Ez az életkor ideális a futsal tudatosítására, cél a játékérettség megszerzése. Itt már jobban értik az összjátékot, kezdik figyelni társaik mozgását játék közben, és kezdenek elõre gondolkodni. Nem képesek viszont folyamatosan koncentrálni, ez azonban a korosztály végéig nagyot javul. Olyan feladatokat kell eléjük tûzni, amelyeket meg tudnak oldani, ellenkezõ esetben hamar elveszítik a kedvüket. Pszichikailag labilisak, teljesítményük ingadozó, inkább támogató kritikát igényelnek. Sokszor túlértékelik magukat, a hibajavítások inkább megbeszélés formájában történjenek. Míg az elõzõ életkori szakaszokban a játszva tanuláson volt a fõ hangsúly, itt a játszva gyakorláson van. A mozgást és a viselkedést kontrol alá kell helyezni. Gyakran elõfordul, hogy a sorok végén, vagy két feladat végrehajtása között már beszélgetnek, lökdösõdnek, viháncolnak a gyerekek. A teljesítményük ezzel arányban csökken, hiszen ennek a kornak is a fõ jellemzõje a vizuális beállítottság, az elsõ látásra történõ tanulás. Ha nem tartunk fegyelmet, és nem érjük el a figyelmet, nem tudunk haladni. Ebbõl következõen rendkívül nagy szerepe van a gyakorlatok bemutatásának, a helyes megoldások kiemelésének. A rövid magyarázatoknak, és hibajavításoknak, valamint a nem túl hosszú ideig tartó gyakorlatoknak. Jó ha tisztába lesz vele mit nyerhet egy jó kivitelezéssel és mit veszíthet egy rosszal. A felelõsségérzetre szoktatást el kell kezdeni.
Ebben az életkorban fejezõdik be a gyerekeknél az idegrendszer kialakulása. A helyesen megtanult mozdulatok véglegesen beidegzõdnek, késõbb már nagyon nehéz ezeken javítani. Döntõ tehát, hogy eddigre le kell tegyük a technikai képzés alapjait. Ebben az idõszakban rendkívül lelkesek és tanulékonyak is a srácok, ezért ha értõ kezekben vannak, megalapozhatják a jövõjüket. De persze le is maradhatnak. Ha az edzõ nem veszi elég komolyan a munkáját, tönkreteheti egyes gyermekek jövõjét. Talán az sem véletlen, hogy most érkezik el a gyermekek számára azon idõszak, amikor elkezdenek ragaszkodni egymáshoz, de ezen túlmenõen, az edzõjük személyéhez is. Ne éljük tehát ezzel vissza! Minden életkor megköveteli a maga specialistáját, de ezt az idõszakot kiemelten kell kezelni. Döntõ tehát, hogy a helyes futómozgást és lövési technikát, az átadásokat és átvételeket, különösen a talpal történõt, ennek az idõszaknak a végén, már tökéletesen tudják a gyerekek. Gyakran elõfordul azonban, hogy nem akarnak lõni, ezen át kell segíteni õket. Az edzõ türelme és hozzáértése elengedhetetlen feltétele a fejlõdésnek. Még több figyelmet kell fordítanunk a kétlábúságra, gyakoroltatni kell mindkettõvel a gyerekeket. Adhatunk házi feladatokat is, amit otthon egyéni képzés keretében önállóan is megoldhatnak. /dekázás, rúgásformák stb./
A lelkesedés, a gyõzelem utáni vágy nem befolyásolhatja a mozgások technikai kivitelezését, a taktikai átláthatóságot, a csapatjátékot. Ez fontosabb az eredménynél is! A sok hibajavítás a késõbbiekben megtérül, mert a csapatjáték alapjainak lerakása és alapvetõ taktikai megoldások megismerése is ennek a korosztálynak a sajátja. Éppen ezért hibás azon szülõi magatartás, amikor a pályán kívülrõl belehajtják gyermekeiket a gyõzelembe, holott ebben a korban még nem ez a döntõ cél. Gyakran van ebbõl konfliktus az edzõ és a szülõ között is, és ha ebben az esetben enged az edzõ, akkor a gyermek fejlõdése megtorpan, a hibás dolgoknak, mozdulatoknak késõbb jelentkezik a hátránya. Tartsunk fogadóórákat a szülõknek és a tájékoztatás mellett, ismerkedjünk is meg a családi hátterekkel. A kamaszkorban ennek, rendkívül nagy hasznát vesszük.
A technika kiemelt fontossága mellet tehát elkezdõdik a csapattaktikával való megismerkedés is. A védekezés és a labda megszerzése is a játékhoz tartozik.
Eddig ugyanis csak a saját labdabirtoklásukkal foglalkoztak, és kizárólag a támadásvezetésre összpontosítottak a gyerekek. Itt azonban már többször próbálják visszaszerezni a labdát. Lépésrõl lépésre kell megtanítani õket, milyen ellenállásokkal találkozhatnak a mérkõzéseken. Néha az edzõnek, létszámfölényes helyzetekkel kell rábírnia a labdát birtokló játékost, a kezdeményezésre. Egyszerû világos és áttekinthetõ játékhelyzeteket kell teremteni, hogy gyorsan tanuljanak.
Fontos, hogy a technikai és taktikai gyakorlatokat, a különféle pozíciós játékokat és mérkõzésformákat egy edzésegységbe, egymásra épülõ rendbe kell összeállítani, mert a játékosok csak így képesek rögzíteni a megtanult feladatmegoldásokat. A bemelegítés minden esetben labdával történjen. Nyújtásra kár pazarolni az idõt, inkább a tanulás álljon a foglalkozások középpontjába. Az edzés legyen pergõ ritmusú, jó hangulatú, játékos. Engedjük a kreativitást, hagyjuk, hogy maguk döntsék el, milyen feladatmegoldást választanak. Törekedjünk az egyénenkénti hibajavításra. Egyszerre nem szabad túl sok taktikai utasítást adni, és ne állítsuk meg az edzést hosszabb magyarázatokkal. A játékszabályokat pontosan elõre tisztázni kell, és következetesen betartani azokat, mert a gyermekek igazságérzete ebben az idõszakban már rendkívül erõs. Ugyanakkor meg kell tanítani velük, hogy a játékvezetõ döntéseit el kell fogadniuk.
A heti rendszerességgel jelentkezõ edzések száma legalább 3 alkalom legyen, ideje pedig 80 perc.
- 15 perc bemelegítés mindig labdával
- 30 perc technikai taktikai alapgyakorlatok
- 30 perc mérkõzésformák, mérkõzéshelyzetek gyakorlása, játék
- 5 perc levezetés
Nem szabad zavarba hozni, vagy a többiek elõtt megszégyeníteni a gyermeket, mert ez rendkívül mély nyomokat hagyhat a lelkükben.
Ez a korosztály a legérzékenyebb a dicséretekre, jutalmazni kell a teljesítményüket. A képzésben eddig az életkorig nincs különbség a fiuk és a lányok között, minden egyformán tanítható.
Kozma Mihály
