A DEAC-ról Zsuponyó Leventével
2016.03.08 | 22:31
Meg kell tanulnunk kicsit árnyékban élni….
Aki benne él a futsal életünkben, az tudja, hogy anno a hőskorban Debrecen az egyik fellegvára volt a magyar futsalnak. Aztán jó ideje ismét tapasztalunk próbálkozásokat a civisváros részéről, de igazán, csak a női futsalosokról érkeznek hírek. A jelenkor debreceni „futsal őrültje” Zsuponyó Levente, aki évek óta próbálkozik Hajdú megyében ennek a sportágnak visszaállítania a rangját. A vele készült riportunkat olvashatják.
Mikor, és hogyan kerültél kapcsolatba a DEAC-al?
- Lelkes és motivált voltam 2014 augusztusában, mikor két év kényszerű száműzetést követően Bács Zoltán egyetemi kancellár visszahívott a DEAC futsal szakosztályának élére. Rengeteg adminisztrációs és ügyviteli probléma akadt, így igazából szakmával foglalkozni nem, csak improvizálni lehetett a kezdetekben. A női csapat példátlan visszasorolása a másodosztályba, vagy a női csapat első osztályú tagsága miatti TAO támogatási pénzvesztés (büntetés), a véleményem szerint akkor bőven első osztályú kerettel és szakmai stábbal rendelkező férfi csapat osztályozón való egyidejű elbukása nem az a teher, amit szívesen vesz a vállára az ember az újrakezdéshez. A női futsal csapatnál az egy éves másodosztályú száműzetést a tömegesítésre fordítottuk. Aki valamelyest is benne van női labdarúgás mindennapjaiban, azt tudja, hogy ez az a pont, amin áll vagy bukik a hosszú távú tervezhetőség, problémamentes sikeres működés.
Milyen célt tűztetek ki legelőször magatok elé?
- A debreceni futsal évek óta kereste, de mégsem találta a fogást a megyeszékhely minőségi munkát végző labdarúgó utánpótlás nevelő műhelyein. Sokszor még most is azzal találkozunk, hogy még az egyetemi egyesületek keretein belül sem tapsikolnak az örömtől a nagypályás edzők, ha ügyesebb játékosaikat ki szeretnénk emelni heti egy futsal edzés elejéig.
A Debreceni Labdarúgó Akadémián a fiatalabb leány korcsoportokkal nagypályán foglalkozó Szegedi Szabolcs azonban készségesnek mutatkozott az együttműködésre, melynek jutalma rögtön indulásnak egy országos bajnoki cím lett a futsal leány U16 korcsoportban. A pozitív visszajelzés birtokában az idén már 3 korcsoportban 4 leány utánpótlás csapatot versenyeztetünk. Arra talán magunk sem gondoltunk, hogy az U16-os korcsoport lányai szinte minimális átmenettel a felnőtt csapat értékes tagjaivá tudnak válni. Márpedig Horváth Viktória 3 mérkőzésen lőtt 6 gólja több mint figyelemre méltó.
Akkor hogy is áll a helyzet a lányoknál?
Méltatlan lenne, ha a női felnőtt csapatot megszállott fanatizmussal építő Sólyom Attila - Radics Ágnes páros szerepéről nem ejtenék néhány szót. Elkötelezettségük, akaraterejük, harcosságuk a motorja fiatal csapatunk majd minden sikerének. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy nagy rajongója voltam korábban a női futsalnak. A DEAC női csapatától a hazai mérkőzéseken tapasztalt hőfokú szenvedély, a csapat tagjainak alázata a sportág iránt azonban nem is csak engem nyert meg jó időre szurkolójuknak, hiszen stabilan még legalább 150-200 néző tekinti meg a találkozóikat.
Szó sincs itt kérem langyos labdapattogtatásról! A csapatszinten még hiányzó rutin és a futsalszakmai szempontú fejlődés pedig idő és stabilitás kérdése. A jelenlegi sikerként megélt januári/februári győzelmeket pedig helyén kell, hogy kezeljük! Még csak próbálhatjuk idén azt a rendszert ahol a legmagasabb osztályú futsal mellett nagypályán is együtt játszik a csapat gerince a női NB2-ben. Meg kell találnunk az ideális egyensúlyt a szakágak és az utánpótlás folyamatos beépítése kapcsán! Pénzügyi erőforrásaink szűkössége okán, nekünk nincs és nem is lesz lehetőségünk professzionális, fél és álprofi játékosok igazolására, melynek ellentételezésére nem félünk új utakat járni, új lehetőségeket kipróbálni, hogy együtt tartsuk fiatal és tehetséges keretünket.
Úgy tűnik, hogy ismét pozitív pályára álltak a fiúk is.
