Sorozatunkban a futsal szakembereit, az edzõket szeretnénk megszólaltatni, milyen is volt az Õ szemüvegükön keresztül az elmúlt bajnokság?
Igyekeztünk kényes kérdéseket is feltenni nekik, olyanokat, amiket reményeink szerint önök is megkérdeznének Tõlük!
Elsõként Kozma Mihály, majd Frank Tamás adott interjút. Most a bajnokságban harmadik helyen végzett Csõ-Montage edzõjén, Török Tamáson a sor.(És persze még várjuk Szitkó Róbert válaszait is.)
Futsal-Hungary: – A Csõ-Montage-nál szinte minden évben felröppen a hír, hogy nem indul a csapat a bajnokságban. Hogy volt ez a 2009-2010-es év elején?
Török Tamás: – A felröppent híreknek általában van igazságtartalmuk is. Mióta Üllõre költöztünk nem az a fõ kérdés, hogy elindulunk-e, inkább az, hogy milyen háttérrel indulunk, ebbõl fakadóan milyen elérhetõ célokat tûzhetünk ki magunk elé, tudunk-e igazolni, mennyire tudjuk megerõsíteni a keretet?
– Milyen várakozásokkal tekintettetek a szezon elé?
– A bajnokság rájátszását és a kupa döntõjébe kerülést tûzte ki célul a vezetõség.
– A korábbi években már próbálkoztatok fiatalokkal, idén inkább a rutinos játékosok mellett döntöttek. Mi volt a váltás oka?
– Nem váltottunk, nincsenek az idõsebbeknek ebben a tekintetben elõjogaik. Korábban is, most is az került be a csapatba aki jobb teljesítményével nagyobb hasznára tudott lenni a közösségnek. Tavaly a fiatalok folyamatos jó játékkal beverekedték magukat a csapatba. Idén is adott volt a lehetõség mindenkinek, bár a négy igen erõs igazolásnak köszönhetõen nehezebb lett a feladat, de két ifjú titán így is alap-, sõt húzóemberré tudott válni.
– Nemcsak az úgymond kötelezõ gyõzelmeket hozta a Csõ, hanem a rangadókat is (MVFC, Gyõr, Aramis) megnyerte õsszel. Mentálisan ez egy nagyon egységes társaságra utal. Mi motiválta ennyire a srácokat?
– A nagy közös célon kívül sokaknak volt plusz kis céljuk is. Válogatottba be-, visszakerülés, csapatba kerülés, a megszerzett hely biztosítása, stb. Közrejátszhatott az is, hogy ekkor még nem voltunk „esélyesek”, senki sem készült ránk különösebben és ebben a periódusban azt a játékot tudtuk játszani, ami a játékosállományunknak a legjobban megfelelt.
– Sokan problémás játékosoknak tartanak több embert is a Csõ-Montage keretébõl, akik azonban már sokat is adtak a magyar futsalnak teljesítményükkel, s az õsszel is megmutatták, hogy jó futsalosok. Mi a véleményed errõl a megállapításról?
– Nem tudok ellentmondani. Voltak köztünk súrlódások, zökkenõk, de melyik csapatnál nincsenek? Megpróbáltam megtenni mindent, hogy ezek csak mellékzöngék legyenek és ne hátráltassák a csapatot. A legtöbb esetben sikerült is megoldást találni, a többit pedig majd megoldja az idõ.
– Milyen volt a korábbi játékostársakkal egy másik szerepkörben együtt dolgozni?
– Érdekes. Sokan sokat segítettek, a legtöbben megértették, hogy nem attól lesz valaki „mindentudó, tévedhetetlen edzõ”, mert úgy hozza az élet vagy elvégez egy tanfolyamot. Ez nem így mûködik. Az elhivatottságon kívül sok-sok évet is el kell tölteni az oldalvonal mellett ahhoz, hogy valaki igazi edzõvé váljon. Az elmúlt évre visszatekintve is sokkal szívesebben gondolom magam csapatvezetõnek, mint edzõnek. Majd egyszer, talán…
– A tavaszra szinte teljesen megváltozott a helyzet, és egyszerûen szinte semmi sem jött össze. Mi okozhatta ezt a törést?
– Mint sok más csapatnak, így nekünk is nehezebb dolgunk van tavasszal a nagypályán alapozó játékosok miatt, de idén szinte minden összejött az év elején: sérülések, eltiltások, fáradtságból adódó fegyelmezetlenségek és hát nem utolsó sorban a csapatvezetést is lefejezte a fegyelmi bizottság, ezzel az öltözõben és a pálya szélén is felborult a megszokott rend.
– Azért volt pozitív esemény is a második félévben, a Magyar Kupa ezüst és a bajnoki bronz is szép teljesítmény. Megfelel ez az elõzetes elképzeléseknek?
– Év elején a rájátszásba kerülés és a kupadöntõ volt a kitûzött cél. Decemberben az õszi eredményeket látva sokaknál megjött az étvágy és szinte elvárássá vált, hogy mindent megnyerjünk. Reálisan nézve két jobb csapat végzett elõttünk és a kupadöntõben is az erõsebb nyert. Szerintem büszkének kell lennünk az idei eredményeinkre.
– Az elmúlt évekhez képest mennyit és milyen irányban változott a bajnokság színvonala? Változott-e egyáltalán?
– Eddig sokkal kiegyensúlyozottabb volt a bajnokság, szinte bárki bárhol megégethette magát. Idén teljesen szétszakadt a mezõny, nõtt a távolság az elsõ 4-5 csapat és a többiek között. Néhány meglepetéstõl eltekintve papírforma eredmények születtek. A megjelentek légiósok viszont sokat lendítettek a színvonalon, jó néhány ilyen minõségû játékosra lenne szükség a fejlõdéshez.
– A Csõ-nél, mint az ismert, az edzéslehetõségek behatároltak, annyit nem tud edzeni a csapat, amennyit a többi rivális. Változhat-e ez idõvel az együttesednél?
– Heti két edzést tudunk tartani a csak futsalozó játékosainknak, a nagypályázók viszont csak egy edzésen vesznek részt. Amíg nem különül el egymástól a két sportág ebben nem is várható változás.
– A Csõ-Montage Márkus Ákos vezetésével az utánpótlásra is nagy hangsúlyt fektet. Milyen az ott folyó munka meglátásod szerint?
– Ezt szerencsére nem nekem kell értékelni, nálam sokkal jobb mutató a
korosztályos csapataink által elért kiemelkedõ eredmények sora.
– Mi volt az év legemlékezetesebb pillanata a csapatnál? Akár pozitív, akár negatív irányban.
– A bronzmeccs az élre kívánkozik, de szorosan ott van mögötte az õszi gyõri mérkõzés is. Természetesen csak a szépre emlékezünk.
– Mire számítasz a következõ évben az Üllõ FC Csõ-Montage-tól?
– Erre a kérdésre csak akkor lehet választ adni, ha megtudjuk, milyen feltételeket tud biztosítani a csapat vezetése, kiket tudunk megtartani, vagy igazolhatunk-e további meghatározó játékosokat.
