Fotó: Soós Brigitta
Futsal U21-es válogatott mérkõzés
Románia-Magyarország 3-3 (0-2)
Nagyvárad, Vezette: Ciuta – Miocean – Pop
Magyarország: Mezei Dávid – Szabó Péter, Püspök Péter, Bognár Bence, Apatini Márk
Cserék: Boldizsár Márk, Kovács Áron, Ragadics Krisztián, Hosszú Ádám, Szabó Zsolt, Lukács Levente, Lukács Ákos, Vas Ádám, Klacsák Bence
Edzõ: Sito Rivera
Románia: Burduja – Ruxandari, Ion, Bíró, Petcu
Cserék: Kisgyöry, Cires, Buleandra, Dragoi, Tamás, Stratulat, Tankó
Edzõ: Stancea Nelu
Góllövõk: Tamás 26″ Bíró 30, Tankó 34″ illetve Lukács Ákos 8″, Püspök Péter 16″ Klacsák Bence 25″
Nagyváradon mérkõztek meg újra a két ország U21-es csapatai csütörtökön. Az itteni érdeklõdés elmaradt a berettyóújfaluitól, mindössze 150 nézõ volt kíváncsi a fiatalok összecsapására.
A második mérkõzés számszerûségében, és az eredmény alakulásában hasonlított az elsõ találkozóra. Most is a vendégcsapat – azaz most a magyar – húzott el a mérkõzés elején két góllal. Ezt tartani tudtuk az elsõ félidõben, sõt a második elején még egy góllal meg is toldottuk. Ekkor azonban hosszú hajrát nyitottak a románok, és egyre dolgozták le a hátrányukat. Mondhatnánk, hogy ebben segítségükre siettek a hazai játékvezetõk is, de az kevés lett volna. Sajnos, ahogy telt az idõ fáradtunk, mind fizikálisan, mind koncentrációban is. Többször is hibáztunk hátul, az úgynevezett halálzónában. Nem rúgtuk el a labdát amikor azt kellett volna, elpasszoltuk utolsó emberként, vagy amikor mindez „kevés” volt a kapusunk is „besegített”. Tetõfokára hágott az izgalom a mérkõzés vége elõtt 4 másodperccel, amikor is piros lapot kapott a büntetõterületen kívüli kezezésért a magyar hálóõr. Hatodik fault miatt 7 méterrõl végeztek el büntetõt a hazaiak, de mellélõtték. Így maradt az igazságos döntetlen, amely most talán a magyar csapatra nézve volt hízelgõ.
A krónikás nem mehet el szó nélkül a tény mellett, hogy ezen a román-magyar találkozón bizony csak magyar góllövõket ünnepelhettek a csapatok. És nem azért, mintha öngólokat vétettünk volna. A román csapatot ugyanis négy székelyföldi magyar fiú is képviselte, név szerint: Bíró Attila, Tamás Miklós, Tankó Levente, és Kisgyörgy Zsolt a kapuban. Kitalálhatja a kedves olvasó ezek után, hogy a román gólokat az elsõ három fiú szerezte, kiegyenlítve a mérkõzést. Kicsit szívszorító érzés volt nézni, ahogy sárga román mezben örültek a rúgott góljaik után, de ez nem róható fel nekik, ez természetes, õk a gyõzelemért kell, hogy játszanak. Ez mások bûne, a történelemé, Trianoné, a Párizsi „Békeszerzõdésé”.
Amit viszont a két mérkõzés tapasztalata alapján el lehet mondani, az az, hogy nemzetközi mérkõzések, összetartások kellenek a közvetlen utánpótlásunk számára. Szemmel látható a fejlõdés a fiataloknál, de ez a kluboknál végzett munka eredménye is. A csapat vezéregyéniségei a berettyóújfalui Szabó Péter, és a gyõri Püspök Péter voltak, akik rendszeresen játszanak már a felnõtt bajnokságban. Mezei Dávid szinte berobbant a jó teljesítményével a köztudatba. Természetesen mindenkit dicsérni lehet, és nem csak az akarásért, hanem szemmel látható a fejlõdés mérkõzésrõl – mérkõzésre. Szerencsére a szövetség soha nem látott forrást biztosít az utánpótlás versenyeztetésére, edzõtáboroztatására.
Sito Rivera: – A második meccs fizikálisan sokkal nehezebb volt, mint az elsõ, a játékosok nem szoktak hozzá az európai iramhoz, és ahhoz, hogy két nap alatt két ilyen éles meccset játsszanak. Bravúr volt, hogy vezetni tudtunk, és ellenfelünk végül csak a hazai pálya minden elõnyét kihasználva tudott egyenlíteni. A hozzáállásért, az akaratért minden játékosomnak nagy gratuláció jár, és arra is büszkék lehetnek, hogy egy gyõzelmet és egy döntetlent értünk el az átlagéletkort tekintve idõsebb román válogatott ellen.
