Goal - egy évtizedes teljesítmény
A GOAL PROGRAM - melyet Joseph Blatter a FIFA elnöke kezdeményezett még 1999-ben - fõ célja az volt, hogy gondoskodjon arról az infrastruktúráról, mely képessé teszi a FIFA tagszövetségei számára, hogy egymástól függetlenül fejlõdjenek. Tíz évvel és közel 400 projekttel késõbb elmondhatjuk, hogy ez az elképzelés realizálódott.
Tíz évvel ezelõtt, 1999. október 1-jén, 11 kísérleti jellegû projekt kapott szabad utat egy olyan új fejlesztési program részeként, melynek célja: segíteni és támogatni a FIFA tagszövetségeit.
Ennek az egyedülálló programnak, mely a GOAL nevet viseli, egyetlen fõ célja, hogy megadja a FIFA tagszövetségei számára azon infrastruktúrát, mely a hosszútávú fejlõdéshez szükséges. Akkoriban a különbözõ nemzetek szövetségei látszólag leküzdhetetlen problémákkal küzdöttek. A szándék megvolt. hogy javítsanak saját szervezetükön, de a hivatalok, a megfelelõ pályák és az öltözõk hiánya nem tette lehetõvé, hogy a labdarúgás professzionális szinten mûködjön, azaz megfelelõ infrastruktúra nélkül és a pénz hiánya mellett lehetetlenné váltak a különbözõ fejlesztések.
A FIFA-nak, mely mindig is tudatosan támogatta tagszövetségeit, mindezt figyelembe kellett vennie a fejlesztés koncepciói meghatározásakor. Az 1975-ben elindított World Development Programme keretében a világ futball vezetõ testülete úgy segítette a szervezeteket világszerte, hogy elõadásokat szervezett az adott országokban, segítette a játékvezetõk felkészítését. Így megalapozta azt a tudást, ami az alapvetõ fejlõdéshez és növekedéshez vezetõ utat biztosítja. Ez a fajta kezdeményezés azonban számos országban kudarcot vallott a pénz és az infrastruktúra hiánya végett, ezért Joseph S. Blatter a FIFA elnöke úgy látta jónak, ha minden tagszövetségnek „House of Football"-t adományoz, vagyis egy olyan komplex intézményt, mely az adminisztratív és a technikai központot egyaránt tartalmazza, s amely a futball fejlesztések fõ erejeként mûködne. Mindez a Gól Program egyik legjelentõsebb lépésévé vált.
1999-ben Blatter, a FIFA Technikai Bizottságának támogatásával kezdeményezte a Goall Program létrehozását. A kezdeti költségvetés 100 millió svájci frank volt, melyet 100 szervezet között osztottak szét az elkövetkezõ három évben. Bár a FIFA fejlesztési programjának az elmúlt tízéves történetét nem lehet csupán számokkal kifejezni, az adatok mégis igen kifejezõek. A program mindezidáig 386 új projekttel növekedett, amely 127,638,596 amerikai dolláros beruházást eredményezett - és ebbe az összegbe még nem is tartoznak bele a különbözõ támogatások, a szövetségek önerõbõl hozzátett része, valamint a FIFA Pénzügyi Segédlet Programjának és más szervezeteknek az adománya.
Összesen 76 pályát, 97 központot és további 176 technikai centrumot létesítettek a program keretén belül.
Az 1999-es célkitûzés, melyet nemcsak hogy kiválóan teljesítették, de túl is szárnyalták azt köszönhetõen annak a lelkesedésnek, melyet a tagszövetségek mutattak. Ma a FIFA 208 tagjából 19 kivétellel mindenki részesült a Goall Projektben, vagyis összesen 189 szövetség profitálhatott a programból.
Vegyük Grúzia példáját, amely a FIFA, az UEFA, valamint a helyi önkormányzat együttmûködése révén igen nagy fejlõdésen ment keresztül. Menjünk vissza 2001-be, amikor a Goal programot koordináló bizottság jóváhagyta az elsõ grúz projektet, melynek értelmében egy olyan nemzeti technikai központot létesítenének Tbilisziben, amely magában foglalja az elszállásolást, a pályák kiépítését, az öltözõket és irodákat. Ezt a központot végül 2003-ban át is adták. Két évvel késõbb a második Goal Projektnek köszönhetõen felavatták az ország elsõ mûfüves pályáját. Eközben Grúzia harmadik projektje - mely még most is folyamatban van - az ország legtehetségesebb fiataljaira összpontosít. A technikai központnak és az új projektnek köszönhetõen most már jelentõsen megnövekedett a lehetõség a játékosok fogadására a nõi csapatoktól kezdve, a fiatalokon át egészen az elsõbbséget élvezõ válogatottig.