A férfi felnőtt futsal csapat az előző szezonban megpróbált azonnal visszakerülni az első osztályba, ahonnan osztályozón esett ki. A szakmai irányítás a korábbi másodedző, Milbik Kálmán kezébe került, akinek az NB1-es keret együtt maradó gerince továbbra is rendelkezésre állt. Sokáig úgy tűnt, hogy nem irreális elvárás az NB2 Keleti csoport megnyerése, hiszen a telet a dobogó legfelső fokán töltötte az alakulat. Egy szerencsétlen sérüléshullám azonban bebizonyította, hogy hosszú kispad, mennyiségi és minőségi utánpótlás háttér, illetve a játékosok általi futsal preferálása a nagypálya és téli teremtornák, városi kispályás bajnokság kárára nélkül csak átmeneti vagy látszateredményeket lehet felmutatni.
Az idén, és ezt követőn is minden évben úgy vágtunk, vágunk neki a másodosztályú küzdelmeknek a férfi felnőtt csapattal, hogy ha tisztességesen tudunk felkészülni, akkor van bennünk annyi spiritusz, hogy meg is nyerjük azt.
Hogy álltok az utánpótlással?
Hét éve követem napi szinten a magyar futsalt, de egyszerre egy helyen annyi tehetséges fiatalt, mint amennyi a DEAC és a DASE utánpótlás csapataiban van, megmondom őszintén nem hittem, hogy össze lehet szedni. Buglyó Roland utánpótlás nevelő kollégám azonban hétről hétre tesz csodát és sorra bukkannak fel a potenciálisan fél- egy év múlva akár a felnőtt keretben is bátran bevethető futsal palánták. Félek 90 %-ukat elveszítjük idővel a lehetetlen edzésállapotok miatt, hiszen ha egyáltalán van edzés, akkor az késő este van. Vajon melyik apuka vagy kollégiumi nevelőtanár tolerálja hosszú távon 16-18 éves gyermeke 23 óra utána hazaérkezését?
A gyerekek egy része azonban ha kell lóg, füllent, fedezi a másikat, kollégiumban marad hétvégén vagy több száz kilométert utazik, csibész és életrevaló csak ha lehetősége van rá kicsit együtt lehessen barátaival és futsalozhasson. Nagy kérdés, hogy sikerül-e a lemorzsolódást azon a szinten belül tartani, amely a jövő folyamatos építését jelentené.
A férfi felnőtt csapatnál az is a jövő nagy kérdése, hogy a felbukkanó tehetségek milyen sebességgel áramolnak át a fél- vagy álprofi futsal világába. A mi értékmérőnk is, hogy a Pallai – Angyalos – Siska – Varga – Nagy kezdő ötös hogy muzsikál Nyírgyulajban, vagy a DEAC csapataiból korábban Berettyóújfaluba igazolt fiatalok közül hány kerül tartósan Turzó József keze alá. Nem beszélve arról, hogy fiatal keretünk jelentős része nem vallana szégyent az első osztály középmezőnyében sem, ha lehetősége adódik mennyiségben is minőségben edzeni. Jól látható ez Varga Danika példáján, aki pár napot követően az Nb1-es Nyírgyulaj meghatározó játékosává nőtte ki magát az ősszel.
Mennyi idő múlva láthatnak újra első osztályú férfi csapatot Debrecenben?
Számomra most úgy tűnik (ne legyen igazam), hogy legalább egy fél évtized kell még hozzá, hogy egy esetleges szerencsés csillagzat alatt egy csapatban láthassam a DEAC legjobb futsal játékosait, edzőit, akik végre fekete-fehér mezben hazai közönség előtt is megmutathatják, hogy mennyit is ér a debreceni futsal.
Jelenleg a férfiaknál már ott tartunk, hogy sérülések, eltiltások, forma ingadozás miatt az elmúlt négy mérkőzésen négy többé-kevésbé eltérő kerettel léptünk pályára, de mindez nem volt különösebb hatással eredményességünkre. Az őszi botladozásaink miatt azon már túl vagyunk, hogy a tabella elejét nézegessük a feljutás szempontjából, de presztízskérdést csinálunk minden mérkőzésből, akit csak bírunk, azt megverünk, annyira amennyire csak lehet. Sűrű a Keleti csoport középmezőnye, minden mérkőzésünk a szezon hátralévő részében maximális koncentrációt igényel, ha előrébb akarunk végezni, mint tavaly.
