Játékosként bizonyított, a jövőben pedig edzőként tenné le a névjegyét – interjú Varga Adéllal

A TFSE női futsalcsapata átalakult kerettel vágott neki ennek az idénynek. A fővárosi klub szakmai stábja idén már nem számíthat Tagyi Vivienre, Ősz Csengére, Benkő Mónikára, Balya Dorottyára és Varga Adélra sem, ugyanis mindegyik játékos szögre akasztotta a cipőjét. A futsalhungary.hu a 79-szeres magyar válogatott Varga Adéllal az előző szezonról és tervekről is beszélgetett.

– Mikor döntötted el, hogy befejezed a karriered?

– Egy ideje már gondolkodtam ezen, végül a legutóbbi szezon végén hoztam meg a döntést. Munka mellett sportoltam, ami eléggé fárasztó volt. Azt is éreztem magamon, hogy már nem élvezem annyira a futsalt, mint korábban. Próbáltak meggyőzni, hogy vállaljam be még ezt az idényt, ám a nyáron teljesen átalakult a csapat, és úgy éreztem, hogy nem lett volna türelmem elölről kezdeni az egészet.

– Remek évet zártatok, mivel a Magyar Kupában aranyéremmel gazdagodtatok, míg a bajnokságban a második helyen végeztetek.

– Azt gondolom, hogy kihoztuk a maximumot a szezonból. A kupagyőzelemmel kicsit magunkat is megleptük, főleg annak fényében, hogy az elődöntőben a DEAC-cal találkoztunk. Kis túlzással az esélytelenek nyugalmával készültünk a meccsre, de ez nem azt jelenti, hogy nem akartunk nyerni. A Magyar Kupa abból a szempontból speciális, hogy ebben a sorozatban könnyebben születhet meglepetés. A bajnoki döntőben szintén a debreceniekkel csaptunk össze. Szerettünk volna duplázni, de a sok sérülés miatt eléggé megfogyatkozott a keretünk.

– Pályafutásod során több csapatban is megfordultál. Hol érezted magad a legjobban?

– Több klubot is ki tudok emelni. Ha jól emlékszem, Tolnán tizennégy évet húztam le, erről az időszakról szép emlékeim vannak, többek között a családias közegnek is köszönhetően. A TFSE-nél és az Astránál szintén jól éreztem magam. Szerencsés helyzetben voltam, hiszen gyakorlatilag mindenhol a barátaimmal játszhattam együtt. A futsalnak hála életre szóló barátságot kötöttem Ősz Csengével és Simon Bogival, velük minden örömömet és bánatomat megoszthatom. Mellettük minden csapatból sok olyan embert tudnék megnevezni, akivel jó kapcsolatom lett, többek között a válogatott összetartások miatt is.

– A magyar válogatott mezét hetvenkilenc összecsapáson ölthetted fel.

– A nemzeti együttesben eltöltött időszakra is jó szívvel gondolok vissza. 2009-ben Ózdon játszhattam a válogatott első mérkőzésén, az ellenfelünk akkor Csehország volt. Kétszer is szerepeltünk az Európa-bajnokság négyes döntőjében. A debreceni final four különösen emlékezetes marad, mivel családtagjaink és barátaink előtt léphettünk pályára.

– Immáron visszavonult játékosként milyen terveid vannak?

– Jelenleg az a legfontosabb, hogy feltöltődjek, szeretnék utazgatni. A TFSE szakvezetőjével, Viza Krisztiánnal megbeszéltük, hogy néhány tréningre mindenképpen el akarok menni, mivel hirtelen nem lenne jó befejezni a sportolást. A csapattól nem szakadok el, ha időm engedi, a lányok hazai találkozóit a helyszínen követem figyelemmel. A céljaim között szerepel az edzői képesítés megszerzése, ha ez összejön, akkor a jövőben trénerként szeretnék eljutni az NB I-be.

Kép forrása: tfse.hu