Hat nap, tizenkét futsal meccs. Ez várt ránk az elmúlt héten, egy Európa-bajnokság teljes csoportköre, egy nagy élmény. És nem is csalódtunk. Bár voltak azért gyengébb, laposabb meccsek, de betekinthettünk Európa futsal élvonalának életébe is kicsit.
Egy ilyen utazás összetett, hiszen a helyszín adja magát a turista létre, s most Ljubljana kisvárosi hangulata, az emberek nyugalma, segítőkészsége pozitív érzéseket adott. Aztán vannak a mérkőzések, ahol tényleg a futsal krémjét láthatjuk testközelből, a szakmabelieknek láthatják merrefelé halad a sportág, mik azok a dolgok, ötletek, amiket a saját csapataiknál is bevezethetnek, megvalósíthatnak, a magamfajta szurkoló pedig élvezi, hogy ezeket a válogatottakat és játékosokat láthatja.
Természetesen nem jó, hogy a magyar csapat nem lehet ott, hiszen két éve is átélhettük milyen az, hogy a sajátjainknak szurkolhatunk, de egy ilyen eseményen futsal hívőként „kötelező” részt venni. És végül egy ilyen utazás harmadik, talán legfontosabb pillére a személyes találkozás más országok, klubok vezetőivel, szakembereivel, a futsal közösség szereplőivel. Ez az Európa-bajnokság ilyen szempontból sokat jelentett nekem. Beszélgethettünk a román élvonal vezetőivel az ottani helyzetről, a spanyol válogatott rendkívül szimpatikus és közvetlen edzőivel és vezetőivel, jó volt találkozni és pár szót váltani Federico Vidal Montaldoval a spanyol csapat másodedzőjével, aki nem felejtette el a Berettyóújfaluban eltöltött rövid időszakot. Lehetőségünk volt a Napoli vezetőségével beszélgetni hosszasan, portugál vezetőedzőjük révén megismerni a portugál helyzetet, s betekinthettünk egy olasz élcsapat vezetőinek gondolataiba is, az olasz futsal gondjaiba is, mert bár a klubok sokkal jobb anyagi lehetőségekkel rendelkeznek ott, de szervezettségben pédául vannak problémák.
Ami számomra figyelemreméltó volt, hogy ezeknek az embereknek az életük a futsal. Hatalmas szenvedéllyel, csillogó szemmel, nyíltsággal, őszinteséggel, mélyen és nagy tudással beszéltek a sportágról. Nekem ezt adta az Eb. Azt, hogy hiába élünk más országokban, hiába lehetnek mások a nézeteink, hiába mások akár a lehetőségeink, de tanulhatunk a másiktól, a hibáiból, az előremutató gondolataiból, a közös pont mindenkiben ugyanaz, a FUTSAL…
Még szűk egy hétig tart, ha van lehetősége bárkinek a helyszínen megtekinteni a meccseket, ne habozzon.
– Brumár Brumi László –
