Tekintettel arra, hogy a gyermekek fejlõdése egy folyamatosan egymásra épülõ tudás eredménye, a következõ korosztálynál, a 10 -11 éveseknél is meg kell tartanunk a fokozatosság elvét. Továbbra is az egyszerûtõl haladunk a bonyolultabb irányába és a lassú végrehajtástól az egyre nagyobb sebesség felé. Mindazt tehát, amit eddig megtanultak a gyerekek, folyamatosan használni és ismételgetni kell, egyre nagyobb sebességgel és biztonsággal. A cél itt már egyértelmûen a labdás technikai készség fejlesztése, és a játékhoz szoktatás. A játék és a tanulás egyforma súllyal jelentkezik tehát.
A gyakorlatok során a feladatmegoldások változó játékhelyzetekben történjenek, és a gyerekek törekedjenek a technikai elemek minél jobb elsajátítására. Egyszerû játékhelyzeteket oldjanak meg, hogy elegendõ tapasztalatot gyûjtsenek, amit majd a játékban fel tudnak használni. Ebben a korosztályban még legérdemesebb a 2-2 elleni formát választani, akár négy kapura is, hogy a sok labdaérintés mellett a gólszerzés öröme fokozza a sikerélményt. Ilyenkor elég, ha csak félpályán játszanak a srácok. Már csak azért is mert szinte mindenki gólt akar szerezni, mindenki csatárt szeretne játszani. A gyerekek ebben a korban a technikai villogást helyezik elõtérbe, ilyenkor legfogékonyabbak annak megtanulására, hiszen közvetlenül tapasztalják annak elõnyeit. Éppen ezért, a hibák javítását is azonnal elfogadják.
A labdás játékosnak törekednie kell a magabiztos labdabirtoklás elsajátítására, míg a labda nélkülinek a szerelés során az egyensúlyának megtartására. Ez a kor a szervezett, egész pályán történõ játék kezdetét is jelenti. A belsõvel történõ pontos átadások, és más rúgásformák ismerete itt már döntõ. A feladatokat állandó helyezkedések, fordulások, és visszafordulások közben kell végezniük. Játékkal taníthatunk a legtöbbet, amelyben hagyjuk dönteni a gyerekeket. Jó, ha maguktól jönnek rá a helyes megoldásokra. Lényeges az is, hogy az edzésgyakorlatok mulatságosak és szórakoztatóak legyenek, minden játékosnak jusson labda. A kétlábúságra szoktatást akár házi feladatok kiadásával is erõltetni kell.
Az edzéseken az eddig tanultak ismétlése és egyre magasabb szintû elsajátítása mellett kiemelt szerepet kell kapjon a technika oktatása:
– labdavezetés és cselezés, álló és mozgó akadályok között
– cselezés minden formában
– átadás teljes csüddel
– átadás belsõ csüddel
– talpal történõ átvétel, mellel történõ átvétel
– ívelések
– lövések célra
– párharcok
– páros lábról felugrások és érkezések
– testcselek irányváltással
A taktikai résznek pedig tartalmazniuk kell:
– 2 kapra történõ játék 4-4 ellen egész pályán.
– 2-2 – es felállás
– A területvédekezés alapjai
– A védekezésbõl a támadásba történõ átmenet és fordítva
A hetente rendszeresen jelentkezõ foglalkozások 2-3 alkalommal legyenek, az edzésidõ 60 perc. Az edzés nem lehet túl hosszú.
– 20 perc bemelegítés és a technikai elemek hangsúlyozott fejlesztése. Rávezetõ gyakorlatok, a labdával szorosabb kapcsolat kialakítása.
– Ismerkedés a játék nehezítõ körülményeivel, elemeivel
– 20 perc technikai elemek oktatása a tanultak tökéletesítése
– 20 perc mérkõzés feladat-meghatározásokkal. Cselekvési gyorsaság a játékostársakkal és az ellenféllel szemben, a térbeli lehetõségek kihasználása szélességben és mélységben. Felállási formák, helyezkedések.
Elõnyös, ha ebben a korosztályban kis létszámmal dolgoznak az edzõk, ugyanis nagyok a különbségek a különbözõ mozgásformák között.
A játékosoktól meg kell követelni, hogy egymással és az ellenféllel szemben is sportszerûen viselkedjenek. A gyermekek helyes magatartása és a tisztelettudó beszéd elsajátítása fõ feladatnak tekinthetõ ebben a korban. Ezért is beszélhetünk az utánpótlás korú játékosok képzésérõl és nevelésérõl, mert a kettõ annyira fontos, hogy egymástól elválaszthatatlan.
Kozma Mihály
