Bár a brazilok arra esküsznek, hogy szinte születésük pillanatától szerettessék meg a labdát a gyermekekkel, a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy legérdemesebb elkezdeni a tanítást, szervezett keretek között, úgy 6 éves kor tájékán. A futsal és a futball technikához szükséges mozgások nem velünk született természetes mozgásformák, azokat meg kell tanulni. Erre legalább nyolc évre van szüksége egy embernek, amelybõl négy év a durva, négy év pedig a finomkoordinációs idõszakot öleli fel. A kamaszkor elérésével már az izomzat és a csontozat eltérõ ütemû növekedése miatt koordinációs zavarok lépnek fel amely hátráltatná a fejlõdést. Sokszor ebben az idõszakban még az egyébként ügyes játékosoknál is szemmel látható visszaesés következik be. Az idegrendszer kialakulásának befejezõdésével pedig a mozgástanulási készség is eléri a tetõpontját, így a technika alapfejlesztése legkésõbb 14 éves korban befejezõdik. Ezt követõen már csak a játék sebességhez történõ alkalmazkodásra lehet esély, vagyis az addig megszerzett tudás alkalmazására, kis mértékû csiszolására. A fõ célnak tehát ebben a kezdeti idõszakban a játék megismertetése és megkedveltetése mellett a technikai tudás minél magasabb szintû elsajátítása kell, hogy legyen. 6 éves korban még álló helyzetben a labda átvételek és továbbítások megismertetése a legfontosabb.
A gyermekek tevékenységét ebben a korban az anya képes leghatékonyabban befolyásolni. Talán éppen ezért foglalkozik az UEFA és a FIFA kiemelten a nõi labdarúgással, mert talán így több édesanya áll pozitívan a labdarúgáshoz, és viszi el csemetéjét az edzésre. Az anya jelenléte és együttmûködése nagymértékben segíti a gyermek elõrehaladását. A fõ hangsúlyt azonban az iskola, a tanulás fontosságára kell helyezni.
A labda mérete a teniszlabdától egészen a kisebb gumilabdákig terjedhet. A túl nagy vagy nehéz labda korai erõltetése korlátjává válhat a sikeres fejlõdésnek, elveszítheti a kedvét a gyermek. Ebben a korban ugyanis a kicsik legnagyobb gondja az, hogyan lehet a labdát megfogni, megállítani vagy rúgni. A guruló vagy pattogó labdához hogyan kell alkalmazkodniuk. Cél a labda uralásának elsajátítása. Ehhez kell sok labdaérintéssel szoktatnunk a gyerekeket, és ezért sem mindegy mekkora labdát használnak. Mindenkinek külön labdája legyen.
Taktikai oktatásról még nem eshet szó, hiszen a gyermekek birtoklási vágya ezt teljes mértékben lehetetlenné tenné. Nem szívesen osztoznak ugyanis senkivel sem a játékszeren. Éppen ezért, egyetlen cél csak a labda és játék megkedveltetése lehet, korlátok és megkötések nélkül. Az ügyesség fejlesztése tehát többnyire partnerek nélkül a legcélravezetõbb, hiszen így sokat érhetnek a labdához, és önmaguk diktálhatják fejlõdésük ütemét is. Ebben az idõszakban, többnyire olyan feladatokat kell adjunk a gyerekeknek, amelyeket egyedül kell megoldaniuk, vagy a labda megszerzésére vagy megvédésére irányulnak. Mindezt játékos versengés formájába kell önteni. Ilyenkor mindig egyik irányból a másikba irányuljon a játék.
A kreativitás fejlesztése részesüljön elõnyben. Folyamatosan bátorítsunk, dicsérjünk és jutalmazzunk. A futás, és a technikai elemek gyakorlása, valamint a játékok között a gyermek nem tesz különbséget, így egyformán használhatjuk mindet a változatos edzések érdekében, amelyek ne legyenek többször, mint heti egy- két alkalommal.
A foglalkozásokon feltétlenül szerepeljenek az alábbi feladatok:
- célba rúgás, álló és mozgó felületre és megadott területre belsõvel, csüddel
- a labda megtartása egyénileg és közösen, cselek
- a labda megszerzése
- kapura lövés belsõvel és csüddel
- futás a labdával - labdavezetés
Kondicionális edzésrõl szó sem lehet! Éppen azért, mert életkori sajátosságuk, hogy még nincs megfelelõ izomzatuk, ebben a korosztályban a gyermekek hajlékonyságával kiemelten érdemes foglalkoznunk. Olyan gyakorlatokat iktassunk be az edzéseken, amelyek játékos formában az izületek hajlékonyságát, rugalmasságát segítik elõ. Figyelem! Véletlenül sem nyújtásról van szó!
Ugyancsak meghatározó jelentõségû ebben a korban a gyermekek mozgáskoordinációjának, egyensúlyérzékének a fejlesztése. Ez teremti meg az alapját annak, hogy a késõbbiekben helyes futótechnikával rendelkezzenek, és képesek legyenek nagy lendülettel is labdát vezetni vagy cselezni. Mindezeket a gyakorlatokat labdával és labda nélkül is csináltathatjuk, de minden esetben ezek is játékos formában történjenek. Minden olyan feladat jó, amelynél változik a súlypont, vagy a felület, amelyen állnak. A szlalom futásoktól kezdve a vonalakon történõ labdavezetésekig, vagy a fogójátékokig egyaránt használhatóak ebben a korban. Ez utóbbiakat össze lehet kötni a reakció sebesség fejlesztésével is, amelyet különbözõ pozíciókból célszerû végrehajtaniuk.
A hosszú magyarázatok gátolják a gyerekek koncentrácós készségét. Õk inkább a bemutatás, és a szemléltetés által tanulnak. Éppen ezért, ne használjunk hosszú körmondatokat és bonyolult kifejezéseket sem! Egyértelmû rövid, tömör utasításokat adjunk, és ne fukarkodjunk a dicséretekkel sem. Támogatni kell a gyereket, de a hibajavítás szükséges.
A feladatok végzése ne tartson sokáig, és gyakran ismételjünk, mert elfelejtik, mit is csináltak korábban. A szabályok betartását már meg kell követelni, mint ahogyan a figyelem fejlesztését is el kell kezdeni.
A munkát az önfeledt játék jellemezze, a tanítandó elemeket bújtatva kell megtanítani számukra
Kozma Mihály
