettség volt.
Erre jön ez a döntõ, és... és egy nagyon okos szervezett csapatot láttam viszont. Ahogy közeledett a vége, egyre jobban tetszett ez a spanyol csapat! Rend és nyugalom volt a pályán! Nem vezettek egyszer sem, mégis az történt, amit õk akartak. Jól felkészültek a brazilok néha egyénieskedõ játékosából, nem siettek, az õ játékukban a csapatjáték volt az elsõ helyen.
Nemrég egy „Murcia" nevû csapat járt Magyarországon. Néztem ezt a döntõt, és több olyan játékost is viszontláttam, akik még korábban ellenfelek voltak. Valaki a „Gödöllõ-Murcia" mérkõzés után megkérdezte, hogy ki tetszett, vagy kit fogadnék el szívesen a csapatomban. Ki emlékszik már, hiszen világsztárok sokasága szerepelt a Murciában (meg a Gödöllõben), de nekem egy játékos tetszett igazán, és most is játszott. Tudják mit? Gondolkodjanak, majd a cikk végén megmondom ki is volt az. (Persze ez csak azoknak szól, akik látták a meccset!)
Na, de vissza a döntõre!
Meglepetésemre rengeteg „enyhe zárást" láttam mindkét oldalról. Ezek nem voltak feltûnõek, de nagyon okosan alkalmazták ezt a játékelemet. A „löbböt" is sokszor megpróbálták, de mindkét alakulat nagyon jól levédekezte.
Érdekes volt még, hogy a csapatok hasonló támadásvezetést alkalmaztak. 1-2-1-es, úgynevezett biztonsági felállásból - egy-két oldalpassz után - fõleg a középsõ játékos indult be, és „átmentek" 2-2-es felállásba. A spanyolok - egyénileg - oldalt, meghúzva, megpróbáltak néhány ilyen támadást lövéssel befejezni. Nagyon tetszett az is, hogy a brazilok itt tudatosan a fordított felállást erõltették (bal lábas a jobboldalon, a jobb lábas a baloldalon).
A hazaiak igen gyakran passzolták fel a labdát a vonal mellett. Volt ott egy „gyenge" centerük (Betáo), aki általában megtartotta a labdát, és átlövésre visszagurította azt a játékostársainak. Ezeknél az eseteknél nekem feltûnt, hogy a brazil játékosok a „felpasszok" után elég visszafogottan indultak meg.
Azért volt „egy" tudatos támadásvezetésük is, ami a hátsó három játékos összjátékán alapult. A középsõ jobbra passzolta a labdát, majd egybõl megindult a labdás játékos felé, és „bemutatott" egy enyhe zárást a labdás játékos ellenfelével szemben. (Természetesen ment vele a saját embere, mert hiszen ebbõl lehetett volna akár egy „löbb" is!) Visszatérve - az a játékos, akinél a labda volt, megpróbálta a túloldalon feléje induló játékosnak lövésre lekészíteni a „bõrt" - ebben az ominózus esetben Schumachernek. (Ezt a támadásvezetést csak Schumacher fent-léte esetén alkalmazták.)
A mezõny legjobbja - szerintem - a spanyol kapus volt, ...és talán a spanyol csapat szervezett védekezése! Amit játszottak, az az ún. „bunker-focinak" a spanyol változata, csak ezen a szinten már más a neve ennek a védekezési felállásnak!
Az egész mérkõzésen összességében úgy látszott, hogy a spanyoloknak nincs vesztenivalójuk, míg a másik oldalon az ún. „kötelezõ gyõzelem" eléggé bénítólag hatott. A spanyolokban több volt a tûz, míg a braziloknál Falcão sérülése zavart okozott a fejekben.
Azért volt olyan is, ami nem tetszett, például a szögletek. Nem tetszett, hogy az oldalberúgásoknál a védekezõ játékos letérdelt, és így próbálta levédekezni a szituációt. (Szerintem nem jött be.)
Nem tetszettek viszont a brazil edzõ cseréi! Volt olyan idõszak, amikor a világ egyik legjobb játékosa - Schumacher - majdnem tízpercig a pályára sem lépett. Talán sûrûbben, és tudatosabban kellett volna cserélnie. Nem tetszett az 5 a 4 elleni játékuk sem, mert ebben az idõszakban egyszer sem támadtak le. Nem tetszett még, hogy nem próbálták meg a vége elõtt - amikor még vezettek - lehozni a kapust, és labdát tartani. Azért volt, ami tetszett! Például a kapuscsere, hát...az nagyon profi húzás volt.
De befejezem a kritikáimat, mert még „valami" brazil drukker elolvassa ezt a cikket és jelzi majd, hogy nézzek már a tükörbe, mert „mit osztja az észt már megint ez a senki, aki csak egy magyar NB ll -es csapat edzõje, és hol jön õ egy brazil szövetségi kapitányhoz".
De, szerintem jobb, ha folytatom!
Az nagyon jó volt, hogy az Eurosport minden mérkõzést közvetített, mégis volt egy kis hiányérzetem! Hiányzott a „SZAKMA"! Az nagyon jó ötlet volt, hogy meghívták Kasza Jánost - a 2010-es magyarországi futsal EB fõszervezõjét, mert az EB-t õ tudja népszerûsíteni a legjobban. De „kedves" Eurosport, ahhoz, hogy meg tudjuk mondani valamirõl, hogy jó, vagy rossz, ahhoz elõbb a játékot, ebben az esetben a futsalt ismerni kell! Ugyanis, vannak olyan taktikai mozgások, támadásvezetések, felállások, amelyeket elõbb meg kell ismertetni a hallgatókkal, és a nézõkkel, hogy véleményt tudjanak róla alkotni. Röviden - ezt a játékot az EB-ig „el kell adni"!
Van addig még kb. 16 hónap. Addig kellene még ezt a sportágat népszerûsíteni! Addig kellene megismertetni a nézõkkel, hogy mirõl is szól ez a játék, és, hogy mi is az igazi szépsége, és a hasznossága.
Ezen a VB-n ezt a lehetõséget kihagytuk! Talán, majd négy év múlva...
Összességében jó döntõ volt, jó játékvezetéssel! Igazi szép ünnepe volt ez a futsalnak! Kár, hogy ezek az ünnepek csak négyévente vannak!
...és egy kicsit most gunyoros leszek, de azért leírom: „Magyarországon is kiemelten írtak errõl az eseményrõl! Naponta olvastam a futsal világbajnokságról a sportújságokban, és hallgattam a hírekben."
Hát... Igen! 2010 - ben Futsal Európa bajnokságot rendezünk, és a magyar média számára ez az esemény nem hír! A futsal-vezetõségnek erre is figyelnie kellene, sõt! Legalább a válogatott szövetségi kapitányát, és a „segédeit" (U21, nõk kapitánya) - minimum Õket - egy kis tanulmányútra kiküldhették volna. De, hát erre sem volt pénzünk! Így a fejlõdésre maradt a „TV", és maradt a szokásos önképzés.
És azt tudják, hogy így hol lesz majd a magyar kispályás foci? A bányászbéka...
Kis János
Ui.: Alvaro volt az a játékos!