A Goal Program legfõbb mintája világszerte ugyanaz: Jordániától (technikai központ és mûfüves pálya) Bangladesig, a Zöld-foki Köztársaságtól (kombinált központok, technikai központ és mûfüves pálya) Nicaraguáig (technikai központ és hagyományos pályák).
Néhány szövetség úgy használta fel a Goal Program támogatását, hogy egyúttal fejlesztési lehetõséget biztosított a futsal és a strandlabdarúgás számára is. Az Argentin Futball Szövetség például ennek a programnak keretében tökéletesítette a futsal és strandlabdarúgás infrastruktúráját, valamint egy futsal csarnokot, adminisztrációs irodákat és egy orvosi központot létesített, ezenkívül a strandlabdarúgáshoz szükséges fényszórókat vásárolt.
Ezek a fejlesztések, melyeket a Goal Program véghezvitt nem is olyan régen még világszerte elképzelhetetlennek tûntek a futball számára. Korábban nem gondoltuk volna, hogy például egy FIFA instruktor 2009-ben elutazhat a palesztinai Ramallahba, azért hogy egy tíznapos felkészítést tartson mûfüves pályákon a palesztin instruktoroknak. Azonban az effajta elképzelések mára már nem csak álmok, hanem valóság, hála a Goal Programnak.
Reynald Temarii, az Óceániai Labdarúgó Szövetség elnöke és a Goal Program Bizottsága tagja így nyilatkozott a FIFA WORLD-nek a Goal Program szövetségekre gyakorolt hatásáról: „Az 1999-es Goal Program, mely Joseph Blatternek és Michel Platini támogatásának köszönhetõ, 2009-ben az Óceániai Labdarúgó Szövetség mind a 11 szövetségének technikai és adminisztratív központot létesített, mely igencsak egyedülálló Óceánia sportéletében. Ezeknek köszönhetõen mostanra már képesek vagyunk különbözõ fejlesztési programokat kezdeményezni és megszilárdítani, valamint a szövetségeink vezetését megerõsíteni, felfedezni és edzeni a tehetséges fiatalokat a csendes-óceáni térségben."
„Ez az infrastruktúra szintén hozzájárult két másik csendes-óceáni szigeteki csapat (Salamon-sziget és Tahiti) fejlõdéséhez vagyis ahhoz, hogy ezen országok csapatai képesek legyenek felkészülni a különbözõ tornákra. Ennek köszönhetõen a Salamon-szigeteknek sikerült kvalifikálni a 2008-as FIFA világbajnokságra és a 2009-es FIFA strandlabdarúgó világbajnokságra, Tahiti pedig a 2009-es FIFA U-20-as világbajnokságon vehet részt.
A következõ tíz évben a Goal Program még jobban együtt fog mûködni a magánszférával, hogy még több életet hozzanak a futball központokba és a klubokba azáltal, hogy fejlesztik a helyi menedzsmentet, a vezetõk és a technikai személyzet szakértelmét.
Nézzünk a jövõbe
A Goal Programnak köszönhetõen a futball minden egyes területe jelentõs mértékben fejlõdött. Az adminisztratív munkálatok sokkal professzionálisabb szinten mûködnek, a menedzserek és a bírók jobb felkészítést kapnak, a válogatott csapat fejlettebb körülmények között edzhet és egyre több tehetséges fiatal futballista tûnik fel.
Sõt mi több az orvosi ellátás szintén nagy változáson ment keresztül. A program elsõ fázisa befejezõdött.
A Goal Program lehetõvé tette azt a felismerést, hogy a FIFA-nak és tagszövetségeinek együtt kell mûködnie ahhoz, hogy új fejlesztéseket hozzanak létre a labdarúgásban. Mindazoknak, akik részt vettek a Goal Programban, sikerült megvalósítaniuk nagyra törõ vágyaikat, köszönhetõen Joseph Blatternek és a Goal Program Bizottságának, akik a pályázatok kiválasztásáért és jóváhagyásáért felelõsek.
A Goal Program jelentõsen megváltoztatta a FIFA és az egész labdarúgás szemléletét a különbözõ fejlesztésekkel kapcsolatban. Nem szabad hátradõlni. A labdarúgás résztvevõi nem állhatnak le, folytatni kell a fejlesztési lehetõségek felkutatását, s azok megvalósítását.
Forrás: www.fifa.com