A nézők sem immunisak Bagi Tamás cseleire, Kántor Tamás bombáira, Sándor Bence ösztönös megmozdulásaira, a pár mérkőzés után is már védjeggyé váló Kapusi-Devits páros kapcsolatra, Pallai Zsolt eddig nem soha tapasztalt eltökéltségére, a két Máté (Kasuba és Kovács) kőkeménységére, Vámosi Marci bravúrjaira. Egyre több néző már nem csak a sportág iránti kíváncsisággal jön ki hazai mérkőzéseinkre, hanem érzelemmel és szenvedéllyel közelíti meg a csapatot, annak tagjait. Lassan marketingben is fel kell, hogy nőjünk a feladathoz, de sajnos nem lehet mindent fronton egyszerre előre tőrni.
És ha győz a csapat, vagy újabb fiatal tehetség kerül a szemünk elé egy edzésen, utánpótlás minitornán, akkor a nyomasztó gondok hirtelen tovatűnnek, és hangosan csettint a nyelvével, majd állát dörzsölve, mosolyogva ezt mondja Elek Gergő barátom:”Ebből a játékosból válogatott futsalost nevelünk!”. A siker és sikertelenség elválasztó vonala, ami eldönti, hogy a kapufáról ki vagy befelé pattan a labda az a kemény munka.
Ki a felelős a férfi szekcióban folyó munkáért?
A férfi felnőtt és U20 csapatnál Elek Gergő a munkafelelős. Nálunk a labdák és a cipők hamarabb szakadnak az átlagosnál, teremből pedig sosem lehet elég, a játékosok pedig zokszó nélkül utaznak ki vidékre vasárnap a műfüvön is egy taktikai edzésre, mert „a pontrúgások még nem olyanok, amiket elképzeltem”.
Az igazi visszaigazolást az edzőkkel, játékosokkal közös munkáról az jelentené számomra idén, ha mind leány U16, mind fiú U17 és U20 UP csapataink bekerülnének a korosztályos országos négyes döntőbe, valamint lehetősége lenne néhány fiatalunknak meghívót kapnia a korosztályos nemzeti válogatottak összetartásaira. Nagyot lendítene a respektünkön, ha valamelyik korosztályos négyes döntőt az új egyetemi csarnokban mi rendezhetnénk.
Minőséget csak mennyiségből lehet nevelni, de most, amikor jó (fél)úton vagyunk a tömegesítésben, sajnos már látszanak a gátjai is. Egy probléma megoldása, újabb három másik felmerülését vonja maga után. Hiába sikerült elérnünk, hogy az edzéseken most már optimális 10-15 fős létszámmal tudjanak edzeni utánpótlás csapataink, ha nincs mikor és hol, valamint futsal specifikus szakmai tudás nélkül jobbára a magunk kárán tanuljuk meg mi célra vezető és mi kevésbé.
Hogy látod a lehetőséget a szakmai munka fejlesztésében a keleti országrészben?
Külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy kiváló helyzetben vagyunk, mert Debrecenben máshol, Berettyóújfaluban és idén Nyíregyházán is olyan szakmai tudás áll rendelkezésre, melyből sikerrel építkezhetnénk….ha hozzáférnénk. Elsősorban a mi hibánk, de különböző okokból még jelentős az elmaradásunk az elvégzett edzésmunka szakmaisága terén. A futsal edzőképzés, ha indul egyáltalán idén, akkor beugró feltételként az MLSZ B licensz megléte kötelezőnek tűnik. Nem világos előttem az MLSZ célja jelenleg. Ha le akarja választani a nagypályás labdarúgásról a szakágat egy szint felett (ami az eredményesség záloga), akkor az edzőképzésben ne a nagypályás labdarúgás irányába már elköteleződött (B licensz már feltételezi azt) edzőkre építsen!
Marad az internetről és innen-onnan elesett szakmai anyagok értelmezése, alkalmazása, mérkőzésnézés és az önképzés. Ez nem egyedi probléma, hiszen egy-egy hasonló cipőben járó kollégával történő beszélgetés kapcsán, rendre felmerül az a közös igény, hogy ha már ennyire megszerettük ezt a sportágat, akkor szeretnénk minél többet tudni róla, jó lenne egy használható közös tudásbázis. Van tehát tudásszomj, és az a bizonyosság, hogy nem tudunk mindent, de szeretnénk többet tudni. A jövőben a szakmaiság terén szeretnénk lépni előre egyet, tekintettel arra, hogy ez leginkább rajtunk múlik.
Új sportcsarnokot kaptatok a közelmúltban, ami nagy előrelépés lehet a klub életében.
A tömegesítés – szakmaiság – infrastruktúra háromszög terén a legszűkebb keresztmetszet továbbra is az edzésinfrastruktúra. Az egyetemi infrastruktúrában az alapvető prioritás: 1. egyetemi testnevelés 2. egyetemi szabadidősport 3. DEAC/DASE 4. külsős bérlők.
