A cikket egy az egyben közöljük, ahogy az együttes honlapján megjelent. Természetesen megkerestük Gubó Jánost, akivel a következõ napokban közlünk, egy interjút.
A címben szereplõ szavakat bármilyen nyelven is mondjuk, magyarul mindnek egy a jelentése: VÉGE.
Ezt a számára nagyon nehezen kiejthetõ szót mondta ki nemrég elnökünk – Gubó János -, aki – ide s tova – 15 éven keresztül becsülettel, tisztességgel és szinte atyai szeretettel pátyolgatta, irányította imádott „édes gyerekét” a Csõ-Montage Budapest Futsal Klubot.
A mindig pedáns és elegáns, de mértéktartóan szerény úriember, a mi „Jancsi bácsink”, aki az egyik legeredményesebb futsal egyesületté és Európa 6. (nem elírás – hatodik!) legjobb futsal csapatává fejlesztette fel a baráti szálakkal gyermekeihez is kötõdõ, focizni, „futsalozni” szeretõ srácokat, minden valószínûség szerint fájó szívvel hozta meg ezt a döntést.
A megmásíthatatlan szó azonban elhangzott!
A sokkból szinte felocsúdni sincs azonban idõnk, mert egy szûk hónapunk van, és kezdõdik az újabb szezon, az újabb bajnokság. A feltételek viszont hirtelen gyökeresen megváltoztak. Jelenlegi állapotunkat egy közepes futóéhoz tudnánk hasonlítani, aki több, jobban sikerült futása után reménykedik, hogy a következõ versenyen majd bizonyít, de a verseny elõtt lábát töri.
Így állunk mi most – „fél lábon”, egyesületünk egyik, de a mérvadóbb tartópillére nélkül. Csapatvezetõnk – Dienes András, szponzortárs, az üllõi Városi Sportcsarnok igazgatója –, aki eddig is, a lehetõségeihez mérten szintén maximálisan megtett mindent, hogy meglegyenek az NB I-es elvárásoknak megfelelõ körülmények, a június 15-i csapatértekezleten vázolta a lehetõségeinket.
Kiderült, hogy az üllõiek csak NB I-es csapatban gondolkodva tudják elképzelni a jövõt, és annak az alapszinten történõ mûködtetéséhez is épphogy biztosítottak sajnos a feltételek. Ezen tényekbõl kiindulva a beszélgetés végén úgy határoztunk, hogy a sportszeretõ nyilvánossághoz fordulunk, és így próbálunk meg segítõ partnert, szponzort keresni, mert úgy gondoljuk, hogy nem érhet véget ilyen dicstelenül, egyik pillanatról a másikra az egyik legpatinásabb magyar futsal klub élete, mûködése. Nem múlhat a feledés homályába, és nem válhat az enyészet martalékává az a sok-sok munka, szeretet és törõdés, és nem utolsó sorban a befektetett tõke, amelyet szeretett „Jancsi bácsink” hosszú évek alatt, üzlettársait is képviselve, – az üllõi idõszak kivételével –, szinte egyedül finanszírozott.
Ha valaki – ebben a nem éppen a sport irányába eltolódó világunkban – elhivatottságot érezne a futsal iránt, és tudna segíteni, vagy csak úgy, „úri jókedvében” egy NB I-es futsal klubot szeretne irányítani – egyedül, vagy az üllõi szponzorokkal kart karba öltve –, azt arra kérjük, hogy csapatvezetõnkkel – Dienes Andrással (+36-70-396-8122) – vegye fel a kapcsolatot.
Reméljük, hogy akad ebben a világban még egy úriember!
„Jancsi Bácsi”!
Neked pedig köszönünk mindent, amit értünk, az egyesületben 15 éven keresztül kedvenc szórakozását kiélõ fiatalokért, edzõkért, a csapat munkáját segítõkért tettél. A további életedhez, pedig jó egészséget kívánunk, hogy a három fiú, és egy lányunokádban még nagyon sok örömödet leljed.
Mindig jó szívvel emlékszünk majd vissza a Veled együtt eltöltött idõszakra, és még egyszer: KÖSZÖNÜNK MINDENT!
…és reméljük, hogy nem utoljára, de:
HAJRÁ ÜLLÕ! HAJRÁ MONTI! HAJRÁ CSÕ!
forrás: www.bfc.hu
