Madarász János több társával egyetemben Székelyudvarhelyrõl Gyõrbe költözött, hogy ott folytassa pályafutását és újabb bajnoki címet szerezzen. Az utóbbi idõben nem sokat lehetett hallani a válogatottban már több mint százszor szereplõ Madiról, s ezért is kértük egy kis beszélgetésre, amelyet a Telki edzõtáborozás során készítettünk.
– Hogy van a sérülésed?
– Köszönöm szépen, jól vagyok! Ezúton is szeretném megköszönni Domoraczki Olivér doktor úrnak, hogy olyan állapotba hozta a lábamat, hogy tudjak edzeni illetve játszani.
– Egy kicsit menjünk vissza az idõben. Székelyudvarhelyen többek között nélküled kellett végigjátszani a második félévet. Hogyan értékeled a csapat által elért negyedik helyezést?
– Úgy gondolom, hogy ez teljesen reális, sõt, megmondom õszintén, mind játékban, mind pedig helyezésben rosszabbra számítottam, de erõn felül teljesítettek, helytálltak, és emelt fõvel jöhettek le a pályáról.
– Még egyéves szerzõdés kötött Téged az erdélyi klubhoz. Mi volt az oka, hogy mégsem töltötted ki a kontraktusban foglalt idõtartamot?
– Teljesen megváltozott kint minden, mivel tavaly elveszítette a helyhatósági választásokat a Magyar Polgári Párt, így jóval kevesebb pénzhez jutott a futsal. Udvarhelyen is úgy látták, hogy nem kellene azt erõltetni, ha kevés a pénz, hogy ezeket a játékosokat megtartsák, hiszen akkor nagyon nehéz helyzetbe került volna az egyesület. Teljesen más alapokra helyezték a futsalt, s most megelégednek egy középszintû csapattal.
– A Gyõr mikor keresett meg Téged?
– Amikor a Balázs Zoli, Gyurcsányi Zsolt, Lódi Tamás hármas megegyezett velük, akkor érdeklõdtek az én, illetve a Tóth Szabi állapotáról. Jó hírekkel tudtunk szolgálni, s arra jutottunk, hogy ha bírja a térdünk a terhelést, tudunk játszani, akkor leigazolnak bennünket. Örültünk a megkeresésnek és örömmel mentünk Gyõrbe.
– Elkezdõdött ott is a felkészülés. Milyen a munka az új állomáshelyen? Milyenek a körülmények?
– A munka nagyon jó, az edzések nagyon jól fel vannak építve. A csapat mellett dolgozó orvosi háttér is remek. Úgy gondolom, ha így tud dolgozni a csapat a teljes évben, akkor nagyon sok sikert tudunk elérni. A beilleszkedéssel szerencsére semmi gond nem volt. Rengeteget kell még ahhoz munkálkodni, hogy ez egy jó csapat legyen, hiszen a gyõri játékosok most dolgoznak ennyire sokat és ennyire magas szinten elõször. Taktikailag elég sok elmaradásuk van, de türelmesnek kell lennünk, hiszen az alapszakaszban nem az a lényeg, hogy megnyerjük, az a cél, hogy bajnokságot nyerjünk. Lehet az elején döcögõsebb lesz a játékunk, becsúszhat egy-két vereség is, de nem szabad türelmetlenkedni és elveszteni a hitünket. Dolgozni kell, mindenkinek odatennie magát, és remélem, hogy sikerül megszerezni az aranyérmet.
– Hallani olyan híreket, hogy több csapat nem indul vagy nehézségei vannak. Ez gondolom nem tölt el örömmel.
– Nagyon sajnálom, mert a futsalnak nem tesz jót, ha csapatok lépnek vissza. Vannak olyanok is közöttük, akik nemrég még az élmezõnybe tartoztak. Sajnálom, hogy minden évben egyre kevesebb csapat van, de remélem ez a tendencia ezzel az évvel véget ér, és jövõre többen tudnak majd nevezni az NBI-re.
– A színvonal milyen lehet majd az elsõ osztályban? Mire számítasz annak ellenére, amit az elõbb beszéltünk?
– Reménykedem benne, hogy jó lesz a színvonal, de nagy változást nem szabad várni az egész NBI-tõl. Azért, mert mi hazajöttünk nem lesz automatikusan jobb a bajnokság. Akkor lesz színvonal emelkedés, ha a csapatok edzenek, sokat edzenek, nem pedig heti egyet-kettõt, illetve a játékosok nem dolgoznak és nem nagypályáról érkeznek.
– Nálatok van most a legtöbb válogatott játékos. Mennyire segítheti, könnyítheti meg ez a nemzeti csapat munkáját?
– Természetesen az ilyen dolgok mindig nagyon sokat segítenek a válogatottnak, hiszen együtt tudnak edzeni a játékosok. Kíváncsian várom, hogy ez mennyire hoz elõrelépést a nemzeti csapatnak. Nagyon bizakodó vagyok az Eb-vel kapcsolatban. Mi, játékosok azon vagyunk, hogy nagyon jól szerepeljünk januárban.
– Most Telkiben beszélgetünk, az új edzõközpontban a válogatott összetartásán. Milyennek találod az itteni lehetõségeket? Ezek is segítenek számotokra a lehetséges jó szereplés elérésében minden bizonnyal.
– Épp nemrégen beszéltük ezt mostani szobatársammal, Balázs Zolival, hogy nagyon örülök annak, hogy van egy ilyen létesítmény Magyarországon. Eddig csak hallottam róla, hogy világhírû, és megállja a helyét bárhol, s azt mondhatom, hogy ezek a híresztelések nem voltak valótlanok.
– Fiatalok is vannak most a keretben veletek. Hogyan látod az Európa-bajnokságig hátralévõ fél évet annak tükrében is, hogy részesei lehetnek-e õk is a keretnek?
– Erre nagyon nehéz válaszolni. Nem tudom a fiatalok mennyit fognak tanulni a hátralévõ idõben. Úgy gondolom, hogy egy fél év kevés egy fiatal játékosnak ahhoz, hogy felnõjön ahhoz a szinthez, amit mi elértünk már. Én is csak kíváncsian várok, hogy mi fog történni ez ügyben. Nagyon örültem annak, hogy a legerõsebb csapatokat el tudjuk majd kerülni az Eb elején, mert ellenük biztos nem lenne esélyünk, de így, hogy az elsõ kalapba kerültünk, meggyõzõdésem, hogy a negyedik hely elérhetõ.
Brumár László
